Madrid de Cos EKB-elnökségét támogatja

Christine Lagarde nyolcéves EKB-elnöki mandátuma csak 2027 októberében jár le, az utódlási verseny azonban már hónapok óta zajlik az európai fővárosokban.

A Euronews februári értesülései szerint Lagarde akár idő előtt, a 2027. áprilisi francia elnökválasztás előtt távozhat. Ez Emmanuel Macronnak és Friedrich Merz német kancellárnak még hivatali idejük alatt adna mozgásteret az utódlás alakítására. Az EKB válasza gondosan nyitva hagyta a kérdést: Lagarde „nem hozott döntést mandátuma végéről”. Ez nem cáfolat.

A szakértői felmérésekben két név áll az élen: Klaas Knot, a holland jegybank elnöke és Pablo Hernández de Cos, a spanyol jegybank volt kormányzója, aki jelenleg a BIS-t, vagyis a Nemzetközi Fizetések Bankját vezeti, a világ jegybankjainak egyik koordinációs fórumát. Az OMFIF áprilisi felmérése szerint fej fej mellett állnak. A Financial Times közgazdászok körében készült felmérése is őket hozta ki közös favoritnak. A valódi verseny azonban nem köztük, hanem az őket támogató fővárosok között zajlik.

Madrid jelöltje, és a jegybankelnök, aki keresztbe tesz neki

Spanyolország De Cos melletti kampánya nehezen indult. Pedro Sánchez sokáig vonakodott támogatni egy olyan jelöltet, akit elődje, Mariano Rajoy nevezett ki, és akinek vezetése alatt a Spanyol Nemzeti Bank többször bírálta a kormány költségvetési teljesítményét (El Debate). A Vozpópuli szerint Carlos Cuerpo gazdasági miniszternek hetekig kellett házon belül győzködnie Sánchezt. A kormány mára felsorakozott De Cos mögé, de nyilvános, formális támogatást továbbra sem adott neki; Madrid szándékosan informális csatornákon tartja az ügyet (Cinco Días).

A nagyobb gond belülről jön. José Luis Escrivá, a Spanyol Nemzeti Bank jelenlegi kormányzója aktívan dolgozik De Cos ellen: újságíróknál és európai jegybankelnököknél igyekszik gyengíteni a jelöltségét (El Debate). Az ösztönző egyszerű. Ha De Cos megkapja az EKB-elnökséget, Spanyolország aligha tarthat meg egy helyet az EKB Igazgatóságában is, Escrivá saját ambíciói pedig ezzel elhalnának.

Berlin csendes téte

Németországnak nyíltan is van jelöltje. Isabel Schnabel, aki már tagja az EKB Igazgatóságának, a Reutersnek azt mondta, vállalná az elnökséget, „ha felkérnék” (WirtschaftsWoche). Erősen héja profilja, vagyis a kamatemeléseket gyenge növekedés mellett is támogató álláspontja azonban nehezen eladható a magas államadósságot cipelő déli kormányoknak.

Az Econostream májusban úgy értékelte, Berlin Knotot tekinti az „optimális tartalékmegoldásnak”: stabilitásorientált, nagy tapasztalatú és költségvetésileg fegyelmezett jelöltnek. Ez jól illeszkedik Merz ordoliberális ösztöneihez, vagyis ahhoz a német gazdaságpolitikai felfogáshoz, amely a szabályalapú fegyelmet és az árstabilitást helyezi az első helyre.

Franciaország láthatóan hátralépett. Villeroy de Galhau idő előtt távozott a francia jegybank éléről, helyére Emmanuel Moulin került, Macron bizalmasa, aki csak szűken ment át a parlamenti jóváhagyáson (Le Monde). Francia EKB-elnökjelölt nem jelent meg. Két francia elnök, Jean-Claude Trichet és Christine Lagarde után Párizs mintha elfogadta volna, hogy most más ország következik.

Mit alakít az EKB-elnök személye?

Az EKB elnöke a kamatdöntéseknél a konszenzus irányát formálja, és kulcsszerepe van abban is, mikor aktiválják a TPI-t, vagyis a transzmisszióvédelmi eszközt. Ez lehetővé teszi, hogy az EKB államkötvényeket vásároljon, ha például Olaszországban vagy Görögországban túl gyorsan megugranának a finanszírozási költségek. Az olasz és a német államkötvényhozam közötti különbség, vagyis az a felár, amelyet Olaszország Németországhoz képest fizet az adósságáért, jelenleg 15 éves mélyponton, nagyjából 73-76 bázispont körül jár. Ez a nyugalom részben azon múlik, hogy a piacok hitelesnek tartják-e a TPI védőhálóját.

De Cost az elemzők centrista, enyhén galamb jelöltként sorolják be, vagyis olyanként, aki a növekedés támogatása érdekében inkább az alacsonyabb kamatok felé hajlik. Pályája során következetesen támogatta a TPI-t és a fokozatos kamatlépéseket (BIS). Knot korábban az EKB egyik leghangosabb héjája volt. Az elmúlt években puhított az álláspontján, de ösztönösen továbbra is a szigorúbb monetáris politika felé húz.

Formálisan az Európai Tanács minősített többséggel dönt, miután konzultált az Európai Parlamenttel és az EKB Kormányzótanácsával (Consilium). A gyakorlatban az eddigi EKB-elnökségek mindig nagyobb uniós pozíciócsomagok részeként dőltek el, országok közötti alkukban. Az állampolgárság ilyenkor rendszerint többet számít az ideológiánál.

Spanyolország még soha nem adta az EKB elnökét. Luis de Guindos május 31-i távozása óta pedig Madridnak már az Igazgatóságban sincs képviselete. Ez erős érv. A döntés azon múlik majd, melyik főváros köt jobb alkut, és Madrid meg tudja-e akadályozni, hogy saját jegybankelnöke még az alku előtt meggyengítse De Cos esélyeit.