Merz CDU-ja 5 százalék alá zuhant

Friedrich Merz Kereszténydemokrata Uniója (CDU) a szeptember 20-i választáson a jelek szerint 5 százalék alá került Mecklenburg–Elő-Pomerániában, Berlinben pedig a második helyre szorult vissza a nem végleges eredmények szerint (NDR, Deutschlandfunk). Merz „katasztrófának” nevezte az eredményt, és azt ígérte, hogy felgyorsítja reformprogramját (Boursorama/Reuters). A két vereség önmagában nem buktathatja meg a kancellárt. Megnehezítheti viszont, hogy kormánya olyan európai kötelezettségvállalásokat támogasson, amelyek költségeit a német választóknak kell viselniük.

Két tiltakozás, két irány

Mecklenburg–Elő-Pomerániában a szélsőjobboldali AfD nagyjából 38 százalékkal végzett az első helyen, az SPD pedig körülbelül 35 százalékot szerzett. A CDU 4,9 százalék körüli eredménye azt jelentené, hogy a párt – ha az adat véglegesnek bizonyul – története során először nem jut be egy német tartományi parlamentbe (NDR, Rostock Heute). Manuela Schwesig, a tartomány SPD-s miniszterelnöke várhatóan kisebb pártokkal kezd koalíciós tárgyalásokba, így az AfD és a CDU is kormányon kívül maradhat.

Berlinben a Die Linke, vagyis a Baloldal szerezte meg az első helyet, mintegy 25,5 százalékkal, miközben a CDU körülbelül 20 százalékot ért el (Deutschlandfunk, Tagesschau). A Tagesspiegel szerint a Baloldal korábbi SPD-szavazókat, korábban távol maradó választókat és fiatalabb berlinieket nyert meg azzal az ígérettel, hogy végrehajtja a város 2021-es népszavazásának eredményét, és közösségi tulajdonba veszi a nagy lakásportfóliókat. A Baloldal vezette koalíció leválthatná a jelenlegi CDU-s vezetésű városvezetést, és ezzel Berlin politikai irányultsága is megváltozna.

A választók eltérő regionális sérelmek miatt büntették a szövetségi kormány pártjait, az ok ugyanakkor mindkét tartományban hasonló volt: a politikai széleken elérhető alternatívák közül választhattak, és éltek is a lehetőséggel.

Miért marad Merz, és mi szűkül körülötte?

A német alaptörvény alapján a kancellár leváltása csak akkor lehetséges, ha a parlament ugyanabban a szavazásban utódot is választ. A Bundestag, vagyis a szövetségi parlament konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal buktathatja meg a kancellárt (Basic Law, Art. 67). A CDU/CSU és az SPD továbbra is 630-ból 328 mandátummal rendelkezik a Bundestagban, vagyis tizenkét képviselővel többel, mint amennyi a többséghez szükséges (Bundestag).

A tartományi eredmények a Bundesraton, a törvényhozás felsőházán keresztül befolyásolhatják a szövetségi jogalkotást. Itt minden tartományi kormány egy tömbben adja le a szavazatait. Berlin négy, Mecklenburg–Elő-Pomeránia három szavazattal rendelkezik (Bundesrat). A hét szavazat önmagában nem alkot blokkoló kisebbséget. Ha azonban egy tartományi koalíció pártjai nem értenek egyet egy szövetségi törvénnyel, a gyakorlat szerint tartózkodnak, ami a Bundesrat jóváhagyását igénylő jogszabályoknál elutasítással ér fel. Ide tartoznak az adóbevételek elosztásáról, a tartományokra háruló költségekről és bizonyos uniós ügyekről szóló törvények (Bundestag, legislative procedure).

A Baloldal vezette berlini kormány olyan vezetést válthatna fel, amely támogatta a CDU prioritásait. A Schwesig vezette, várhatóan baloldali partnereket is magában foglaló mecklenburg–elő-pomerániai koalíció pedig olyan ügyekben tartózkodhat, amelyekben a jelenlegi tartományi kormány még Merz álláspontját támogatta. Egyik változás sem írja át önmagában a szövetségi politikát, együtt azonban szűkítik a kancellár mozgásterét a Bundesratban.

Az uniós költségvetés lehet az első próba

Németország brüsszeli szavazati és vétójogai nem változtak. A 2028–34-es uniós költségvetésről, vagyis a többéves pénzügyi keretről a tagállamoknak egyhangúlag kell megállapodniuk az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikke alapján (Article 312 TFEU). A tárgyalási álláspontot nem személyesen Merz, hanem a német szövetségi kormány alakítja ki, abban pedig az SPD koalíciós partnerként meghatározó szerepet játszik.

A választási eredmények éppen ezt a koalíciós dinamikát terhelik meg. Lars Klingbeil, az SPD főtitkára szerint a kormány nem tudta meggyőzni a választókat reformprogramjáról (AFP). A Le Monde Merz pártjának történelmi vereségeként értékelte az eredményt. A L'Opinion arról írt, hogy Merz a kudarcok ellenére is kitart a reformok folytatása mellett. Egyetlen európai kormány sem kapcsolta nyilvánosan a választási eredményeket a német tárgyalási álláspont megváltozásához. A korlát inkább belföldi lehet: a CDU parlamenti képviselői, akiknek saját jövőbeli választásaikra is figyelniük kell, ellenállhatnak az uniós költségvetéshez nyújtott nagyobb német hozzájárulásnak vagy más költséges vállalásoknak, ha a választók már most büntetik a pártot.

A választások Németország formális uniós jogköreit nem érintették. Megemelték viszont e jogkörök használatának belföldi politikai árát. Koalíciós partner, parlamenti frakció vagy európai kormány egyelőre nem kényszerítette ki a politika megváltoztatását, Merznek azonban kisebb lett a mozgástere, hogy saját táborával is elfogadtassa a népszerűtlen európai kötelezettségvállalások költségeit.