Kazahsztán leállítja az olajexportot

Európa az orosz invázió után részben lecserélte az orosz olajat kazah olajra, de az útvonalat nem tudta lecserélni. A kazah nyersolaj jelentős része továbbra is Oroszországon keresztül jut el a Fekete-tengerhez, majd onnan tankerhajókkal az európai finomítókhoz. Most éppen ez a pont vált sérülékennyé: a novorosszijszki terminálnál tankerhajókat értek dróntámadások, Kazahsztán pedig arra készült, hogy leállítja a CPC-vezetéken keresztüli exportot, amely a legfontosabb útvonala az európai piacok felé.

Három csapás, majd leállás

A Caspian Pipeline Consortium, vagyis a CPC egy többnemzetiségű konzorcium, amely főként kazah nyersolajat szállít az orosz Fekete-tenger partján működő rakodóterminálhoz. A vállalat három nap alatt kétszer is felfüggesztette a működését. Július 19-én drónok két tankerhajót találtak el rakodás közben. A CPC rövid időre újraindította a szállítást, majd július 20-án ismét leállt, miután egy harmadik hajót is támadás ért (S&P Global, BOE Report). Július 21-re Kazahsztán már a teljes szivattyúzás leállítására készült, mert a tankerhajókat üzemeltető cégek nem akartak hajókat küldeni a térségbe (Bloomberg).

A CPC részvényesei között ott van a KazMunayGas, a Chevron, az ExxonMobil és a Shell, valamint az orosz Lukoil is (CPC). Az európai finomítók a CPC Blend nevű keveréket gyakorlati helyettesítőként használták a szankciók alá vont orosz hordók helyett (EIA). Papíron ez kazah olaj. Földrajzilag viszont orosz útvonalon mozog. A végső döntést pedig nem a kormányok hozzák meg, hanem azok a hajózási cégek, amelyek eldöntik, beküldik-e a tankereiket egy drónokkal támadott tengeri övezetbe.

Berlin finomítói gondja

Németország példája mutatja meg, mit jelent az útvonalkockázat a konkrét üzemanyag-ellátásban. A schwedti PCK finomító, amely Berlint, Brandenburgot és Nyugat-Lengyelország egy részét látja el, júliusban elvesztette a Barátság vezetéken érkező kazah nyersolajat. A kieső mennyiség a feldolgozott olaj körülbelül egyötödét adta; a szövetségi gazdasági minisztérium szerint egy dél-amerikai pótszállítmány segítségével a kihasználtság így is nagyjából 80% körül maradt (Zeit). Berlin szerint nincs üzemanyag-ellátási válság.

A német kormány most újra vizsgálja a Rostock és Schwedt közötti vezeték fejlesztését, amely teljesen kikerülné az orosz ellenőrzésű útvonalakat. A projekt azonban elakadt: az uniós szabályok korlátozzák, hogy Berlin állami támogatást adjon az infrastruktúrához, ha abból a Rosneft Deutschland profitálna. Ez az orosz tulajdonú cég továbbra is a PCK üzemeltetője, igaz, német állami felügyelet alatt (Zeit).

A kockázat nem egyetlen terminálra korlátozódik

Július 21-én dróntámadás érte a Gas Lisbon nevű propántankert a Fekete-tenger nyugati részén, miközben az Ukrajna dunai kikötője, Reni felé tartott. Románia mind a 17 fős legénységet kimentette (Euronews, tagesschau). A támadás Románia kizárólagos gazdasági övezetében történt, ahol Bukarestnek erőforrás- és biztonsági jogkörei vannak, de nem gyakorol teljes szuverenitást. Ez a jogi különbség valószínűtlenné tesz egy NATO-katonai választ; a reális reakció inkább a megfigyelés és az elrettentés erősítése lehet (BBC). Bulgária, Románia és Törökország már működtet egy háromoldalú aknamentesítő együttműködést, amelyet az infrastruktúra védelme felé bővítenek (Armymedia). A haditengerészeti jelenlét azonban nem oldja meg a szerkezeti problémát.

Az útvonalkockázat az EU-n belüli politikai alkukat is élesebbé teszi. A 21. szankciós csomagról július közepén még nem volt megállapodás, a vitás pontok között szerepelt az orosz olajárplafon is (ANSA). Az uniós szankciókhoz egyhangúság kell, vagyis egyetlen kormány is feltarthatja a csomagot. Görögország a beszámolók szerint blokkolta azokat a rendelkezéseket, amelyek megtiltanák az orosz LNG szállítását, mert védeni akarja a speciális hajózási szektorát, miközben a CPC-terminál közelében megtámadott hajók között görög érdekeltségű tankerek is voltak (Euronews, Newsit). Minden újabb zavar érvet ad Orbán Viktornak is: a Telex szerint Magyarország júniusban 591 millió EUR értékben vásárolt orosz energiát, Orbán pedig szükségszerűségként keretezi az orosz import fenntartását, noha a magyar tartalékadatok alapján nincs ellátási válság (Portfolio).

Európa az olaj tulajdonosát részben lecserélte, az útvonal földrajzát viszont nem. Amíg nem épülnek ki a Fekete-tengeri háborús övezeten kívüli alternatív vezetékek és rakodókapacitások, az európai energiabiztonság éppen ott sérül, ahol a címke és a tényleges útvonal elválik egymástól.