Macron és Merz uniós piaci kizárást sürget

Emmanuel Macron és Friedrich Merz olyan felhatalmazást kér az Európai Bizottságnak, amellyel felléphetne az európai versenyt torzító külföldi gyakorlatok ellen, akár úgy is, hogy egy ország vállalatait kizárja az egységes piacról (Reuters, francia–német vitaanyag). A javaslat nyitva hagyja a két legfontosabb kérdést: mi indítaná el a fellépést, és pontosan mit tilthatna meg Brüsszel. Országot nem neveznek meg, a sajtóbeszámolók azonban Kínát tekintik az eszköz célpontjának (Euronews).

Az időzítés beszédes: az EU kereskedelmi biztosa, Maroš Šefčovič október 8–9-én tárgyal Pekinggel (Politico).

Szélesebb hatókör, ismerős szavazási rend

A két vezető aláírt levelet és nem kötelező erejű vitaanyagot küldött Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. A javaslat középpontjában egy olyan válaszlépési eszköz áll, amelyet akkor vetnének be, ha egy másik ország nagy léptékben torzítja az uniós piacot. Egyszerű példa: egy külföldi kormány pénzzel támogatja a gyárait, hogy azok a hazai piac által felvehető mennyiségnél többet termeljenek. A gyárak ezután olyan áron adhatják el termékeiket Európában, amelyen egy európai versenytárs már nem tudja fedezni a költségeit; az európai üzem így megrendeléseket veszít.

A francia–német vitaanyag szerint a Bizottság döntene a válaszlépésről. Döntése érvényben maradna, kivéve, ha legalább 15 kormány, az EU lakosságának legalább 65 százalékát képviselve, leszavazná. Az ellenzőknek széles blokkoló koalíciót kellene összehozniuk, ami jóval nehezebb annál, mint amikor néhány főváros csendben levesz egy intézkedést a napirendről.

Ez a szavazási rend nem új: a kereskedelemvédelmi ügyekben is alkalmazzák. Ezekben az eljárásokban az EU azt vizsgálja, hogy egyes importtermékeket önköltségi ár alatt értékesítenek-e, vagy külföldi támogatással teszik-e versenyképesebbé őket. Az új eszköz viszont nemcsak egy termékre, hanem egy egész ágazatra is kiterjedhet, és pótlólagos vám helyett kitiltáshoz vezethet.

A mai, lassabb eljárás

A 2024-es elektromosautó-ügy megmutatja, hogyan működik a mostani rendszer. A kínai állami támogatásokról indított vizsgálat után Brüsszel 2024 októberében vállalatonként eltérő, 7,8–35,3 százalékos vámot vetett ki a Kínában gyártott akkumulátoros elektromos autókra (Európai Bizottság). Ezek kiegyenlítő vámok voltak: olyan pótlólagos terhek, amelyek ellensúlyozzák a támogatás hatását. Az egész eljárás egyetlen termékre vonatkozott.

Macron és Merz szerint ez túl lassú, ha egy ország egy teljes termelési láncban meghatározóvá válik (Reuters). Azt akarják, hogy a Bizottság saját kezdeményezésére indíthasson eljárásokat, egész ágazatokat vizsgálhasson, és gyorsabban léphessen.

Ki fizeti meg az árát, ha Brüsszel beveti az eszközt?

Az olcsó beszállító kizárása az ő európai versenytársainak kedvez, ám megemeli azoknak az európai gyáraknak és háztartásoknak a költségeit, amelyek addig tőle vásároltak. Megtorlás is követheti a lépést; ennek kockázatát a javaslattevők is elismerik, amikor felvetik, hogy mérjék fel, mennyibe kerülnének az egyes tagállamoknak a kínai ellenintézkedések (vitaanyag).

A német vállalatok véleménye is megoszlik. Egy kamarai felmérésben a cégek 60 százaléka támogatta a Kínától való függés csökkentését, de csak 36 százalékuk a piacra jutás korlátozását (DIHK). A legtöbb vállalat kisebb kitettséget szeretne, de jóval kevesebben támogatják, hogy Brüsszel a piac lezárásával érje ezt el. A BDI iparszövetség is inkább az EU meglévő eszközeinek célzott használatát támogatja (BDI).

Néhány kormány közben aktívan igyekszik kínai tőkét vonzani. A kínai részvétellel tervezett spanyol akkumulátorgyárak beruházási értéke megközelíti a 15 milliárd EUR-t (Expansión). Ez az összeg nem veszteség: azt mutatja, mekkora tervezett beruházás kerülhet veszélybe egy kereskedelmi konfliktusban, és miért mások Madrid ösztönzői, mint Párizsé.

Egyelőre egyik javaslatból sem lett jogszabály. Az uniós szerződés 207. cikke szerint egy kereskedelmi szabályozáshoz a Bizottság javaslata, majd az Európai Parlament és a tagállami kormányok jóváhagyása kell (EUR-Lex). A Bizottság „értékes hozzájárulásnak” nevezte a dokumentumokat, az uniós vezetők pedig október 15–16-i csúcstalálkozójukon tárgyalnak róluk (Euronews).

Az aláírt dokumentumok nem szabják meg, milyen bizonyíték alapján minősülne egy torzító gyakorlat „rendszerszintűnek”. Azt sem sorolják fel, mit tilthatna meg Brüsszel (vitaanyag). Párizs és Berlin széles körű felhatalmazást javasolt, de a Bizottságra hagyná a fellépés feltételeinek és korlátainak kidolgozását. E két döntésen múlik, elfogadhatónak tartják-e az eszközt azok a cégek, amelyek kínai alapanyagokat vásárolnak, és azok a kormányok, amelyek kínai gyárakra számítanak.