Nicosia újraegyesítéshez kötné a €150bn alapot

Vízummentes utazás, korszerűsített kereskedelmi megállapodás, migrációs együttműködés, hozzáférés egy 150 milliárd EUR keretű védelmi alaphoz: az EU több olyan ösztönzőt is adhat Törökországnak, amely Ankarában számít. Ciprus azt akarja, hogy ezek közül egyik se mozduljon előre érdemi előrelépés nélkül a sziget újraegyesítésében. Ez az igény most Brüsszelbe került, miközben Maria Angela Holguin, az ENSZ ciprusi megbízottja azt méri fel, mit hajlandó az EU az asztalra tenni (Cyprus Mail, Philenews).

Holguin három hete ingázik Nicosia, Ankara és Athén között, hogy előkészítsen egy lehetséges „öt plusz egy” konferenciát: a két ciprusi közösség, Görögország, Törökország és az Egyesült Királyság ülne tárgyalóasztalhoz, António Guterres ENSZ-főtitkár vezetésével. A tárgyalási formátum az ENSZ kezében van. Azok az ösztönzők viszont, amelyek Törökország számításait megváltoztathatják, Brüsszelben vannak, és éppen ez osztja meg az uniós fővárosokat: össze kell-e kötni őket a ciprusi rendezéssel.

Mit tarthat vissza Brüsszel?

Az EU Törökországgal szembeni mozgástere négy területre bontható. A kereskedelemben ott van a vámmentes áruforgalmat szabályozó vámunió korszerűsítése. Az utazásnál a török állampolgárok vízumliberalizációja, amely évek óta nem jutott el a feltételek teljesítéséig (Európai Bizottság). A migrációban mélyebb menekültügyi együttműködésről lehet szó. A védelemben pedig ott a SAFE, az EU új védelmi beruházási eszköze, amelyet legfeljebb 150 milliárd EUR hitelkeret támogat, és amelyet 2025 májusában fogadtak el (az Európai Unió Tanácsa). Nem uniós országok csak tanácsi jóváhagyással férhetnek hozzá, vagyis bármelyik tagállam megakaszthatja a folyamatot.

Törökország régóta befagyott uniós csatlakozási folyamatában nyolc fejezet továbbra sem mozdulhat addig, amíg Ankara nem terjeszti ki vámuniós megállapodását Ciprusra is (Európai Bizottság). A feltételek tehát már léteznek. A kérdés az, lesz-e olyan tagállami akarat, amely ténylegesen működésbe hozza őket.

Nicosia meghúzná a kart

Nikosz Hrisztodulidisz ciprusi elnök júniusban ennek próbált teret nyitni. António Costával, az Európai Tanács elnökével tárgyalt arról, hogy az EU kapjon szerepet az ENSZ-erőfeszítés mellett. Konsztantinosz Kombosz külügyminiszter a Proto Thema szerint tudatos „összekapcsolásról” beszélt az EU–Törökország-dossziék és a rendezési folyamat között.

A jogi kapaszkodó megvan. Az uniós vezetők 2024 áprilisában abban állapodtak meg, hogy a Törökországgal való együttműködésnek „fokozatosnak, arányosnak és visszafordíthatónak” kell lennie (Európai Tanács). Ez a formula lehetővé teszi, hogy bármelyik tagállam lassítson egy Törökországot érintő ügyet arra hivatkozva, hogy a feltételek nem teljesültek. Ciprus éppen ezt készül használni.

Franciaország közben megerősítette Nicosia pozícióját: június elején védelmi együttműködési megállapodást írt alá Ciprussal, bővítve katonai hozzáférését a Földközi-tenger keleti térségében. Recep Tayyip Erdogan török elnök nyilvánosan tiltakozott (Arab News). Párizs Ciprust biztonsági partnerként kezeli; Nicosia ezt a partnerséget próbálja politikai súllyá váltani Brüsszelben.

A fővárosok, amelyeknek szükségük van Ankarára

Nem minden kormány akarja a Törökországnak szánt uniós előnyöket a ciprusi rendezéshez kötni. Németországnak Ankarára migrációs ügyekben, NATO-koordinációban és a közel-keleti stabilitás kezelésében is szüksége van (Bundesregierung). Berlin bírálja Törökországot a nemzetközi jog miatt, de nem akarja általánosan befagyasztani az együttműködést (taz). Olaszország számára a mediterrán energetikai és biztonsági érdekek teszik fontossá Törökországot, ezért Róma sem támogatja, hogy minden EU–Törökország-ügy a ciprusi tárgyalások túszává váljon.

A törésvonal szerkezeti: azok az államok ragaszkodnak legerősebben a ciprusi feltételekhez, amelyek a legkevésbé fizetnék meg a török együttműködés elvesztésének árát.

Ankara nem mond árat

Törökország nyilvános álláspontja szembemegy az ENSZ alapvonalával, amely kétzónás, kétközösségű föderációt jelentene: két közösség osztozna egy államon. A török védelmi minisztérium továbbra is azt mondja, hogy csak a kétállami megoldás működhet (Proto Thema). A külügyminisztérium „elfogadhatatlannak” nevezi azokat a kísérleteket, amelyek szerinte figyelmen kívül hagyják a ciprusi törökök jogait (Hürriyet Daily News). Amikor Törökország kihagyta Ciprust a COP31 klímacsúcs előkészítő egyeztetéseiből, az uniós miniszterek figyelmeztették Ankarát; ez is mutatja, hogy az elismerési vita minden kétoldalú ügyre rávetül (Internazionale/Reuters).

Ankara részéről eddig nem hangzott el olyan hivatalos állítás, amely megnevezné, melyik uniós előnyért cserébe lenne kész mozdulni az újraegyesítés ügyében.

Ciprus az év későbbi részében átveszi az EU Tanácsának soros elnökségét, így Nicosia alakíthatja majd a védelmi, migrációs és déli szomszédsági ügyek napirendjét. A napirend számít: Ciprus dönthet arról, miről és mikor tárgyaljanak. Szavazást azonban nem kényszeríthet ki, és nem írhatja felül a többi kormányt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa július 16-án tárgyalja Ciprust (Cyprus Mail). Holguin július elején tér vissza a szigetre.

A tárgyalóasztalt az ENSZ adja. A körülötte lévő ösztönzőket az EU. Ciprus most ezeket próbálja összeforrasztani, de a kötés csak akkor tart, ha Törökország úgy látja: az ajánlat megéri az árát.