A Patriot-szállítások nyitva hagyják Ukrajna rakétarését

Volodimir Zelenszkij augusztus 8-án jelentette be, hogy az Egyesült Államok havonta juttat Patriot elfogórakétákat Ukrajnának (President of Ukraine, Ukrainska Pravda). A belgrádi sajtótájékoztatón, Aleksandar Vucic szerb elnök mellett azt is hozzátette: a mennyiség nem elég. Számot, rakétatípust és időtávot nem mondott. A bejelentés annyit igazol, hogy létezik egy amerikai szállítási csatorna. Azt nem, hogy ez a csatorna meg tudja védeni az ukrán városokat a télen.

A hiány néhány nappal korábban már emberéletekben jelent meg. Oroszország augusztus 1-jén 27 ballisztikus rakétát lőtt ki Kijevre, Ukrajna ezek közül egyet fogott el (European Pravda). Kilenc ember meghalt (SBS/Reuters). A Reuters értesülései szerint a szövetséges elfogórakéta-szállítások a tavalyi szint harmadára estek vissza (Agerpres). Zelenszkij az Ukrajna-NATO Tanácsban, vagyis abban a fórumban, ahol Kijev mind a 32 szövetségessel tárgyal, azt mondta: Oroszország havonta nagyjából 120 ballisztikus rakétát gyárt (President of Ukraine). Egy elfogáshoz egy-három elfogórakéta is kellhet (Le Monde). A mérleg ebből a szempontból kíméletlen.

Európa fizet, Washington dönti el, ki kap rakétát

A szűk keresztmetszet nem egyszerűen a szövetségesek politikai akarata. Legalább ennyire az, hogy ki rendelkezik az elfogórakéták felett. Európa adományozhat a saját készleteiből, és NATO-kereten keresztül finanszírozhat amerikai gyártású csomagokat. A PAC-3 MSE típusú rakétákat azonban, amelyek közvetlen találattal semmisítik meg a ballisztikus rakétákat, az amerikai exportellenőrzési szabályok alapján előzetes írásos amerikai jóváhagyás nélkül nem gyárthatja, nem oszthatja el és nem adhatja tovább (22 CFR 123.9, NATO).

Az európai készletek állapota mutatja, mennyire szűkössé vált az adagolás. Németország, a legnagyobb európai Patriot-adományozó, három teljes rendszert, négy további indítóállást és rakétákat küldött Ukrajnának (Bundesregierung). Berlin partnereivel együtt 35 elfogórakétát kapart össze nemzeti készletekből (Tagesschau). Hollandia rendszereket, radart és elfogórakétákat adott, emellett 500 millió EUR-t különített el légvédelemre, de Kees Bakhuys holland védelmi szóvivő a Radio Svobodának azt mondta: nincs több átadható Patriot-rakéta a készletekben. Románia egy teljes rendszert adományozott, és most pótlásra vár; román elemzők közben arra figyelmeztetnek, hogy a szövetségesek saját légvédelmüket apasztják (Digi24).

Ugyanaz a történet ismétlődik országonként más nézőpontból: adnának, de fogynak a készleteik, és Washington döntésétől függ, mikor kapnak utánpótlást.

Lengyelországot Zelenszkij azok között az országok között említette, amelyek „valóban tudnak segíteni”. Varsó a NATO ankarai csúcstalálkozóján szándéknyilatkozatot írt alá egy európai PAC-3 szervizközpontról, és azt szeretné, ha Patriot-gyártás is kerülne lengyel területre (gov.pl, Bankier). Lengyelországnak tehát van terve a jövőbeli karbantartásra és gyártásra. Küldhető rakétái egyelőre nincsenek. Matthew Whitaker, az Egyesült Államok NATO-nagykövete szerint hosszú távú gyártási megállapodás tél előtt nem készül el (Euronews).

A gyárak nem előzik meg a háborút

A gyártás nő, de minden Ukrajnába küldött rakéta azokkal a NATO-országokkal versenyez, amelyek saját készleteiket próbálják feltölteni. A Lockheed Martin 2025-ben több mint 600 PAC-3 MSE elfogórakétát szállított le, 2030-ra pedig évi 2 000 darabos termelést céloz (Lockheed Martin). A PBS szerint ez érdemi bővítés, de az évtized vége előtt nem elég a hiány kezelésére (PBS). Még a japán közös gyártósort is fékezik a Boeing által készített alkatrészek hiányai (Kyiv Independent).

A francia-olasz SAMP/T rendszer és az Aster rakéták részben enyhíthetik a nyomást: az MBDA szerint 2023 és 2025 között megduplázta rakétagyártását (MBDA). Az ukrán légierő parancsnokai szerint ugyanakkor bizonyos orosz ballisztikus fenyegetések, köztük az Iszkander-M és a Cirkon ellen jelenleg csak a Patriot nyújt védelmet (AP).

Zelenszkij belgrádi bejelentése azt rögzíti, hogy van havi amerikai allokáció. Azt nem mondja meg, mekkora mennyiség zárná be a rést. A szűkös erőforrás maga az elfogórakéta, az elosztási döntés pedig Washingtonban van. Amíg az európai szövetségesek nem tudják, hány PAC-3 rakétát kapnak, mikor és saját légvédelmük milyen ára mellett, a „havi” inkább diplomáciai megnevezése marad az adagolásnak.