Lett közpénz egy kétes lőszergyárra

Két korábbi észt védelmi beszerzési vezető irányítja egy lettországi lőszergyár előkészítését, miközben a lett állami fejlesztési bank közpénzből nyújtott támogatást mérlegel a beruházáshoz. A lett hatóságok nyilvánosan ugyan igyekeztek eloszlatni az aggályokat, azt azonban nem közölték, milyen ellenőrzésekre alapozzák a bizalmukat.

Magnus-Valdemar Saar az észt katonai beszerzésekért felelős Centre for Defence Investments (RKIK) főigazgatója, Katri Raudsepp pedig a helyettese volt. Az irányításuk alatt az RKIK csaknem 60 millió euró előleget fizetett egy tapasztalatlan beszállítónak olyan tüzérségi lövedékekért, amelyek végül nem jutottak el Ukrajnába (Riigikontroll). Mindketten 2025 közepéig távoztak az ügynökségtől, 2026 márciusában pedig már a Wolfram Europa vezetőiként dolgoztak. A vállalat Jēkabpils közelében, Lettország keleti részén robbanóanyag- és harcfejgyártó üzemet építene (LSM, TVNET).

Mit mutatnak az észtországi dokumentumok?

Az RKIK 2024 augusztusától folyósított előlegeket az olaszországi bejegyzésű Dataselnek az Ukrajnának szánt lőszerekre. Az észt számvevőszék később megállapította, hogy a beszállítóknak kifizetett, még el nem számolt 72,1 millió eurónyi előlegből 71,6 millió eurónál merültek fel problémák (Riigikontroll, Euractiv). A Datasel korábban egyetlen nagy kaliberű lövedéket sem gyártott.

Az RKIK máig nem tudta dokumentumokkal igazolni, miért éppen a Dataselt választotta. Az iratokból nem derül ki, ki vizsgálta meg a cég pénzügyi helyzetét és gyártási kapacitását, ahogy az sem rekonstruálható, ki hagyta jóvá a döntést (ERR). Ukrajnába végül egyetlen használható lövedék sem érkezett. Az első, 15 millió eurós előleget az Európai Békekeretből, vagyis az EU költségvetésén kívül működő katonai támogatási alapból fizették ki, ezért Észtországnak most vissza kellhet térítenie az összeget (ERR). Az észt hatóságok szeptember 10-én bejelentették, hogy a nyomozást átveszi az Európai Ügyészség. Eddig senki ellen nem emeltek vádat.

A lett hatóságok még nem mutatták be az ellenőrzéseiket

A Wolfram legfeljebb 200 millió eurós beruházást és mintegy 200 munkahelyet ígér (Dienas Bizness). A terv és a közpénzek tényleges felhasználása között három lett intézmény hoz döntéseket, de egyik sem tette közzé, milyen vizsgálatokat végzett.

A tervezett gyár területének építési jogairól az állami erdőgazdálkodó, a Latvijas valsts meži dönt. Azt nem tisztázták, hogy a jogokat már hivatalosan megadták-e, vagy még vizsgálják a kérelmet. Az LSM szerint az állami fejlesztési bank, az ALTUM körülbelül 4,9 millió eurónyi támogatás lehetőségét értékeli, de a finanszírozást még nem hagyta jóvá. A lett védelmi minisztérium a köztelevíziónak azt mondta, hogy a botrány nyilvánosságra kerülése után egyeztetett a Wolframmal az észt ügyről, és továbbra sem lát okot korábbi kedvező álláspontjának megváltoztatására. Nem világos azonban, hogy ez a vélemény az ALTUM döntésének hivatalos feltétele-e, vagy csupán jogi kötőerő nélküli politikai támogatás.

A három intézmény egyike sem közölte, hogy felvette-e a kapcsolatot az észt hatóságokkal, áttekintette-e Saar és Raudsepp korábbi tevékenységét, illetve ellenőrizte-e a Wolfram tulajdonosi hátterét és a beruházás pénzének eredetét. Sem az elvégzett vizsgálatokról készült feljegyzést, sem a forrásellenőrzés eredményét nem hozták nyilvánosságra.

A lett leányvállalatot 2026 januárjában mindössze 2 800 eurós jegyzett tőkével alapították (Dienas Bizness). A Wolfram eddig nem nevezett meg banki finanszírozást, kivitelezőt, technológiai licencadót vagy más befektetőt a program mögött. A lett védelmi minisztérium sem befektetőként, sem garantált vevőként nem vesz részt a projektben (Resilience Media).

Mielőtt folyósítják a pénzt

Saar szerint az észtországi ügy korábbi közhivatali tevékenységéhez tartozik, ezért nem kellene befolyásolnia a lett beruházást. Az, hogy Saar és Raudsepp vezetői tisztséget kapott, önmagában nem bizonyítja, hogy a Wolfram megismétli a Datasel kudarcát; arra sincs bizonyíték, hogy a két vállalat ellátási lánca vagy finanszírozása összekapcsolódna. Éppen ezért van szükség dokumentált átvilágításra: csak ebből derülhet ki, hogy egy tiszta beruházásról vagy egy korábbi minta folytatásáról van-e szó.

Lettország a támogatás jóváhagyása előtt még bekérheti ezeket a bizonyítékokat. Az ALTUM mérföldkövekhez, garanciákhoz vagy visszafizetési feltételekhez kötheti a közpénzek folyósítását, az állami erdőgazdálkodó pedig a földhasználati jogok véglegesítése előtt feltárhatja a tulajdonosi hátteret. A döntési pontok egyelőre nyitva állnak. Ha viszont az állam már átadta a földhasználati jogokat, megítélte a támogatást és politikailag elköteleződött a beruházás mellett, jóval kisebb lesz az ösztönzés a kényelmetlen kérdések feltevésére.

Európa jelentős összegeket költ lőszergyártó kapacitásának helyreállítására, és a sürgető katonai igény valós. Az észt eset azt mutatja meg, mi történik, ha a gyorsaság felülírja a beszerzések legalapvetőbb ellenőrzési szabályait. A lett védelmi minisztériumnak, az ALTUM-nak és a Latvijas valsts mežinek ezért dokumentumokkal kell válaszolnia ugyanarra az egyszerű kérdésre: mit ellenőriztek, és mikor?