Kilenc ország megtartaná a határellenőrzést

Az Európai Bizottság június 2-án kilenc kormányt szólított fel arra, hogy kezdje el leépíteni a schengeni övezeten belüli határellenőrzéseket. Schengen a 29 európai országot és mintegy 450 millió embert lefedő, útlevélmentes utazási térség. Németország, Franciaország, Ausztria, Olaszország, Hollandia, Dánia, Norvégia, Szlovénia és Svédország továbbra is fenntart olyan ellenőrzőpontokat, amelyeket eredetileg ideiglenesnek szántak. Némelyik több mint egy évtizede működik.

A Bizottságnak lenne jogi eszköze a kikényszerítésre. Az EUMSZ 258. cikke, vagyis az a szerződéses rendelkezés, amely alapján a Bizottság uniós jogsértés miatt bíróság elé viheti a tagállamokat, pontosan erre szolgál. Belső határellenőrzések ügyében azonban ezt még soha nem használta. Ehelyett nem kötelező erejű véleményeket adott ki (Európai Bizottság, Mirage News), és a határellenőrzések „fokozatos kivezetését” javasolta.

Ideiglenes ellenőrzések, állandósult határpontok

Franciaország a 2015. novemberi terrortámadások óta 24 alkalommal hosszabbította meg az „ideiglenes” ellenőrzéseket. Ausztria 2015 óta folyamatosan ellenőrzi a magyar és a szlovén határt. Németország a korábban az osztrák határra korlátozott ellenőrzéseit 2024 szeptemberében mind a kilenc szárazföldi határára kiterjesztette.

A schengeni határ-ellenőrzési kódex 25. cikke veszélyhelyzetenként legfeljebb hat hónapra engedi a belső határellenőrzést. Az Európai Unió Bírósága 2022 áprilisában kimondta, hogy ez a felső határ kötelező. A kormányok ezt úgy kerülik meg, hogy minden hosszabbítást „új” fenyegetésre adott válaszként írnak le: az egyik ciklusban migrációra, a következőben terrorizmusra, utána orosz szabotázsra hivatkoznak. A francia Conseil d'État, vagyis az ország legfelsőbb közigazgatási bírósága 2025 márciusában ezt a logikát jóváhagyta, amikor egy 2024. októberi hosszabbítást új bevezetésként kezelt, és ezzel gyakorlatilag újraindította az órát.

A schengeni kódex 2024-es reformjának elvileg szigorítania kellett volna a szabályokat. Ehelyett az ellenkezője történt: a maximális időtartamot két évről három évre emelték, és új igazolási okokat vezettek be. A reform így újra jogszerűvé tette azt, amit a bíróságok már kezdtek jogellenesnek minősíteni.

Kilenc főváros, egy válasz

Alexander Dobrindt német belügyminiszter egyenesen elutasította az ajánlást, és újabb hat hónapos hosszabbítást jelentett be. Az olasz Lega szerint „mi döntjük el, kit ellenőrzünk a határainkon, nem Brüsszel”. Herbert Kickl, az osztrák FPÖ vezetője, aki politikai programját a „Festung Österreich”, vagyis az „Ausztria-erőd” köré építette, nem jelezte, hogy engedne.

Részleges kivétel Hollandia: a kormány azt tervezi, hogy 2026 őszéig a rögzített ellenőrzőpontokat mobil járőrökkel váltja fel. Ez már inkább kockázatalapú rendészeti megoldás, amelyet a Bizottság elfogadhatónak tart.

A politikai színház 70 milliárd eurós ára

A költség gazdasági, a jutalom politikai. A schengeni belső határokat naponta 3,5 millió ember lépi át. Közülük 1,9 millióan állandó határ menti ingázók. Hubert Bruls, Nijmegen polgármestere szerint az ellenőrzések „rontják a két ország kapcsolatát”, az ingázóknak pedig nap mint nap időbe és pénzbe kerülnek. A Centre for Economic Policy Research tanulmánya szerint az ellenőrzések 1,3 százalékkal csökkentik az EU áru- és szolgáltatáskereskedelmét, ami évente 70 milliárd EUR kieső forgalomnak felel meg.

Gerald Knaus migrációkutató a német ellenőrzéseket „szimbolikus politikának” nevezi, „amelyet korábban csak az AfD követelt”. Franciaországban Gérald Darmanin igazságügyi miniszter hároméves bevándorlási moratóriumot javasolt, amit sokan a 2027-es elnökválasztási versenyre való pozicionálásként értelmeznek. A kormányok olyan ellenőrzéseket tartanak fenn, amelyeket bíróságok és közgazdászok is vitatnak, mert az ellenőrzőpontok felszámolása szavazatokba kerülhet.

Egy koblenzi német bíróság 2026 májusában kimondta, hogy a luxemburgi határon végzett ellenőrzések sértik a schengeni kódexet. Németország fellebbezett, majd ennek ellenére meghosszabbította az ellenőrzéseket. A JEF Luxembourg, vagyis a Fiatal Európai Föderalisták luxemburgi szervezete arra szólította fel Luxemburg kormányát, hogy az EUMSZ 259. cikke alapján vigye Németországot az uniós bíróság elé. Ez az a ritkán használt eljárás, amelyben egy tagállam perelhet be egy másikat. Eddig egyetlen kormány sem lépte meg. A Bizottság nem használja a kikényszerítési jogköreit. A nemzeti bíróságok ítéleteit a következő hat hónapos hosszabbítás könnyen felülírja a gyakorlatban. Schengen, amelyet kötelező jogi keretnek terveztek, ma egyre inkább önkéntes megállapodásként működik: ott marad fenn, ahol a választási ösztönzők ezt megengedik.