Háromeurós vám az olcsó csomagokra

Egy 30 eurós Temu-kosár: telefontok, fülhallgató, póló és egy pár szandál. A múlt hét előtt egy ilyen rendelés után áfát kellett fizetni, de vámot nem. Július 1-je óta viszont mind a négy termékkategória külön 3 eurós vámterhet kap, vagyis a kosárra már az áfa és a szállítási díj előtt 12 euró rakódik rá (Le Figaro, Senior Actu). Minél olcsóbb a rendelés, annál nagyobb arányban drágítja meg az új szabály.

Az EU megszüntette a 150 euró alatti, unión kívülről érkező csomagok vámmentességét. A régi mentesség helyére terméktípusonként egységes, 3 eurós vám került, amelyet az Európai Bizottság átmeneti megoldásnak nevez a 2028 körül várható átfogó vámreformig (Európai Bizottság, holland vámhatóság). A Bizottság nem nevez meg cégeket, de a leírás egyértelműen azokra a nagy forgalmú, unión kívüli platformokra illik, amelyek kínai raktárakból közvetlenül szállítva építettek hatalmas európai üzletet: a Sheinre, a Temura és az AliExpressre (fr.euronews, rp.pl).

Mi rakódik rá a kasszánál látható árra?

Az új vám nem önmagában jelenik meg, hanem a már eddig is létező terhek tetejére kerül.

Az első tétel az áfa, vagyis a fogyasztási adó, amelyet az EU minden tagállamában felszámítanak az áruk után. 2021 óta az unión kívülről érkező csomagokra értékhatártól függetlenül importáfa vonatkozik. Ezt a platform már a fizetéskor beszedheti az IOSS nevű rendszeren keresztül, amely az importált kisértékű áruk áfakezelését egyszerűsíti, vagy a futár, illetve a posta szedi be kézbesítéskor (EU IOSS).

Erre jön rá a szállító saját kezelési díja, amelyet a vámügyintézésért számít fel. Hollandiában a PostNL 10 eurót kér az alap vámkezelésért, ez 16 euróra nőhet, ha az áruhoz többletnyilatkozat kell (PostNL). Németországban a Deutsche Post/DHL 7,50 eurót számít fel vámköteles küldeményenként (Haufe).

A tényleges ár tehát több rétegből áll: termékár, szállítás, áfa, az új, kategóriánkénti 3 eurós vám, és kezelési díj, ha a platform nem rendezett mindent előre. Öt póló egy terméktípusnak számít, ezért egyetlen 3 eurós tételt jelent. Pólók és egy óra már két tétel. Pólók, óra, cipő és játék négyet (Európai Bizottság, Law Society of Ireland). A sokféle olcsó termékből összeállított kosarak drágulnak a leginkább.

A PostNL holland vásárlóknak adott tanácsa jól mutatja, hol marad bizonytalanság: fizetés előtt ellenőrizni kell, szerepel-e a „minden vámot tartalmaz” jelzés, mert ha nem, a számla a csomaggal együtt érkezik (PostNL).

Ki fizet, ki jár jól?

Az igazságossági érv nem légből kapott. Az uniós kereskedők teljes adózási és megfelelési környezetben működnek. Az unión kívüli platformok viszont olyan vámmentes értékhatárt használtak ki ipari méretű e-kereskedelemre, amelyet eredetileg nem erre, hanem inkább alkalmi, kisértékű behozatalra találtak ki. A német szövetségi kormány a versenyfeltételek kiegyenlítéseként mutatja be a reformot (Bundesregierung). A német kereskedelmi érdekképviseletek ugyanezt mondják (Handelsblatt).

A fix díj ugyanakkor eleve regresszív. Ugyanaz a 3 euró sokkal jobban megemel egy 5 eurós kütyüt, mint egy 100 eurós kabátot. Nincs uniós szintű adat arról, hogy jövedelmi csoportok szerint kik vásárolják ezeket a csomagokat, de a teher várhatóan azokat érinti aránytalanul, akik leginkább az ultralow-cost árakra támaszkodnak (biznes.wprost.pl).

A platformok közben már alkalmazkodnak. Lengyel beszámolók szerint a Shein és a Temu egyre több árut visz be uniós raktárakba: nagy tételben importálnak, majd az EU-n belül osztják szét a termékeket, így a csomagonkénti vámot teljesen elkerülhetik (polsatnews.pl). Ez az európai szerződéses logisztikának kedvez (logistyka.rp.pl), de közben megőrizheti az olcsó fogyasztói árakat is, ami gyengíti a reform eredeti célját.

A következő vita a nemzeti pótdíjakról szól

Olaszország saját, 2 eurós nemzeti díjat tervezett az unión kívüli csomagokra, de októberre halasztotta a bevezetést, hogy az ne rakódjon azonnal az uniós vám tetejére (Il Fatto Quotidiano). Franciaország hasonló, 2 eurós terhet függesztett fel, amikor az uniós díj hatályba lépett (Le Figaro).

Ha a kormányok újra előveszik a saját csomagdíjaikat, a vásárlók nem egyetlen uniós szabállyal találkoznak majd, hanem országonként eltérő költségrétegekkel: uniós vámmal, áfával, szállítói kezelési díjjal és nemzeti pótdíjjal. Az EU a vámterhet egységesítette. Azt nem, hogy a vásárló végül mennyit fizet az ajtóban.