A $97-os olaj apasztja Európa készleteit

Hordónként 97 dolláros olajár, 2023 szeptembere óta nem látott euróövezeti infláció, és a törvényi minimum felé fogyó stratégiai kőolajkészletek. Három hónapja tart az iráni-amerikai háború nyomása a Hormuzi-szoroson, ahol a világ olajkereskedelmének nagyjából ötöde halad át. Az európai kormányok milliárdokat költenek a sokk tompítására, miközben az EU nincs ott annál a tárgyalóasztalnál, ahol a válságot érdemben le lehetne zárni.

Ki fizet, és hogyan?

A teher nem egyformán oszlik meg, ezért a kormányok külön utakon próbálják fékezni az áremelkedést. Lengyelország 8 százalékra vágta az üzemanyagok áfáját, így az éves drágulás 8,8 százalék maradt az EU 20,8 százalékos átlagával szemben. Franciaország célzott támogatásokat ad a fuvarozóknak, a gazdáknak és az alacsony jövedelmű ingázóknak: 130 millió EUR már elment, a teljes költség 4-6 milliárd EUR lehet. Németország és Olaszország kevésbé finom eszközökkel él. Berlin 1,6 milliárd EUR értékű csomagban csökkentette az üzemanyag-adókat, Róma pedig úgy számol, hogy egy átlagos család évente több száz euróval fizet többet üzemanyagért, áramért, élelmiszerért és műanyagtermékekért.

Ez közös kínálati sokk, amelyre Európa széttöredezett nemzeti költekezéssel válaszol. A Nemzetközi Energiaügynökség márciusban az eddigi legnagyobb készletfelszabadítását koordinálta: 32 ország 400 millió hordót ígért, ebből az EU-tagállamok nagyjából 92 millió hordót adtak. Május elejéig azonban csak 164 millió hordó jutott el a piacra. Az ügynökség szerint a jelenlegi felhasználási ütem mellett a készletek már a nyári keresleti csúcs előtt kritikus szintre süllyedhetnek. Az uniós jog a nettó import 90 napjának megfelelő tartalékot ír elő. Több tagállam heteken belül ez alá kerülhet.

Alkalmi haditengerészeti mozgósítás

Az európai haditengerészetek lassan, feltételekkel és a NATO parancsnoki rendszerén kívül mozdulnak. Franciaország az Arab-tengerre vezényelte a Charles de Gaulle repülőgép-hordozót, nagyjából 20 Rafale vadászgéppel. Németország a Szuezi-csatornán át küldi a Fulda aknamentesítő hajót, amely két-három héten belül érkezhet meg. Olaszország négy hajóval számol. A vz.lt szerint a litván parlament 78:7 arányban engedélyezte legfeljebb 40 katona küldését aknamentesítési feladatokra. A keret egy francia-brit alkalmi koalíció, nem EU- vagy NATO-művelet.

Az EU-nak van saját tengeri missziója: a 2024-ben indított ASPIDES művelet eredetileg a vörös-tengeri hajózás védelmét szolgálja. Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője felvetette, hogy ezt Hormuzra is ki lehetne terjeszteni, mert szerinte a mandátum az operatív terv módosításával már most lehetővé teszi ezt. Az aknamentesítéshez viszont hivatalos tanácsi döntés kellene, vagyis mind a 27 kormány egyhangú támogatása. Irán közben figyelmeztette Európát, hogy ne küldjön hadihajókat a szorosba.

Pakisztán közvetít, Európa fizet

Kallas a májusi Külügyek Tanácsán, ahol az uniós külügyminiszterek havonta egyeztetnek, egyértelműen fogalmazott: „Ez az Egyesült Államok és Irán ügye, és valójában semmilyen közvetítést nem fogadnak be. Nincs nagy befolyásunk egyikükre sem.”

Nem Franciaország, Németország vagy az Egyesült Királyság közvetít, noha ők voltak a 2015-ös iráni atomalku európai szereplői, hanem Pakisztán. Az áprilisi tűzszünet, amelyet Pakisztán hozott tető alá, mára abba az állapotba csúszott vissza, amelyet Trump úgy írt le, hogy a felek „mérsékeltebb módon” lőnek egymásra. Június 6-án az Egyesült Államok iráni radarállásokat támadott a Qeshm-szigeten; Irán válaszul hét ballisztikus rakétát lőtt ki kuvaiti és bahreini amerikai bázisokra. Trump néhány órával később azt mondta újságíróknak, hogy a dolgok „javulnak”.

Az energiaválság a klímavállalásokat is megbontja. Németország, Franciaország, Észtország és Spanyolország arra kérte a Bizottságot, hogy enyhítse a nehéziparra nehezedő szén-dioxid-piaci nyomást: hosszabb átmeneti időszakot akarnak az ingyenes kibocsátási kvótákhoz az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben, amely felső korlátot szab a kibocsátásnak, majd a kvótákat piacon kereskedhetővé teszi. A Bizottság július 15-én terjeszti elő az ETS felülvizsgálatát. Az energiaintenzív iparágaknak évek óta nem volt ilyen erős érvük a lassabb dekarbonizáció mellett.

Európa viseli a hormuzi blokád teljes gazdasági súlyát, miközben a válság végét meghatározó döntés, vagyis Washington és Teherán megállapodása, továbbra is teljesen kívül esik az európai befolyáson.