NATO Saab gépekre cseréli Boeing-flottáját

A NATO légi felderítő rendszere évtizedek óta amerikai alapokon működik: a szövetség közös AWACS-flottája Boeing-gépekre épül, és a tagállamok egyik legérzékenyebb közös képességét adja. Ez változhat meg most, ha igaznak bizonyulnak a Reuters értesülései: a hírügynökség július 1-jén négy forrásra hivatkozva azt írta, hogy a szövetségesek a svéd Saab GlobalEye rendszerét választanák az elöregedő flotta utódjának, a döntést pedig a július 7–8-i ankarai csúcson jelenthetik be (The Print, GP).

Sem a NATO, sem a Saab nem erősített meg nyilvánosan szerződést. Ha a váltás megtörténik, először kerülne európai vezetésű rendszer a NATO közös légi radarfeladatának középpontjába. Ez nemcsak technológiai döntés lenne, hanem beszállítói átrendeződés is: a szövetség 32 tagállama más ipari és politikai függési viszonyok között biztosítaná az egyik alapvető katonai képességét.

Hogyan veszítette el a Boeing a szerződést

A NATO jelenlegi flottája 14 E-3A AWACS repülőgépből áll. Ezek lényegében repülő radarállomások: olyan fenyegetéseket is érzékelnek, amelyeket a földi radarok a látóhatár korlátai miatt nem látnak. A gépek az 1980-as évek eleje óta a nyugat-németországi Geilenkirchenből működnek (NATO). Egy élettartam-hosszabbító program nagyjából 2035-ig tarthatja őket szolgálatban, de a konstrukció már jóval túl van azon az időtávon, amelyre eredetileg tervezték.

A leváltásukra indított folyamat gyorsan fordulatot vett. A NATO 2023 végén még a Boeing E-7A Wedgetail gépét választotta, csakhogy az amerikai védelmi minisztérium később többször is megpróbálta leállítani saját E-7-es programját. Ezzel eltűnt az az amerikai megrendelési volumen, amelyre a NATO döntésének gazdasági logikája épült (AeroTime, Straits Times). Ha az Egyesült Államok nem rendel ugyanebből a típusból nagy számban, a fejlesztési és gyártási költségeket sem lehet ugyanúgy szétteríteni. Ettől a Boeing-ajánlat pénzügyi alapja meggyengült.

A GlobalEye a hírek szerint ezt a helyet veheti át. A rendszer légi korai előrejelző és irányító platform: nagy hatótávolságú radar, fedélzeti számítógépek és titkosított adatkapcsolatok együttese, amelyet egy repülőgépre építenek. A cél az, hogy a parancsnokok, vadászgépek és légvédelmi egységek ugyanazt a képet lássák a légtérről, a tengeri mozgásokról és a földi aktivitásról. A Saab szerint a rendszer alacsonyan repülő fenyegetéseket, például robotrepülőgépeket és drónokat is képes észlelni (Saab).

Ki nyer, ki aggódik

Ugyanaz a beszerzés mást jelent Berlinben, Varsóban és Stockholmban. Németország jelenleg a geilenkircheni AWACS-bázis házigazdája. Ez munkahelyeket, parancsnoki rutinokat és napi operatív kontrollt jelent. Egy új platformnál felmerül, hogy a bázis megtartja-e mai szerepét, vagy a NATO közelebb telepíti a gépeket azokhoz a fenyegetésekhez, amelyeket a radaroknak figyelniük kell (t-online).

Lengyelország és a keleti szövetségesek számára a kérdés kevésbé iparpolitikai, inkább időnyereségi. A korábbi észlelés több percet adhat orosz drónok, balti-tengeri mozgások vagy a kalinyingrádi exklávéból érkező fenyegetések esetén. Ez éppen azt a biztonsági rést célozza, amelyet a keleti tagállamok a legsürgetőbbnek tartanak (Interia).

Svédország számára a tét különösen nagy. Az ország csak 2024 márciusában csatlakozott a NATO-hoz. Ha a Saab valóban megnyeri ezt a szerződést, Svédország nem egyszerűen új tagként használja a szövetség közös biztonsági garanciáit, hanem egy alapvető NATO-képesség ipari beszállítójává válik (Saab).

Az európai autonómiának vannak apró betűs részei

A döntést több értelmezés Európa amerikai haditechnikától való elszakadásaként írja le. A kép ennél árnyaltabb. A GlobalEye nem vágja el a NATO-t az észak-amerikai beszállítói láncoktól: a rendszer svéd missziós elektronikát párosít kanadai Bombardier repülőgéptörzzsel (Behörden Spiegel).

A kanadai kapcsolat önmagában is fontos. Ottawa külön is a Saabot választotta saját flottájához, több mint 5 milliárd kanadai dollár értékű megállapodásban. Ez a platformnak második NATO-piaci támaszt és nagyobb gyártási léptéket adhat (Army Recognition). Franciaország már két GlobalEye gépet rendelt, további két opcióval, vagyis Párizs is érdekelt a rendszer sikerében (ABC Nyheter).

Az autonómiáról szóló állítás ezért szűkebb, mint amit a hangzatos címek sugallnak. Egy nem Boeing-alapú, európai vezetésű szenzorrendszer valóban csökkentené a NATO függését egyetlen amerikai beszállítótól a légi felderítésben. Ettől azonban a szövetség továbbra is erősen támaszkodik amerikai rendszerekre a légi utántöltésben, az ötödik generációs vadászgépeknél és a műholdas kommunikációban (Army Recognition, Analisidifesa).

A döntő kérdések nem a gép oldalán lévő emblémánál kezdődnek. Az számít majd, ki felügyeli a szoftverfrissítéseket, a titkosított adatkapcsolatokat, a saját-idegen azonosító rendszert és a hosszú távú karbantartási szerződéseket. Amíg a NATO ezeket a rétegeket nem rendezi, a Saab választása beszállítóváltásnak látszik, nem teljes műveleti önállóságnak.