Nord Stream-per: ítélet a megrendelő azonosítása nélkül

Október 14-én, szerdán Hamburgban kezdődik az első per olyan ember ellen, akit a 2022-es Nord Stream-vezetékek felrobbantásában való részvétellel vádolnak (hamburgi bíróság, dpa a Die Zeiton keresztül). A vádlott, az ukrán hadsereg egyik Serhii K. néven azonosított tisztje ellen háborús bűncselekmény miatt emeltek vádat. A bírák anélkül is dönthetnek a bűnösségéről, hogy kiderítenék, adott-e neki parancsot bárki.

Mit állít az ügyészség?

A német szövetségi ügyészség szerint K. egy olyan csoport vezetésében segített, amely egy bérelt jachttal indult útnak a németországi Rügen szigetéről. Az ügyészség állítása szerint a csoport időzített robbanótölteteket rögzített a Bornholm közelében futó vezetékekre, mielőtt 2022. szeptember 26-án felrobbantak (Szövetségi Legfelsőbb Bíróság).

Az ügyészség szerint K. ukrajnai állami szervek megbízásából cselekedett. A nyilvános közlemény azonban sem minisztériumot, sem tisztségviselőt nem nevez meg (szövetségi ügyészség).

Nyilvános beismerő vallomás nem került elő. Az ügy főként utazási adatokra épül. Amikor a német büntetőügyekben legfelsőbb fokon eljáró bíróság 2025 decemberében fenntartotta K. letartóztatását, a lengyel határadatokra, egy hamis névre kiállított, de a férfi fényképét viselő útlevélre és képek szakértői összehasonlítására hivatkozott (végzés).

K. ügyvédei vitatják, hogy ezek az adatok bizonyítanák a jelenlétét a tengeren. A ZDF szerint nincs olyan ujjlenyomat- vagy DNS-azonosítás, amely a jachthoz kötné, egyik ügyvédje pedig azt közvetítette, hogy K. elmondása szerint az adott időben Ukrajnában tartózkodott (ZDF).

Jog­szerű célpontnak számítottak-e a vezetékek?

A védelem másodlagos érve a vád lényegét érinti. A háború szabályai szerint egy polgári objektum — vagyis katonai szerepet be nem töltő vagyontárgy — megtámadása háborús bűncselekmény lehet, míg egy katonai célpont elleni csapás nem feltétlenül az. K. ellen csak akkor áll meg a vád, ha a Nord Stream polgári objektumnak számít.

Ügyvédei ezért azt kérdezik, jogszerű célpont lehetett-e egy olyan vezeték, amely az orosz invázió idején bevételt hozott Oroszországnak. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság a letartóztatásról szóló döntésben elutasította ezt az érvet: álláspontja szerint a gázbevételekből származó közvetett haszon nem tette katonai célponttá a vezetékeket (Szövetségi Legfelsőbb Bíróság).

Milyen kérdésekre nem kell választ adnia az ítéletnek?

Hamburgban K.-t állítják bíróság elé, nem Ukrajnát. A bírák szeptember 30-án elutasították a vezetékeket üzemeltető cégek kérelmét, hogy magánvádlóként csatlakozzanak az eljáráshoz — ez olyan fél, amely a vádló mellett, saját eljárási jogokkal vesz részt a perben. A bíróság szerint az eljárás a vádlott saját tetteiről és bűnösségéről szól, nem pedig az Ukrajnával szembeni esetleges orosz kártérítési igények előkészítéséről (hamburgi bíróság).

A parancsokra utaló részletek még előkerülhetnek a bizonyítékok között. A vádiratot megvizsgáló újságírók szerint szerepel benne néhány, K. olaszországi fogva tartása alatt lehallgatott beszélgetés. Ezekben a férfi állítólag arra utalt, hogy nem egyedül cselekedett, és úgy érezte, Kijev magára hagyta (az ARD vezette oknyomozó munka).

Kijev nyilvános álláspontja árnyaltabb a kategorikus tagadásnál. Ukrajna főügyésze július 9-én azt mondta, hogy az ukrán vizsgálat nem tárt fel olyan tényt, amely állami részvételre utalna, és közös vizsgálatot javasolt Németországgal (Reuters).

A robbanások nem szakították meg Európa gázellátását, mert a Nord Stream 1 szállításai már 2022 szeptemberének elején leálltak (Szövetségi Hálózati Ügynökség). Az ügy európai tétje jogi: ezt mutatja, hogyan járt el két másik uniós ország egy második gyanúsított ügyében.

Németország európai elfogatóparanccsal akarja elérni az állítólagos búvár, Volodymyr Zhuravlov átadását. Ez az uniós eszköz arra szolgál, hogy a tagállamok közötti kiadatás rutinszerűvé váljon. 2025 októberében egy varsói bíró megtagadta Zhuravlov átadását. Indoklása szerint az agresszor állam infrastruktúrája elleni feltételezett ukrán csapás jogszerű állami cselekmény is lehet, nem feltétlenül üldözendő bűncselekmény; Donald Tusk lengyel miniszterelnök már korábban azt mondta, hogy Lengyelország érdeke nem kívánja meg az átadást (PAP).

Horvátország másként döntött. Egy háromtagú bírói tanács szeptember 18-án jóváhagyta Zhuravlov átadását; a döntés ellen fellebbeztek (HRT, tportal).

Egyik bíróság sem döntött arról, hogy bűncselekmény volt-e a szabotázs. Mindkettő csak arról határozott, átadja-e a gyanúsítottat; a horvát döntés még megváltozhat. A lengyel bíró mégis olyasmit kezelt lehetséges jogszerű cselekményként, amit a német ügyészek háborús bűncselekménynek tartanak. Minden olyan kormánynak, amelynek országa alatt tenger alatti kábelek és vezetékek húzódnak, érdemes figyelnie, melyik álláspontot fogadják el a hamburgi bírák.

Ha a bírák háborús bűncselekmény miatt elítélik K.-t, azzal kimondják, hogy egy ukrán tiszt a háború szabályait megsértve támadott meg polgári infrastruktúrát. Ehhez nem kell megállapítaniuk, ki állt a feltételezett állami irányítás mögött. A megbízó megnevezése a német szövetségi ügyészségre marad, amely úgy állította, hogy volt ilyen, hogy nem nevezett meg senkit; valamint Ukrajna főügyészére, akinek hivatala szerint nem találtak erre utaló bizonyítékot.