Moszkvai rajtaütés tárta fel Európa elfogórakéta-hiányát

Szeptember 19-ről 20-ra virradó éjjel Ukrajna történetének legnagyobb, nagy hatótávolságú dróntámadását indította Oroszország ellen: a támadás Moszkvát és több mint egy tucat másik régiót is elért. Orosz tisztviselők szerint ez volt a főváros ellen végrehajtott eddigi legnagyobb támadás (ABC News, NPR). Tűz ütött ki a Kremltől mintegy 15 kilométerre fekvő kapotnyai olajfinomítóban. Négy moszkvai repülőtér ideiglenesen bezárt. Ketten meghaltak, mintegy 400 embert pedig kitelepítettek, miután egy drón eltalált egy lakóépületet a moszkvai régióban (The Irish Times).

A művelet megmutatta, hogy Ukrajna egyre nagyobb távolságra képes csapást mérni Oroszország belsejében saját gyártású fegyverekkel. A támadás óta terjedő leglátványosabb állítás azonban, miszerint egy ballisztikus rakéta áttörte Moszkva légvédelmét, továbbra sincs bizonyítva. A hitelesen dokumentált károk inkább egy Európa által mindmáig megoldatlan problémára világítanak rá: a kontinens annyi elfogórakétát tud gyártani, amennyit Ukrajna a tél előtt várható támadásaival szemben nem tud nélkülözni.

A bizonyított tények és a virális állítások szétválasztása

Moszkva polgármestere, Szergej Szobjanyin szerint 450 drónt semmisítettek meg a főváros felé közeledve. Az orosz védelmi minisztérium országosan 1110 elfogott drónról számolt be. A két adat eltérő helyszínekre és időszakokra vonatkozik, független ellenőrzésük pedig egyik esetben sem történt meg (ABC News, NPR). Volodimir Zelenszkij tíz, a műveletben bevetett fegyverrendszert sorolt fel, köztük ukrán gyártású drónokat és rakétákat, de nem közölte, melyik fegyver melyik célpontot találta el (Los Angeles Times).

Az ukrán vezérkar szerint a kapotnyai finomító egyes feldolgozóegységeit találat érte. Üzemeltetői megerősítés azóta sem érkezett, így továbbra sem tudni, mekkora kiesést okozott a támadás a termelésben.

A ballisztikus rakétáról szóló állítás esetében a sajtó gyorsabban haladt a bizonyítékoknál. Másodlagos beszámolók Zelenszkij „Pelican” említéséből arra következtettek, hogy a Fire Point FP-7 rövid hatótávolságú ballisztikus rakétájáról lehetett szó, és ezt összekapcsolták a moszkvai támadással. A Charter97 szerint az FP-7 jelentett, nagyjából 200–350 kilométeres hatótávolsága nem elegendő az ukrán ellenőrzésű területek és a főváros közötti, körülbelül 500 kilométeres távolság leküzdésére. Sem geolokációval azonosított roncs, sem műholdfelvétel, sem hivatalos ukrán közlés nem támasztotta alá, hogy ballisztikus rakéta csapódott volna be Moszkvában. Az az állítólagos „vakfolyosó” sem bizonyított, amelyet a Voronyezs környéki orosz légvédelem elnyomásával nyithattak volna meg: erre nincs ellenőrzött roncs vagy radarfelvétel. A bizonyítékok tömeges dróntámadást támasztanak alá, nem pedig Moszkva sikeres ballisztikus rakétatámadását.

Európa elfogórakéta-hiánya a valódi történet

A támadás Európa számára kevésbé azért fontos, amit az ukrán támadóképességről bizonyított, mint inkább azért, amit az európai védelem hiányosságairól megmutatott. Németország három teljes Patriot légvédelmi rendszert és további indítóállványokat szállított Ukrajnának, Boris Pistorius védelmi miniszter azonban a további átadásokat gyors amerikai pótláshoz kötötte, hogy megőrizzék a NATO védelmi képességét (Bundesregierung, Deutschlandfunk). Németország és szövetségesei összesen mintegy 35 Patriot elfogórakétát gyűjtöttek össze, körülbelül annyit, amennyit egyetlen telített támadás is felhasználhat (Tagesschau).

Franciaország és Olaszország SAMP/T-ütegeket, vagyis közösen fejlesztett légvédelmi rendszereket, valamint Aster elfogórakétákat ajánlott fel. A gyártónak, az MBDA-nak azonban a termelés felgyorsítása után is legalább 18 hónapra van szüksége egy-egy megrendelés teljesítéséhez (MBDA). A fejlett elfogórakéták gyártása évekig tart, míg a támadó drónoké hetek alatt megoldható.

Ez a különbség magyarázza, miért tolódik a németországi gyártás az olcsóbb eszközök felé. München közelében az Auterion és ukrán partnere, az Airlogix a hónap elején megkezdte több mint 5000 harci drón sorozatgyártását egy hozzávetőleg 300 millió EUR értékű szerződés alapján (Die Zeit). A termelés szeptember 3-án indult, azt azonban nem tudni, hogy ezek közül eljutott-e bármelyik Ukrajnába a moszkvai támadás idejére. A rendelkezésre álló beszámolók a két vállalaton túl nem nevezik meg, ki rendelte meg vagy finanszírozta a szerződést.

Amit a tél próbára tesz

Oroszországnak nem kell lépést tartania Ukrajna látványos csapásaival ahhoz, hogy nagyobb károkat okozzon. Az Institute for the Study of War (ISW) szeptember elején önmagában is 108, illetve 149 drónból és rakétából álló vegyes támadássorozatokat rögzített (ISW). Oroszország a téli támadások során már kisebb elektromos alállomások felé fordult, amelyeket nehezebb megvédeni (OSW). Ukrajna nagyjából 2,1 GW villamos energiát importálhat az európai szomszédaival összekapcsolt, szinkronizált hálózaton keresztül, az import azonban nem pótolja a megsemmisített termelőkapacitást (Green Deal Ukraina).

Ukrajna megmutatta, hogy képes nagyszabású, többféle fegyvert alkalmazó csapást összehangolni, és mélyen Oroszország területén fekvő, védett célpontokat elérni. Európa gyakorlati problémája a másik oldalon húzódó aránytalanság: nem tudni annyi elfogórakétát szállítani, amennyire Ukrajnának a következő hónapok támadásaival szemben szüksége lesz.