A besorolási késlekedés lassítja a balti védelmet

Egy drón a lett légtérbe sodródik az orosz határ felől. A NATO vadászgépei felszállnak a litvániai Šiauliaiból, a balti légtérrendészet bázisáról, és lelövik. A katonai fenyegetés percek alatt megszűnik. A politikai kérdés viszont marad: baleset történt, az elektronikai hadviselés zavarta meg a drón GPS-ét, vagy Oroszország szándékosan tesztelte a NATO reakcióját?

Ezt a helyzetet június 8-án az LRT írta le, és jól mutatja, milyen nyomás alá került a NATO keleti szárnya. A lengyel hírszerzés arra figyelmeztetett, hogy Oroszország provokációkat készíthet elő Lengyelország vagy a balti államok ellen (The Guardian). A litván védelmi miniszter elismerte, hogy a drónok repülés közbeni azonosítása továbbra is nehéz. Lettország pedig az egész orosz és belarusz határszakaszán drónelhárító rendszereket telepít (Sargs.lv). A katonai válasz tehát megindult. A sérülékeny pont a döntési rendszerben van.

A lelövés és a minősítés közötti rés

A NATO alapító szerződése két fontos küszöböt húz meg. A 4. cikk alapján bármelyik szövetséges konzultációt kérhet, ha fenyegetve érzi magát. Az 5. cikk, a kollektív védelemről szóló rendelkezés, „fegyveres támadás” esetén léphet működésbe, de csak akkor, ha a szövetségesek egyetértenek abban, hogy ilyen támadás történt. Ezután minden kormány maga dönti el, milyen lépést tart szükségesnek, akár katonai erő alkalmazásáig.

A szürkezónás műveletek éppen a két cikk közötti térben mozognak. A NATO nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy hibrid támadásokat is kollektív védelmi ügyként kezeljen: ezt a 2016-os varsói csúcs kifejezetten kimondta, és a szövetségesek azóta is jelezték, hogy az egymásra rakódó ellenséges lépések átléphetik a küszöböt. A szövetség ugyanakkor tudatosan nem rögzített merev vörös vonalakat (Atlantic Council). Kábelátvágás, gyújtogatás, drónzavarás: ezek mindaddig nemzeti bűnüldözési ügyek maradnak, amíg a szövetségesek nem tudnak közös álláspontra jutni a felelősségről.

Ezért válik a felelősség bizonyítása a döntő szűk keresztmetszetté. Egyes balti dróneseteket az orosz elektronikai hadviseléshez kötöttek, amely megzavarhatta a navigációs rendszereket. Ilyenkor nem a légi eszköz elfogása a legnehezebb, hanem a szándék bizonyítása. A radaradatokat és a jelelfogási információkat a nemzeti hírszerzések gyűjtik össze. Abból azonban csak bizonyítékmegosztás, politikai érvelés és az Észak-atlanti Tanács konszenzusa után lesz közös NATO-álláspont. Ez a testület a szövetség legfőbb politikai fóruma, mind a 32 tagállam ott ül benne. Minden lépés időt vesz igénybe, és a szándékosan kétértelmű incidensek éppen ezt az időt fogyasztják.

Az előretolt csapatok háborút riasztanak el, nem kétértelműséget

Németország arra építi a válaszát, hogy megemeli bármilyen orosz teszt költségét. Litvániában nagyjából 5 000 Bundeswehr-katonából álló új dandárt terveznek, közülük mintegy 1 800 már a helyszínen van, a teljes készenlétet későbbre várják. Franciaország a balti légtérrendészeti váltásokban vesz részt, és Észtországban is fenntart erőket (Ifri).

Ezek a telepítések minden incidenst láthatóan többnemzetivé tesznek. A Litvániában állomásozó német katonák azonban önállóan nem dönthetik el, hogy alkalmazható-e az 5. cikk. Először Litvániának kell minősítenie az incidenst a saját joga alapján. Ezután a szövetségesek az Észak-atlanti Tanácsban döntik el, hogy a tények indokolnak-e kollektív választ (Oxford analysis). Egy olyan provokáció, amelyet szándékosan a tiszta fegyveres támadás küszöbe alatt tartanak, ezt az egész láncot végigfuttatja, mielőtt a szövetség közösen léphetne.

A szövetségen belüli tempókockázat

Szlovákia azt mutatja meg, hogyan törhet meg a szövetség politikai ritmusa anélkül, hogy bárki formálisan kilépne a sorból. Robert Fico miniszterelnök közölte, hogy Szlovákia delegációja a közelgő NATO-csúcson nem kap felhatalmazást további katonai vagy pénzügyi támogatás ígérésére Ukrajnának. Egy, a szlovák határ közelében végrehajtott súlyos orosz támadás után a kormány kezdetben hallgatott, és csak ellenzéki nyomásra reagált. Michal Koudelka, a cseh hírszerzés vezetője arra figyelmeztetett, hogy egy NATO-tagállam elleni korlátozott, reakciótesztelő támadás valószínűbb, mint egy nagy erejű roham.

A kockázat nem az, hogy Szlovákia megvétózza az 5. cikket. Inkább az, hogy a provokáció és a tények tisztázása közötti órákban a kormányok azon vitatkoznak, szabotázsról, balesetről vagy fegyveres támadásról van-e szó. Oroszország éppen erre az időablakra szabja a műveleteit: a tények gyorsabban mozognak, mint ahogy a kormányok bizonyítani és közösen minősíteni tudják a történteket.

A NATO előretolt erői a hagyományos háborút riasztják el. Az, hogy a ma valószínűbbnek tartott kétértelmű provokációkat is elrettentik-e, már nem a dandárok számán múlik. Hanem azon, hogy a szövetség képes-e időben bizonyítani a felelősséget, minősíteni az incidenst, és politikai egyetértésre jutni, mielőtt az adott pillanat elmúlik.