Kijev rakétavédelme kifogyóban

Oroszország augusztus 1-jére virradó éjjel 27 ballisztikus rakétát indított Kijev ellen. A támadás egy nagyobb hullám része volt: összesen 35 rakétát és 185 drónt vetettek be. Ukrajna egyetlen ballisztikus rakétát tudott elfogni, a többi ellen nem volt elegendő Patriot-elfogórakétája (European Pravda, SBS/Reuters). Kilenc ember meghalt, az egyik rakéta pedig nagyjából 10 méterre csapódott be Litvánia nagykövetségi épületegyüttesétől: betörtek az ablakok, törmelék szóródott szét (Investing/Reuters).

A támadás nemcsak Ukrajna légvédelmi sebezhetőségét mutatta meg, hanem azt is, hogy a szükséges elfogórakéták gyártása nem hónapok, hanem évek alatt bővíthető érdemben.

A számtan, amelyre Oroszország épít

A Lockheed Martin 2024-ben rekordot döntött: több mint 500 PAC-3 MSE elfogórakétát gyártott. Ez a Patriot-rendszer nagy pontosságú rakétája, amelyet ballisztikus célok megsemmisítésére használnak. A cég 2025-re 20 százalékos termelésnövelést tervezett (Lockheed Martin). Washington azt szeretné, ha a globális kibocsátás évi 750 fölé emelkedne, de az alkatrészhiány lassítja a felfutást. A Boeing huntsville-i üzeméből érkező keresőfejek hiánya például még a japán bővítést is visszafogta (Kyiv Independent/Reuters).

Egy kijevihez hasonló éjszaka megmutatja az aránytalanságot. Ha 27 ballisztikus rakétára kell reagálni, az már akkor is elviszi az egyhavi globális PAC-3-termelés jelentős részét, ha célonként csak egy elfogórakétával számolunk. A szokásos katonai eljárás nagy értékű céloknál gyakran két indítást ír elő, ami megduplázza a felhasználást. Egy PAC-3 MSE ára körülbelül 3,85 millió dollár (US Army FY2025 budget). A Lockheed hosszabb távon évi 2 000 PAC-3 MSE gyártását célozza, de ehhez hétéves felfutással számol (Lockheed Martin). Oroszországnak ezért nem feltétlenül a Patriot-ütegeket kell megsemmisítenie. Elég, ha kiüríti a készleteiket.

Európának egyre kevesebb átadható rendszere marad

Öt nappal a támadás előtt Volodimir Zelenszkij Donald Trumppal találkozott a Fehér Házban, hogy újabb Patriot-rendszereket és gyorsabb gyártást kérjen (To Brief). A kijevi éjszaka megmutatta, miért szűkült be ennyire az európai mozgástér. Az itt említett országok mind adtak Ukrajnának valódi haditechnikát vagy pénzt, de egyikük sem tudja egyedül megoldani a hiányt, mert a kulcsfontosságú gyártósorok az Egyesült Államokban vannak.

Németország három teljes Patriot-rendszert, négy további indítóállványt és rakétákat adott át Ukrajnának (Bundesregierung). Boris Pistorius védelmi miniszter a további átadásokat már gyors amerikai pótláshoz köti, mert Berlinnek a saját NATO-légvédelmi feladataihoz is elegendő lefedettséget kell fenntartania (Deutschlandfunk). Hollandia egy teljes rendszert és rakétákat küldött, de otthon mindössze három tűzegysége maradt; ezek közül az egyik a NATO keleti szárnyára, Lengyelország felé vezető utánpótlási folyosót védi. Hága ezért inkább egy 500 millió eurós, amerikai beszerzésre épülő pénzügyi csomag felé mozdult (Dutch Defence, Dutch Defence). Németország és szövetségesei nemzeti készletekből összesen 35 Patriot-elfogórakétát dobtak össze (Tagesschau). Ez nagyjából egyetlen telítő támadás igénye.

Lengyelország 644 PAC-3 MSE rakétát vásárol a Wisla programhoz, vagyis a Patriot-alapú nemzeti légvédelmi rendszeréhez; a szállítások 2029-ig tartanak (Army Recognition). Varsó felvetette egy amerikai-lengyel-ukrán közös gyártóüzem befogadását is, de Cezary Tomczyk védelmi miniszterhelyettes jelezte: a feltételekről Washington dönt. Az amerikai exportkorlátozások és szellemitulajdon-megállapodások szabják meg, mit és hol lehet gyártani (Defence Industry Europe). Lengyelország adhat helyet egy üzemnek, de nem rendelkezik a technológia felett.

Franciaország és Olaszország két SAMP/T üteget küldött Aster rakétákkal (Defense News), az MBDA pedig 42 hónapról 18 hónap alá szorította le az Aster-szállítások átfutási idejét (MBDA). Ez érdemi gyorsítás, de még így is több mint egy évvel kell számolni.

Mit mutatnak Litvánia betört ablakai?

Vilnius nem kezelte mellékszálként a nagykövetségi károkat. Bekérette Oroszország diplomáciai képviselőjét, tiltakozó jegyzéket adott át, és hivatkozott a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es bécsi egyezményre, amely a külképviseletek védelmét rögzíti (LRT). Gitanas Nauseda litván elnök szerint Ukrajna egész Európa biztonságát védi; Kestutis Budrys külügyminiszter erősebb támogatást és szigorúbb szankciókat sürgetett (Delfi). Zelenszkij közvetlenül az elfogórakéta-hiánnyal kötötte össze a nagykövetséget ért találatot (European Pravda, DW).

A döntési lánc egy irányba mutat. Az európai fővárosok adhatnak át eszközöket és írhatnak csekkeket, de a készletek újratöltésének tempóját az amerikai gyártósorok határozzák meg. Oroszország pedig maga választja meg, mikor indít újabb támadást. Augusztus 1-jén éjjel 27 ballisztikus rakétából 26 átjutott.