Olaszország halogatja a €14.9 billion védelmi hitelt

Olaszország egy nemzedék óta nem látott szárazföldi haderőfejlesztésre készül: új harckocsit, nagyjából 1 050 páncélozott járművet 16 változatban, és egy teljes új páncélos dandárt akar rendszerbe állítani. A közös vállalat már létrejött. A koncepciójármű is megvan. A politikai szándék sem hiányzik. Ami nincs: aláírt szerződés, jóváhagyott finanszírozás és szállítási ütemterv. A tankprogram egyelőre az állami döntéshozatalban akadt el.

Az EU éppen az ilyen késedelmek ellen hozta létre a SAFE-et, vagyis a Security Action for Europe nevű, 150 milliárd eurós védelmi hiteleszközt: az unió központilag vesz fel hitelt, majd jóváhagyott katonai beszerzésekre továbbhitelezi a pénzt a tagállamoknak (Európai Bizottság). Litvánia június 29-én már lehívta az első, 956,3 millió eurós részletet, ami azt mutatja, hogy a mechanizmus működik, ha egy kormány gyorsan dönt (Európai Bizottság). Olaszország viszont, amely nagyjából 14,9 milliárd euróhoz férhetne hozzá, még nem írta alá a hitelmegállapodást (Quotidiano.net). Így az európai újrafegyverkezés gyorsítására kitalált pénzügyi eszköz Rómában akár a kivárás indokává is válhat.

Ki tudja ténylegesen feloldani Rómában a tankprogramot?

Az ipari oldal készen állónak tűnik. A Leonardo és a Rheinmetall 50-50 százalékos közös vállalatot hozott létre, a gyártás 60 százalékát pedig Olaszországban végeznék (Leonardo). A szakportálok az A2CS-program értékét nagyjából 16 milliárd euróra teszik (Army Recognition). A német védelmi sajtó szerint az olasz igényekre szabott, Panther-alapú harckocsi egyelőre „koncepciódemonstrátor és első ajánlat”: a megrendelői értékelés és a fejlesztési megbízások még hátravannak (ESuT).

A védelmi minisztérium azonban önmagában nem tud vásárolni. Az olasz rendszerben a hitelfelvételi mozgásteret a pénzügyminisztérium és a parlament határozza meg. A védelmi tárca kérhet 1 050 járművet, de a kiadási fedezetet és az adósságfelhatalmazást nem teremtheti meg hozzá. Az olasz sajtó szerint éppen ez a vita lényege: kell-e külön parlamenti jóváhagyás a többlet-védelmi kiadásokhoz, és a SAFE-en keresztüli hitelfelvétel olcsóbb vagy politikailag kezelhetőbb-e, mint a hagyományos államkötvény-kibocsátás (Quotidiano.net). Amíg erre nincs válasz, a közös vállalat vár.

A határidő nem jogi, de nagyon is valós

Brüsszel azt jelezte, hogy Olaszországra nem vonatkozik merev jogi aláírási határidő. A nyomás inkább gyakorlati: a fel nem használt SAFE-forrásokat 2026 végéig újra kell osztani, vagyis a késlekedésnek konkrét ára van. Ha Róma túl sokáig vár, a pénz azokhoz az országokhoz kerülhet, amelyek hamarabb mozdultak (Adnkronos).

Ez nemcsak olasz belügy. Franciaországnak is oka van figyelni. Egy Rheinmetall-platformokra épülő olasz program tovább erősítheti a német érdekeltségű szárazföldi rendszerek pozícióját Európában, és hozzájárulhat ahhoz, hogy ezek váljanak a kontinens alapértelmezett páncélozottjármű-megoldásává. Párizs ezt aligha nézné jó szemmel. A SAFE feltételei közös beszerzést írnak elő, és korlátozzák a nem uniós alkatrészek arányát (Európai Bizottság), de azt nem akadályozzák meg, hogy a pénz az egyik tagállam ipari pozícióját erősítse a másik rovására.

A szélesebb kép is ezt a problémát mutatja. A lengyel védelmi közeg az olasz késlekedést nem közvetlen keleti szárnyi fenyegetésként értelmezi, hanem újabb próbájaként annak, hogy az európai nehézerőkről szóló ígéretek 2027-re mennyire lesznek hitelesek (Radar RP). A leglátványosabb közeli mérce Németország litvániai állandó dandárja: a tervek szerint 2027 végére nagyjából 5 000 katonával, harckocsikkal és gépesített gyalogsággal állna fel, és azt mutatná meg, hogy a NATO 2022 utáni keleti szárnyi vállalásai ténylegesen teljesülnek-e (Euronews PL, Atlantic Council).

Az európai újrafegyverkezés egyelőre gyorsabban termeli a bejelentéseket, a finanszírozási konstrukciókat és a vállalati együttműködéseket, mint a hadrendbe állítható páncélozott járműveket. Az olasz ügy azért tanulságos, mert megmutatja a szűk keresztmetszetet: lehet pénz, lehet ipari kapacitás, lehet szövetségi nyomás, de a beszerzés addig nem indul el, amíg egy pénzügyminisztérium nem vállalja a hitelfelvételt, és egy parlament nem hagyja jóvá a kiadást.

A vita lezárásához még három adat hiányzik: Olaszország pontos NATO-képességcélja, annak az alakulatnak a készenléti állapota, amelyet az A2CS-sel szerelnének fel, és a szerződés aláírásának menetrendje. Ezek nélkül a történet abban a résben marad, amely az Európa által szükségesnek mondott tempó és a költségvetési intézmények által engedett tempó között húzódik.