Lettországon nő a belarusz nyomás

A lett határőrség vezetője, Guntis Pujāts szerint Lettország lett a Belaruszból szervezett határátlépések fő célpontja: 2026-ban eddig 7634 belépési kísérletet jegyeztek fel, a csempészhálózatok pedig már annyira agresszívan lépnek fel, hogy a határőrök figyelmeztető lövéseket is leadtak (LRT). Maga a nyomás nem új. Az viszont igen, hogy most hová terelődik, és mit mutat meg az európai határvédelemről: a rendszer elvben közös, a gyakorlatban viszont tagállami.

Vándorló válság

A litván napi adatok jól kirajzolják a mintázatot. Július 7-én Lettország 68 embert fordított vissza a belarusz határon. Litvánia 14-et, Lengyelország 5-öt (LRT). Belarusznak nem kell egyszerre minden határszakaszt túlterhelnie. Elég tesztelnie, hol gyengébb az ellenállás, majd oda összpontosítania a nyomást. A költséget mindig az a tagállam viseli, amelyikre éppen ránehezedik a rendszer.

Az EU ezt a logikát már 2021-ben felismerte. Az Európai Tanács, vagyis a tagállami vezetők fóruma akkor kimondta, hogy Európa nem fogadja el, ha harmadik országok migránsokat használnak politikai eszközként. Az Európai Unió Tanácsa ezután kibővítette a Belarusz elleni szankciós keretet, kifejezetten a migránsok instrumentalizálásának és a hibrid támadásnak a kezelésére (European Council, Council). Négy évvel később a szankciók továbbra is érvényben vannak, a nyomás sem szűnt meg, és a teher még mindig arra az országra hárul, amelyik az adott kerítésszakaszt őrzi.

A lett probléma lengyel érvvé válik

Ami Lettország határán belép, nem feltétlenül marad Lettországban. A lengyel hatóságok olyan embereket is feltartóztattak, akik Lettországon keresztül jutottak be, Litvánián át haladtak tovább, majd nyugat felé tartó teherautókban fogták el őket. Lengyelország január óta nagyjából 760 embert vett őrizetbe már csak a litván határán (PAP).

Varsó ezekből a mozgásokból érvet épített a schengeni térségen belüli ellenőrzések fenntartása mellett. Schengen lényege éppen az útlevél-ellenőrzés nélküli belső mozgás lenne, Lengyelország azonban azt közli: a német és litván határán visszaállított ellenőrzések 3,84 millió vizsgálatot, 1900 belépésmegtagadást és csaknem 1200 visszafogadási eljárást eredményeztek (RMF24). Minden ilyen adat erősíti a lengyel kormány álláspontját, hogy hosszabbítani kell az elvileg ideiglenes intézkedéseket. Csakhogy ezek az intézkedések éppen azt a szabad mozgást szűkítik, amelyre Schengen épül.

A nyomás már a szomszédokat is bevonja. Észtország, amelynek nincs közös határa Belarusszal, második váltásban küldött rendőröket a lett járőrök támogatására (PPA). Finnország határőröket vezényelt Lettországba, miközben saját orosz határát továbbra is zárva tartja egy nemzeti veszélyhelyzeti törvény alapján (Yle). A válaszok külön-külön tagállamiak, és ezzel fokozatosan koptatják azt az egységességet, amelyet Schengen ígér.

Ki ellenőrzi a rendkívüli helyzetet

Az EU új menekültügyi és migrációs szabályai, amelyek 2024 után léptek hatályba, lehetővé teszik, hogy a kormányok válsághelyzetben gyorsabb és szigorúbb határeljárásokat alkalmazzanak. Ez azokra az esetekre is vonatkozik, amikor egy külföldi állam szándékosan embereket irányít a határra (Crisis Regulation). Az új szabályok azonban nem törlik el a menedékkérelem benyújtásához való jogot. A szűrés, a sérülékenységi vizsgálat és az eljárási garanciák továbbra is kötelezőek.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának lett menekültügyi törvénytervezetről szóló véleménye éppen ott jelez hiányosságokat, ahol a válságkezelés jogállami korlátai eldőlnek: a jogok monitorozásában, a jogi tanácsadásban, a sérülékenység felismerésében és a fogva tartás korlátaiban (UNHCR). A három frontországban hasonló a minta. A kormányok a rendkívüli helyzetet annak bizonyítékaként kezelik, hogy a kemény fellépés működik. A visszaéléseket megelőzni hivatott jogi kontroll viszont gyenge marad.

Az Európai Bizottság már 2021-ben rendkívüli intézkedéseket javasolt Lettország, Litvánia és Lengyelország számára (Commission). Most az lenne a dolga, hogy nyilvánosan elszámoljon: az új migrációs paktum garanciái ténylegesen működnek-e azokon a határszakaszokon, ahol a legnagyobb a nyomás, vagy a gyakorlatban megkerülik őket. Belarusz olyan eszközt talált, amely Minszknek alig kerül valamibe, Európát viszont egy feloldatlan ellentmondással szembesíti: a közös külső határt továbbra is nemzeti rendszerek védik, a jogi ellenőrzés pedig késve érkezik.