NATO: szabadabb kéz a Baltikumban

Az ankarai csúcson a NATO a balti légtérrendészeti missziót légvédelmi misszióvá alakította át (LRT, NATO). Ez nem puszta átnevezés: SACEUR, vagyis a NATO európai szövetséges erőinek legfőbb parancsnoka, szélesebb felhatalmazást kap arra, hogy Észtország, Lettország és Litvánia légterében gyorsan reagáljon fenyegetésekre, anélkül, hogy minden egyes esetben új politikai jóváhagyásra kellene várnia a szövetséges fővárosoktól.

A változás lényege az, hogy a misszió a gyanús repülőgépek azonosításától és kísérésétől elmozdul egy olyan keret felé, amelyben végső esetben a lelövésről is dönteni lehet. A nyilvános információk alapján azonban ez elsősorban parancsnoki láncot érintő előrelépés. Arról nincs garancia, hogy a döntési jogkör mellé automatikusan több vadászgép, rakéta vagy légvédelmi rendszer is kerül a Baltikumba.

Mi változott valójában?

A régi modell nagyjából úgy működött, mint egy vadászgépekkel végzett légi járőrszolgálat. A szövetséges pilóták rotációban szolgáltak például az észtországi Ämariban és a litvániai Šiauliaiban: azonosították a gyanús repülőgépeket, melléjük repültek, majd kikísérték őket a térségből (Kaitsevägi). Ez békeidős szuverenitásvédelmi eszköz volt, nem harci légvédelmi rendszer.

Az új keret már abba a NATO-gépezetbe illeszti a balti missziót, amelyet valós légi fenyegetés esetén használnának: szenzorokkal, földi telepítésű rakétákkal, drónelhárító rendszerekkel és gyorsabb döntési mechanizmussal. Hanno Pevkur észt védelmi miniszter fogalmazta meg a legkonkrétabban, mi változik: több döntés futhat át közvetlenül a NATO légi parancsnoki láncán, ezen belül a németországi Uedemben működő kombinált légi műveleti központon, amely SACEUR felhatalmazását tényleges elfogási parancsokká fordítaná le (ERR). Gitanas Nausėda litván elnök szerint erre azért van szükség, mert a légi fenyegetésekre gyorsabban kell reagálni (LRT).

Jaak Tarien, az észt légierő korábbi parancsnoka viszont lehűtötte a várakozásokat. Szerinte az Ämariban állomásozó repülőgépek száma nem nő automatikusan. A döntési lánc tisztább lett, de ettől még nem lesz több eszköz, amellyel döntést végre is lehet hajtani (ERR).

Kevés rakéta, sok igény

A NATO saját nyilatkozatai is azt mutatják, hogy a felhatalmazás és a rendelkezésre álló eszközök között rés van. Radmila Shekerinska főtitkárhelyettes az ankarai védelmi ipari fórumon arról beszélt, hogy a szövetségnek több elfogórakétára, szenzorra és parancsnoki kapacitásra van szüksége. A NATO beszerzési ügynöksége, az NSPA a csúcson 700 PAC-2 és 200 PAC-3 rakéta beszerzését jelentette be (NATO, NATO). Ez éppen azt jelzi, hogy a mostani átalakítást még nem támasztja alá elegendő készleten lévő felszerelés.

A hiány középpontjában a Patriot-rendszerek állnak. Lengyelország Patriot-rakétákat adott át Ukrajnának; a döntést SACEUR-rel egyeztették, és Varsó szerint a lépés a biztonságos tartalékszinten belül maradt (Defence24, Interia). Németország szintén adott át Patriot-kapacitást Ukrajnának, miközben a pótlás lassan halad (Deutschlandfunk). Minden Ukrajnába küldött rakéta eggyel kevesebb olyan eszköz, amely balti indítóálláson várakozhatna.

A lett vita jól mutatja, mennyire gyakorlati kérdésről van szó. A lett tisztviselők kevésbé SACEUR kibővített jogkörére figyeltek, inkább arra, hogy a riasztórendszerek, a lőszer és a személyzet időben eljut-e a határ menti térségekbe (Latvian MOD). Egy valahol Európában elérhető rendszer nem ugyanaz, mint egy előre telepített, személyzettel ellátott és a balti parancsnoki hálózatba bekötött rendszer, amely már az első drón berepülése előtt működik.

A rugalmasság kényelme

SACEUR nagyobb mérlegelési jogköre politikai problémát is kezel, nem csak katonait. Ha a NATO nem tesz közzé merev nemzeti kvótákat arról, ki milyen rendszert és hová küld, elkerülheti a nyilvános vitát a hozzájárulások arányáról. Friedrich Merz német kancellár kijelentette, hogy a balti biztonság Németország biztonsága is (Bundesregierung). Ezt azonban nem követte olyan német vállalás, amely rögzített balti légvédelmi kvótákról szólna, és az eszközhiány miatt egy ilyen ígéretet nehéz is lenne tartalommal megtölteni (DW).

A rugalmas elosztásnak katonai logikája is van: egyszerre több szárnyon jelenhet meg fenyegetés, a szűkös rendszerek pedig nem tudnak mindenhol ugyanakkora védelmet adni. Csakhogy a Friends of Europe ankarai csúcsról szóló elemzése szerint SACEUR csak azt irányíthatja, amit a kormányok ténylegesen rendelkezésre bocsátanak, akkor, amikor felszabadítják, és azokkal a feltételekkel, amelyeket hozzákapcsolnak (Friends of Europe). Ennek a bizonytalanságnak az árát a balti lakosság viseli, miközben nem láthat rá a minősített döntésekre arról, hová kerülnek a kevés rendelkezésre álló fegyverek.

A balti kormányok Ankarában tisztább parancsnoki láncot kaptak. Nyilvános választ azonban nem kaptak a legalapvetőbb elrettentési kérdésre: pontosan milyen eszközök lesznek garantáltan a térségben, mielőtt megjelenik az első ellenséges repülőgép vagy drón? Erre a NATO-nak, SACEUR-nek és a hozzájáruló tagállamoknak kell választ adniuk. Enélkül az átalakítás gyorsabb parancsokat adhat olyan erőknek, amelyek jelenlétét egyetlen kormány sem vállalta nyilvánosan.