Lemondott a lett miniszterelnök, miután ukrán drónbecsapódások NATO-védelmi réseket tártak fel

Tizenegy nap alatt öt NATO-tagállamot ért drónincidens a szövetség keleti peremén. Lettországban megbukott a kormány. Finnország lezárta légterének egy részét. Litvániában a radarok egy lezuhanó drónt sem vettek észre. Romániában civileket kellett kimenekíteni robbanó törmelék közeléből. Észtország azt kérte Ukrajnától, hogy építsen önmegsemmisítő rendszert a drónjaiba. Közös, kötelező NATO-eljárásrend egyik esetre sem volt.

A láncreakció

A sorozat május 7-én kezdődött, amikor két ukrán nagy hatótávolságú drón Oroszország felől belépett Lettország légterébe, majd Rēzekne közelében lezuhant. A gépek üres olajtartályokat rongáltak meg, a lett hadsereg pedig elismerte, hogy az érzékelők észlelték a drónokat, de nem avatkoztak be, mert „nem teljesült minden biztonsági feltétel”. Andris Sprūds védelmi minisztert három nappal később menesztették. Május 14-én Evika Siliņa miniszterelnök is lemondott.

Május 15-én a helsinki repülőtér drónfenyegetés miatt több órára leállította a működését, miközben vadászgépeket riasztottak a Finn-öböl partvidékén. Május 17-én egy feltételezett ukrán katonai drón Litvániában, az utenai járásban zuhant le. A litván hadsereg később megerősítette: a radarok egyáltalán nem érzékelték az eszközt.

Miközben a balti államok minden berepülést válságként kezeltek, Románia jóval kisebb figyelem mellett viselte el a hasonló eseteket. Az országban csak 2026-ban 14 orosz drónincidenst regisztráltak, ezek közül három eszköz éles robbanóanyagot hordozott. Áprilisban egy Galați környéki dróntámadás épületeket rongált meg, és 515 civil evakuálását tette szükségessé. Az ügy szinte nem kapott összeurópai sajtófigyelmet.

Öt ország, öt rögtönzött válasz

A NATO-nak nincs kötelező közös protokollja azokra az esetekre, amikor a háború drónjai átsodródnak a szövetség területére. A szövetségi harci szabályok nem vonatkoznak a saját területükön működő nemzeti fegyveres erőkre. Minden kormány maga dönti el, hogy lelő-e egy eszközt, figyelmeztetést ad ki, vagy konzultációt kér. A 2025 szeptemberében indított Eastern Sentry művelet összehangolja az érzékelőhálózatokat és a hírszerzési információk megosztását, de nem határozza meg, mikor kell lelőni egy drónt, és mikor kell magasabb szintre emelni az ügyet.

Ebből öt párhuzamos nemzeti kísérlet lett. Lettország észlelte a drónokat, de nem tett semmit. Litvánia semmit sem észlelt. Finnország lezárta a polgári légteret. Románia ismétlődő becsapódásokat kezelt, miközben a NATO Eastern Phoenix gyakorlatán drónelhárító rendszereket tesztelt. Hanno Pevkur észt védelmi miniszter más irányból közelített: nyilvánosan azt kérte Ukrajnától, hogy automatikus leállító vagy önmegsemmisítő rendszert építsen a drónjaiba, hogy azok megsemmisüljenek, ha letérnek az útvonalukról.

A B9, vagyis a NATO keleti szárnyának kilenc állama Romániától Észtországig, május 13-án Bukarestben ülésezett. A közös nyilatkozat elismerte, hogy „sürgősen tovább kell erősíteni a NATO légi- és rakétavédelmét, többek között a pilóta nélküli légijárművek jelentette fenyegetésekkel szemben”. Magyarország „konstruktív tartózkodást” jelzett, vagyis nem támogatta az elfogadott megfogalmazást. A nyilatkozat politikai szándékot rögzített, nem műveleti választ.

Ki viseli a költséget?

Ukrajna szerint az orosz elektronikai hadviselési rendszerek szándékosan térítik NATO-terület felé az ukrán drónokat. A lett hadsereg és az észt hírszerzés nagyjából elfogadja ezt a magyarázatot. A magyarázat azonban nem oldja meg a problémát: a drónok továbbra is érkeznek, a politikai árukat pedig azok az országok fizetik meg, ahol becsapódnak.

A lett válság ezt pontosan megmutatta. Jānis Sārts NATO-stratégiai kommunikációs szakértő arra figyelmeztetett, hogy a védelmi miniszter menesztése egy drónincidens miatt „azt üzeni Oroszországnak, hogy Lettország könnyen provokálható”. Gitanas Nausėda litván elnök, látva a lett kormány bukását, már öt nappal a litvániai drónbecsapódás előtt kemény figyelmeztetést adott ki a légtérszuverenitásról.

A svédországi Gotlandon tartott Aurora 26 hadgyakorlat közben ugyanaz a katonai gyengeség jelent meg. Vörös csapatként bevetett ukrán drónkezelők többször túlterhelték a svéd erőket, Pål Jonson védelmi miniszter pedig elismerte, hogy Svédországot „teljesen legázolták”. Az ukrán kiképzők szerint a svéd dróntechnológia nem elég fejlett, részben azért, mert túl sok rendszer támaszkodik GPS-vezérlésre, amely elektronikai hadviselési környezetben könnyen megbénul.

A balti és északi országokban már több mint 12 milliárd EUR értékű drónelhárító beszerzés fut. Ennek egy részét az EU SAFE eszköze finanszírozza, vagyis az az új sürgősségi védelmi hitelkeret, amelyből a tagállamok katonai beszerzésekre vehetnek fel kölcsönt. Csakhogy minden ország a saját rendszereit vásárolja, a saját ütemezése szerint, és nincs garancia arra, hogy ezek a rendszerek képesek lesznek egymással kommunikálni. Tizenegy nap drónincidensei öt külön nemzeti válságot hoztak létre. Közös válasz egy sem született.