Merz leállította a €100 billion vadászgépprogramot

A héten összeomlott az a partnerség, amelynek azt kellett volna bizonyítania, hogy Európa képes önállóan felfegyverezni magát. Friedrich Merz kancellár kilenc év, nagyjából 4 milliárd EUR elköltése és egyetlen repülőképes prototípus nélkül lezárta a francia–német–spanyol FCAS-programot. A kontinens legambiciózusabb védelmi projektje végül azon bukott el, hogy a Dassault Aviation és az Airbus nem tudott megegyezni a vezető szerepről (aviospace.org, Euronews).

Az FCAS (Future Combat Air System, vagyis a jövő légi harcrendszere) 2017-ben indult: hatodik generációs vadászgépet, felfegyverzett drónokat és az ezeket hálózatba kapcsoló „harci felhőt” akartak létrehozni. A program teljes életciklusra becsült költsége 100 milliárd EUR volt. Az alapgondolat egyszerűnek tűnt: Európa két legnagyobb gazdasága saját fegyverrendszert épít, hogy kevésbé függjön az Egyesült Államoktól. Ehhez képest a szereplők egy évtizedet szabadalmakról, adatmegosztásról és bevételekről vitatkoztak.

Hogyan vitte zátonyra az ipari rivalizálás a stratégiai tervet

Éric Trappier, a Dassault vezérigazgatója nagyjából 80 százalékos irányítást követelt, és nem akart érzékeny adatokat megosztani az Airbusszal, noha az eredeti megállapodás Franciaországnak, Németországnak és Spanyolországnak egyaránt 33 százalékos részesedést adott volna (Euronews, EFE). Frank Sauer biztonságpolitikai elemző ezt nyersen fogalmazta meg: „Végső soron Éric Trappier torpedózta meg a vadászgépprojektet” (n-tv.de).

A vállalati konfliktus mögött mélyebb stratégiai törés húzódott. Franciaországnak olyan gépre volt szüksége, amely nukleáris fegyver hordozására is alkalmas, és repülőgép-hordozóról is bevethető. Németországnak nem. Ez két eltérő katonai doktrína, nem egyszerű műszaki részletkérdés. Merz már februárban megkérdőjelezte a projekt logikáját, amikor arról beszélt, hogy a drónok fontosabbak lehetnek a pilótával repülő vadászgépeknél. Amikor június elején még megpróbált egyeztetni Trappier-vel, a beszélgetés a Le Grand Continent szerint „nem ment jól” (Le Grand Continent).

Három irány ott, ahol egynek kellene lennie

Európa most éppen azzal a széttöredezettséggel néz szembe, amelyet a közös védelmi eszközöknek elvileg meg kellett volna előzniük.

Franciaország a Rafale F5 továbbfejlesztésével és egy harci drónnal megy tovább, mindkettő a Dassault kizárólagos vezetésével fut (Dassault Aviation). Németországban az Airbus néhány órán belül előállt a Team Gen 6 nevű kezdeményezéssel: nyolc vállalat javasolna új vadászgépet német ipari vezetéssel, vélhetően a svéd Saab bevonásával (Spiegel, Zeit).

Németország legéletszerűbb menekülőútja a GCAP, vagyis a brit–olasz–japán hatodik generációs vadászgépprogramhoz való csatlakozás lenne, de ez a projekt sem stabil. A program 686 millió fontos átmeneti szerződése június 30-án lejár, London pedig még nem tette közzé azt a védelmi kiadási tervet, amely a hosszú távú finanszírozást megnyitná. A BAE Systems figyelmeztetése szerint új szerződés nélkül több mint 4 000 mérnököt kellene más feladatokra átcsoportosítani (National Security Journal). Vagyis Németország fő alternatívája sem biztos, hogy túléli a nyarat.

Ki fizet, ki legyint

Az Európai Bizottság igyekezett kisebbíteni a kárt. Thomas Reignier szóvivő szerint az újrafegyverkezési menetrend „nagyon is él”, amit a SAFE, az EU tervezett 150 milliárd EUR értékű védelmi hitelkerete bizonyítana (El Español). A bizottsági logika szerint Brüsszel olcsó hitelekkel olyan határokon átnyúló ipari együttműködésekbe terelheti a cégeket, amelyekbe maguktól nem mennének bele. Az FCAS ennek a logikának a határát mutatta meg: a pénz nem oldotta fel a Dassault és az Airbus közötti bizalmi hiányt, a SAFE-ben pedig nincs olyan mechanizmus, amely megakadályozná ugyanennek a mintának az ismétlődését.

Bart De Wever belga miniszterelnök „teljes ostobaságnak” nevezte az összeomlást, amelyet szerinte a francia–német „arrogancia” hajtott (n-tv.de). Lengyelország ezzel szemben saját döntése igazolását látta a történtekben: az első F–35-ösök májusban megérkeztek a łaski légibázisra, ami Varsó olvasatában azt mutatja, hogy amerikai fegyvert venni működik, európait közösen fejleszteni viszont nem (rp.pl).

A legaránytalanabb veszteséget Spanyolország szenvedte el. Az Indra, a spanyol FCAS-részvétel nemzeti koordinátora 4,2 százalékot esett a madridi tőzsdén a hivatalos bejelentés előtti napon (Cinco Días). Margarita Robles védelmi miniszter az ipart okolta, mondván, az „saját érdekeit az európai biztonság elé helyezte”, de Spanyolország eleve junior partnerként lépett be a programba, korlátozott mozgástérrel a francia–német törés megakadályozására (Europapress).

Egy elem maradt életben: a harci felhő, vagyis az a hálózati architektúra, amely repülőgépeket, drónokat és szenzorokat kapcsolna össze. Mindkét kormány megerősítette, hogy ezt folytatnák, az irányításról pedig a július 17-i francia–német miniszteri tanácson döntenének (Tagesschau). Szerződés és finanszírozási keret egyelőre nincs.

A párhuzamos MGCS-program, vagyis a francia–német új generációs harckocsiprojekt szintén egy évtizednyi késést halmozott fel, prototípus nélkül (Le Grand Continent). Németországnak most három lehetősége maradt: a Team Gen 6, késői belépőként a GCAP, vagy átmeneti megoldásként további amerikai F–35-ösök vásárlása (Defense News). Egyik út sem ad Európának hatodik generációs vadászgépet a 2050-es évek előtt.