A közel-keleti hajózási blokád a német autógyárakat fenyegeti, mert fogynak a kenőanyagkészletek

A német autógyárakban összeállhat a motor, a karosszéria és az akkumulátor, mégsem biztos, hogy a kész autót ki lehet szállítani. A hiányzó tétel a szintetikus motorolaj. Európa a III. csoportú alapolajok 72 százalékát olyan öböl menti finomítókból szerzi be, amelyek most leálltak vagy blokád alá kerültek (Focus). Ezekből készülnek azok a speciális kenőanyagok, amelyeket minden új autóba betöltenek átadás előtt. Az Argus Media szerint az európai készletek június elejére elfogyhatnak (Motorcycles News).

A Hormuzi-szoros több mint két hónapja gyakorlatilag zárva van. A közvetlen gondot nem a nyersolaj okozza: Németország nyersolaj-importjának mindössze 6 százaléka érkezik a Közel-Keletről (Bundesregierung). A sérülékenység a finomított és speciális termékeknél látszik: a kenőanyag-alapolajoknál, a műtrágyához használt karbamidnál és a vegyipari feldolgozásban fontos kénnél. Ezekre a szűk piacú alapanyagokra nincs gyors helyettesítő, és szállításuk szinte teljesen Hormuzon át fut. A hatás a gyárakból indul, átér a műtrágyaköltségekre és az élelmiszerárakra, végül pedig az EKB döntéshozóinak asztalán köt ki.

A valóban fontos szűk keresztmetszetek

A Brent ára május 15-én 109 dollár volt hordónként, nagyjából 45 százalékkal magasabb a válság előtti szintnél (MarketScreener). Olaszország példája mutatja, miért félrevezető önmagában a nyersolaj-kitettséget nézni. Az ország nyersolajának csak 10 százalékát importálja az Öbölből, de a finomított termékek 25 százaléka ezeken a vizeken át érkezik (Corriere della Sera, Banca d'Italia). A fájdalom éppen ebben a résben koncentrálódik: nem ott, ahol a nyersanyagfüggőség látványos, hanem ott, ahol egy speciális feldolgozott termék kiesését nem lehet gyorsan pótolni.

Európában a karbamid ára néhány hét alatt 380 EUR-ról 1 000 EUR/tonnára ugrott (Confagricoltura via Open.Online). Lengyelországban egy tonna karbamid már 3,5 tonna búza árával egyenértékű, ami kétszerese a tavalyi aránynak (Agroprofil). A német autógyártók közben alternatív kenőanyag-forrásokat keresnek; ha ez nem sikerül, rövidített munkaidő és leálló gyártósorok következhetnek (Kettner Edelmetalle). Az ifo Intézet szerint áprilisban a német iparvállalatok 13,8 százaléka küzdött beszerzési nehézségekkel, több mint kétszer annyian, mint januárban (n-tv).

Ki fizet, és mennyire egyenlőtlenül

Az eurózónában az éves infláció áprilisban 3,0 százalék volt. Ezt főként az energiaárak húzták fel, amelyek 10,9 százalékkal emelkedtek egy év alatt (Eurostat). A maginfláció, vagyis az energia és az élelmiszerek nélküli árindex 2,2 százalékon maradt. Ez azt jelenti, hogy a sokk egyelőre nem épült be tartósan a bérekbe és a szolgáltatások áraiba.

Az egyes országok helyzete nagyon eltérő. Romániában az infláció 10 százalék felett jár. Olasz fogyasztóvédelmi szervezetek szerint a háztartások idén 926–1 225 EUR többletköltséggel számolhatnak az energia- és élelmiszerárak emelkedése miatt (Adnkronos). Lengyelországban a dízel közel 60 százalékkal drágább, mint egy éve (Money.pl), az üzemanyag pedig már a fuvarozók működési költségeinek 45–50 százalékát viszi el (Visline). Azok az országok sérülnek a leginkább, amelyek erősen függenek az importált fosszilis energiától, alacsony üzemanyagadókkal dolgoznak, ezért a világpiaci ármozgás gyorsan átmegy a fogyasztói árakba, és gyengébb devizájuk miatt a dollárban árazott nyersanyagok is drágábban jelennek meg.

Az EKB csapdája

Az Európai Központi Bank áprilisban 2,00 százalékon hagyta a betéti kamatot, Christine Lagarde ugyanakkor újságíróknak azt mondta, hogy a lehetséges emelést „részletesen” megvitatták (ECB). Egy Bloomberg-felmérés alapján a piac most két 25 bázispontos kamatemelést áraz júniusra és szeptemberre (Bloomberg). Joachim Nagel, a Bundesbank elnöke nyíltan emelést sürget: „Senki sem szeret kamatot emelni, amikor gyenge a növekedés. De a mandátumunk az árstabilitás” (Finanznachrichten).

A magasabb kamat nem teszi olcsóbbá az olajat. Azt viszont lassítja a gazdaságot, amely már most is ellátási sokkal küzd. A Banca d’Italia kedvezőtlen forgatókönyve szerint elhúzódó konfliktus esetén az eurózóna inflációja 4,5 százalékra emelkedhet, miközben a gazdaság 0,5 százalékkal zsugorodhat (Banca d'Italia). A Világbank ezt „a globális olajpiac történetének legnagyobb kínálati zavaraként” írta le (World Bank).

A FAO arra figyelmeztet, hogy a műtrágyaárak megugrása 6–9 hónap késéssel jelenik meg a termésben (Open.Online). A búzánál és a kukoricánál a hatás 2026 augusztusa és 2027 februárja között érhet be. A fizikai infrastruktúra sem ad gyors megoldást: az Egyesült Arab Emírségek Hormuzt elkerülő vezetéke 2027 előtt nem hoz többletkapacitást (CNBC). Európa 90 napos stratégiai tartalékai átmeneti védelmet adnak, de ezek most fogynak, nem töltődnek. A Chatham House megfogalmazása szerint „a hormuzi inflációs sokk még csak most kezdődik” (Chatham House). Ha az EKB júniusban kamatot emel, azzal azt is megmutatja, melyik fájdalmat tartja kezelhetőbbnek: a tartós inflációt, vagy azt, hogy egy külső kínálati sokkra saját maga tesz rá egy növekedést lassító döntéssel.