Olaszország 6,5 milliárd EUR-os felmentést kap

Az Európai Bizottság várhatóan június 3-án jelenti be, hogy Olaszország az energiaipari beruházások egy részét kihagyhatja a hiányszámításból: évente a GDP legfeljebb 0,3 százalékáról van szó, ami 2026 és 2028 között nagyjából 6,5 milliárd eurónyi mozgásteret jelent (Il Fatto Quotidiano). A könnyítés nem új szabály formájában érkezik. A Bizottság a védelmi kiadásokra vonatkozó kivételbe illeszti be, amelyet 15 tagállam már tavaly júliusban aktivált. Az energiaellátás biztonsági kérdéssé minősül át, így ugyanabba a költségvetési kategóriába kerül, mint a fegyverek és a hadsereg. A precedens fontosabb, mint maga az összeg.

Hogyan nyelte el a védelem az energiát?

Az EU 2024 áprilisa óta hatályos, átalakított Stabilitási és Növekedési Paktuma, vagyis az a keretrendszer, amely a tagállami eladósodást korlátozza, a régi célértékek helyett „nettó kiadási pályát” ír elő. Ez azt szabja meg, milyen ütemben növelhetik a kormányok évről évre a kiadásaikat. Az ukrajnai háború utáni fegyverkezés miatt a szabályokba bekerült egy nemzeti mentesítési záradék is: 2028-ig a GDP legfeljebb 1,5 százalékának megfelelő többlet védelmi kiadást lehet elkülöníteni (Európai Parlament).

Olaszország ezt a záradékot nem védelmi kiadásokra aktiválta. Giorgia Meloni május 17-én Ursula von der Leyennek írt levelében azzal érvelt, hogy ha a költségvetési szabályok a tankok miatt rugalmasabbak lehetnek, akkor az energiabiztonság miatt is azoknak kell lenniük. A válasz Raffaele Fitto olasz bizottsági alelnök közvetítésével született meg: a védelmi záradékot belülről tágítják ki. Az energiaberuházások összesen a GDP 0,6 százalékáig férhetnek bele a már létező 1,5 százalékos plafonba (Corriere della Sera). Csak tőkeberuházás számolható el így. A támogatások és az ársapkák nem.

A gazdasági indok nem légből kapott. Az olasz ipari áramár 2025 első felében 278 €/MWh volt, miközben az uniós átlag 216 €/MWh körül alakult, vagyis Olaszországban 29 százalékkal drágább volt az energia (Confindustria, Eurostat). A Hormuzi-szoros körüli válság tovább növelte ezt a különbséget. Az olasz feldolgozóipar Európában az egyik legmagasabb árat fizeti az áramért, ez pedig közvetlenül rontja a versenyképességét.

Ki nevezheti biztonságnak?

A gazdasági érv erős, a politikai fogadtatás mégis attól függ, ki kéri a kivételt. Amikor a Der Spiegel Meloni leveléről írt, „Bettelbriefnek”, vagyis koldulólevélnek nevezte. Németország 2026-ra tervezett hiánya közben a GDP 3,7 százaléka (Bundesfinanzministerium). Olaszországé ennél alacsonyabb, nagyjából 3 százalék. Berlin szintén aktiválta a védelmi mentesítést, és létrehozott egy alkotmányosan kivett infrastruktúraalapot is, amelynél az ifo Intézet szerint a kiadások akár 95 százaléka eltávolodhat az eredeti céltól (WirtschaftsWoche). Ezt senki nem nevezte koldulásnak.

Franciaország közben teljesen kívül reked. A nagyjából 5 százalékos hiány és a túlzottdeficit-eljárás miatt, amely az uniós költségvetési szabályokat tartósan megsértő kormányok ellen indul, Párizs nem fér hozzá a védelmi záradékhoz, így az energiaügyi alzáradékhoz sem (El País). Franciaország nagyjából 6 milliárd eurót költ sürgősségi energiatámogatásokra, vagyis körülbelül annyit, amennyit az olasz eltérés lefed. Csakhogy Franciaországban minden euró közvetlenül növeli a hiányt (Parlons Politique).

Mi lesz a következő kivétel?

A CEPR kutatói már most rést látnak az új szabályok szövege és alkalmazása között. A kötvénypiacok is figyelnek: az olasz BTP és a német Bund közötti hozamfelár, vagyis az a többletkamat, amelyet Olaszországnak Németországhoz képest fizetnie kell az államadósság finanszírozásáért, januárban 59 bázispont volt, áprilisra viszont 100 bázispont fölé emelkedett a countryeconomy.com adatai szerint. Ez nem pánik, de nem is közöny.

A költségvetési keret minden új kivétele önmagában védhető. Olaszország energiaköltségei valóban rontják a versenyképességet. A védelmi kiadásoknak valóban kellett mozgástér. Ha azonban az energia befér a védelem alá, a következő jelölt a klímaberuházás lehet. Utána a digitalizáció. Aztán a lakhatás. Az új uniós fiskális szabályok alig kétévesek, de már most úgy értelmezik őket újra, hogy a korlátok egyre kevésbé korlátozzanak.