Jogellenesek voltak az osztrák határellenőrzések

A müncheni közigazgatási bíróság július 2-án jogellenesnek mondott ki három német rendőri ellenőrzést az osztrák határon (FAZ, DW). Az indoklás lényege az volt, hogy az évek óta, érdemi változás nélkül fenntartott ellenőrzések már nem férnek bele abba az ideiglenes kivételbe, amelyet a schengeni jog, vagyis az útlevélmentes térség működését szabályozó uniós rendelet megenged (Süddeutsche Zeitung).

Ugyanez a bíróság ugyanakkor elutasította azt a sürgős kérelmet, amely a jövőbeli ellenőrzések leállítását célozta (ZEIT). Ez a döntés mutatja meg igazán a schengeni vita gyakorlati természetét: az utazóknak továbbra is tűrniük kell az ellenőrzést, és minden egyes esetet külön kell megtámadniuk. Egy bíróság kimondhatja, hogy egy korábbi intézkedés jogellenes volt, de ettől még senki nem kap általános jogot arra, hogy a következő ellenőrzőponton vita nélkül továbbhaladjon.

A kivétel, amelyből szabály lett

Schengen lehetővé teszi, hogy a kormányok súlyos közrendi vagy biztonsági fenyegetés esetén ideiglenesen visszaállítsák a belső határellenőrzést. Az intézkedést be kell jelenteni az Európai Bizottságnak, időben korlátozottnak és arányosnak kell lennie (EUR-Lex, Commission).

Több kormány megtanult tartósan ebben a kivételes állapotban működni. Németország évek óta ellenőriz az osztrák határon. Dánia 2016 óta tart fenn ellenőrzéseket a német határán. Svédország ugyanazzal a közrendi indoklással újítja meg saját intézkedéseit (Polisen). Minden hosszabbítás az ideiglenesség nyelvén beszél. A gyakorlat közben állandósul.

Az Európai Unió Bírósága 2022-ben húzott határt. Az NW-ítéletben (C-368/20. és C-369/20. számú ügyek) kimondta: egy tagállam a maximális időtartam lejárta után nem hosszabbíthatja tovább a belső határellenőrzést ugyanarra a fenyegetésre hivatkozva (CURIA). Ha ugyanazt az indokot újra és újra felhasználják, az már nem ideiglenes intézkedés, hanem állandó rendszer ideiglenes címkével.

Újraindítja-e az órát a 2024-es reform?

A kormányoknak van ellenérvük. A schengeni határ-ellenőrzési kódex 2024-es reformja (2024/1717 rendelet) meghosszabbította a belső ellenőrzések engedélyezett időtartamát, ezzel erősebb jogalapot adott a belügyminisztériumoknak (EUR-Lex). A DW beszámolója szerint Németország várhatóan azzal érvel majd, hogy az új kódex újraindítja a jogi órát.

Azt egyelőre nem tudni, hogy a müncheni bíróság elfogadta-e ezt a logikát: a teljes írásbeli indoklás még nem jelent meg. A válasz nem csak Bajorország miatt fontos. Ha a reformált kódex valóban tiszta lapot ad a kormányoknak, akkor az évek óta görgetett hosszabbítások jogi értelemben eltűnhetnek a képből. Ha viszont a bírák az új szöveg mögött ugyanannak a rendszernek a folytatását látják, akkor a 2022-es uniós bírósági ítélet továbbra is korlátot szab.

Dánia és Svédország ugyanebbe a kérdésbe ütközik majd, amikor legközelebb megújítja a belső határellenőrzésről szóló bejelentését.

Az uniós jogérvényesítés eleve lassú

Még ha a bíróságok jogellenesnek is minősítik a határellenőrzést, az EU eszközei nem gyors beavatkozásra készültek. Az Európai Bizottság vizsgálhatja a nemzeti bejelentéseket és véleményt adhat, de nem utasíthatja a rendőrséget arra, hogy vonuljon le a határról (Commission).

Pénzügyi szankcióhoz hosszú út vezet. A Bizottságnak előbb kötelezettségszegési eljárást kell indítania, vagyis az EU jogi eszközét kell használnia arra, hogy rákényszerítse a tagállamot az uniós jog betartására. Ezt az Európai Unió Bírósága elé kell vinnie, meg kell nyernie, majd ha a tagállam továbbra sem teljesít, újabb eljárást kell indítania. Ez évekig tarthat. A jogérvényesítés terhének nagy része így az egyes állampolgárokra marad, akik egy-egy ellenőrzést külön perelnek.

Hollandia és Németország közben azt teszteli, működhet-e a biztonság állandó ellenőrzőpontok nélkül. Egy új rendészeti megállapodás alapján közös járőrözést, információcserét és határon átnyúló különleges műveleteket bővítenek, ahelyett hogy mindenkit megszűrnének a határon (Government.nl). Schengen a határ menti rendőri tevékenységet kifejezetten megengedi, amíg az nem válik rutinszerű határellenőrzéssé (EUR-Lex). A célzott rendőri munka tehát létező alternatíva a mindenkire kiterjedő megállítás helyett, ha a kormányok ezt választják.

Két kérdés dönti el, hogy a müncheni ítéletnek lesz-e hatása a tárgyalótermen túl. Az írásbeli indoklás új jogalapként kezeli-e a 2024-es reformot, vagy ugyanannak a görgetett rendszernek a folytatását látja benne? És a Bizottság erősebb bizonyítékokat kér-e majd a határellenőrzéseket megújító kormányoktól, vagy a reformált kódexet szélesebb felhatalmazásként kezeli?

Amíg ezekre nincs válasz, Schengen nem egyetlen nagy döntéssel szűkül, hanem megújítható kivételek sorával. Ezek jogszerűségét többnyire csak akkor vizsgálják érdemben, ha egy-egy utazó bíróságra viszi a saját ellenőrzését.