Nokia 5G a hadviselésben

Egy finn jelentés szerint a Nokia 5G-technológiája már ukrán katonai drónokat irányít mélyen az orosz vonalak mögött. Ezt a konkrét állítást nyilvános forrás egyelőre nem igazolta: sem a Nokia, sem a NATO, sem a Pentagon. A folyamat, amelyre a jelentés rámutat, viszont több országban is dokumentálható, és gyorsabban halad, mint ahogy az európai intézmények szabályozni tudnák. A polgári távközlési hálózatok katonai infrastruktúrává válnak, miközben nincs tisztázva, ki parancsol ezeknek a rendszereknek, ki kapcsolhatja le őket, ki engedélyezi az exportjukat, és ki viseli értük a felelősséget.

Bázisállomásoktól a célkijelölési láncig

A Nokia már nyíltan kínál katonai felhasználásra szánt harctéri hálózatokat a nyugati hadseregeknek (Yahoo Finance). A Lockheed Martinnal kötött együttműködése az amerikai és szövetséges haderőket célozza: olyan 5G-megoldást fejlesztenek, amely a Pentagon nyílt architektúrára épülő szabványaihoz igazodik (Data Center Dynamics). Az amerikai védelmi minisztérium már a 2020-as stratégiájában a parancsnoki rendszerek, a logisztika és a szétszórt műveletek modernizálásának egyik eszközeként kezelte az 5G-t.

A NATO ezt már terepen is próbálja. Spanyolország a szlovákiai Lešť gyakorlóterén telepíti a szövetség első taktikai 5G-hálózatát a Pilot Project 5 keretében: a rendszer drónokat, szenzorokat, robotokat és drónelhárító eszközöket kapcsol össze valós műveleti környezetben (Data Center Dynamics). Németország, Franciaország és Hollandia saját irányban halad tovább. A Deutsche Telekom mobilhálózati tornyokat kötne össze drónelhárító védelemmel (finanzen.net), Franciaország olcsó támadódrónok elleni fegyvereket fejleszt (Le Monde), Hollandia pedig azt szeretné, ha öt éven belül katonai feladatainak több mint felét pilóta nélküli rendszerek végeznék (Tweakers).

Nyugat-Európában a polgári összeköttetés csendben védelmi infrastruktúrává alakul.

Ahol a drónok már átlépik a határt

Lengyelország és Románia ugyanazt a technológiai fordulatot nem iparpolitikai, hanem túlélési kérdésként olvassa. A lengyel védelmi miniszter nyilvánosan összekapcsolta a MiG-29-esek esetleges ukrajnai átadását az ukrán dróntechnológiához való hozzáféréssel, vagyis a harctéri tapasztalatot alkupozícióvá tette (Wiadomości WP). A lengyel állami védelmi holding, a PGZ együttműködési megállapodást írt alá az ukrán TAF Industries vállalattal drónok és drónelhárító rendszerek gyártásáról (PAP Mediaroom).

Románia azt mutatja meg, mi történik, ha a drónok irányítási kapcsolata megszakad. A román védelmi minisztérium szerint a teljes körű orosz invázió kezdete óta nagyjából 50 olyan eset történt, amelyben drónok vagy dróndarabok jelentek meg román területen (Agerpres). Miután egy ukrán tengeri drón felrobbant Konstanca kikötőjében, Románia azt követelte, hogy a felségvizeire belépő drónok rendelkezzenek előre programozott önmegsemmisítő mechanizmussal (Ziare.com). Tulcea lakói sürgősségi riasztásokat is kaptak a levegőből lehulló tárgyak lehetőségéről (Libertatea).

A frontvonalhoz közeli tagállamok számára már nem beszerzési részlet, hogy ki ellenőrzi egy drón kommunikációs kapcsolatát. Közbiztonsági kérdés lett belőle.

Kié a kockázat?

Ezt az átmenetet ma nem egyetlen intézmény szabályozza. Az EU kettős felhasználású termékekre vonatkozó rendelete, a 2021/821-es szabályozás adja a keretet azoknak az áruknak az exportjára, amelyek polgári és katonai célra is használhatók, de az engedélyeket a tagállami hatóságok adják ki, és a végrehajtás is náluk marad (EUR-Lex). A NATO harctéri hálózatokat tesztel és interoperabilitási követelményeket határoz meg, de exportjogot nem alkot. Az EU drónokat és kettős felhasználású technológiákat finanszíroz Ukrajnának (Airforce Technology), a harctéri irányítás viszont továbbra is nemzeti vagy ukrán kézben van. A francia IFRI arra figyelmeztet, hogy Európa még mindig nem képes eleget gyártani és ellenőrizni ezekből a technológiákból saját erőből (IFRI).

A felelősségi kérdés nyitva maradt. Ha egy polgári eredetű kommunikációs rendszer katonai célkijelölési lánc részévé válik, vagy ha egy drón azért sodródik át egy NATO-tagállam határán, mert megszakadt az irányítási kapcsolata, ki felel érte? A távközlési beszállító? A katonai üzemeltető? Az exportengedélyt kiadó kormány? Ukrajna most gyorsabban teszteli katonai infrastruktúraként az európai polgári összeköttetést, mint ahogy az intézmények szabályokká tudnák alakítani a tapasztalatokat. A technológia halad, a kormányzás nem.