Pentagon: 5 000 katona távozik Németországból

Alexus Grynkewich tábornok, a NATO európai főparancsnoka május 19-én Brüsszelben azt mondta, „teljesen rendben lévőnek tartja”, hogy az Egyesült Államok 5 000 katonát kivon Németországból, és lemond egy Lengyelországba tervezett dandárrotációról. Néhány órával később Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője az Európai Parlamentben, vagyis az EU közvetlenül választott törvényhozásában arról beszélt, hogy a csapatcsökkentés „várható volt”, és a NATO elrettentése továbbra is „sértetlen”.

Ugyanazon a napon két mondat tette hivatalos kiindulóponttá azt, amitől az európai fővárosok eddig tartottak: az amerikai katonai jelenlét szűkülésére kell berendezkedni.

A kivonulás mint doktrína

Grynkewich a csapatkivonást stratégiai érettségi vizsgaként írta le. „Ahogy a szövetségesek felépítik saját képességeiket, az Egyesült Államok képes visszavonni bizonyos kapacitásokat, és más globális prioritásokra használni őket” – mondta, a folyamatot „NATO 3.0-nak” nevezve. Hozzátette: a következő években „feltétlenül számítani kell további átcsoportosításokra”.

Ez a nyelv már nem egyetlen amerikai kormány döntésének kezeli a visszavonulást, hanem beépíti a NATO katonai tervezésébe. A kivonás így doktrínává válik.

Vance alelnök ugyanaznap puhább megfogalmazást választott: szerinte a lengyelországi telepítést „elhalasztották, nem törölték”, miközben elismerte, hogy Washington „még nem hozott végleges döntést” arról, hová kerülnek ezek a csapatok. A hadsereg tartós visszavonulással számol. A politikai vezetés nyitva hagyja az ajtót. A két állítás nehezen fér meg egymás mellett.

Három stratégia, közös terv nélkül

Európa válasza három irányba szakadt, és ezek nem ugyanabba az irányba húznak.

A keleti tagállamok a szűkülő amerikai jelenlétért versenyeznek. Lengyelország, Románia és a balti államok azt próbálják elérni Washingtonnál, hogy a távozó katonákat ne hazavigyék, hanem keletebbre telepítsék. Jobb bázisfeltételeket és politikai igazodást kínálnak. Varsóban a csapatcsökkentés belpolitikai fegyverré vált: Jarosław Kaczyński, az ellenzéki PiS vezetője azzal vádolja Donald Tusk miniszterelnököt, hogy „két év alatt lerombolta az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatot”. Tusk szerint az ellenzék Lengyelországot hibáztatja Washington saját döntéseiért.

Franciaország a nukleáris arzenálja köré épít párhuzamos biztonsági rendszert. A francia nemzetgyűlés május 19-én 36 milliárd EUR többlet katonai kiadást hagyott jóvá. Macron „előretolt elrettentés” doktrínája nyolc partnerországot vonna be a francia nukleáris tervezési gyakorlatokba, de az indítási jogkört Párizs nem adná át. Franciaország arra épít, hogy az amerikai kivonulás után az ő nukleáris ernyője marad az egyetlen hiteles európai alternatíva.

Németország a hagyományos haderőre költ. Merz kancellár szerint a Bundeswehrnek, vagyis a német fegyveres erőknek „hagyományos értelemben Európa legerősebb hadseregévé” kell válnia, amit jelentős védelmi költségvetés-emelés támasztana alá. Az ambíció a toborzásnál ütközik valóságba: Németországnak több tízezer új katonára lenne szüksége, miközben a hadsereg létszáma jelenleg csökken. A Bundeswehr Szövetség szerint a cél „felelőtlen fogadás a jövőre”.

A SAFE-nek kellett volna közös mederbe terelnie mindezt

Az EU SAFE védelmi hiteleszközét éppen arra találták ki, hogy ezt a pillanatot közös beszerzésekbe fordítsa. A konstrukcióban az Európai Bizottság, az EU végrehajtó szerve a tőkepiacokon vesz fel hitelt, majd kedvező feltételekkel továbbhitelezi a tagállamoknak. Lengyelország írt alá elsőként, 43,7 milliárd EUR-ra tartva igényt, az összeg túlnyomó részét lengyel cégeknek szánva. Ezután Horvátország, Csehország és Románia is csatlakozott.

Az eszköz már most feszültségeket termel. Olaszország nem aktiválta a rá eső keretet: Meloni miniszterelnök addig visszatartja a részvételt, amíg Brüsszel költségvetési engedményeket nem ad az energiakiadások ügyében. A SAFE európai eredetre vonatkozó beszerzési szabályai a keleti fővárosokat is zavarják, mert katonai modernizációjuk amerikai F-35-ösökre és Abrams harckocsikra épül.

Kallas éppen ettől a széttöredezéstől óvott egy május 17-i biztonsági konferencián: „nagyon aggódom, mert néha azt látom, hogy országok erre az útra lépnek”, vagyis a kétoldalú megállapodásokat választják a közös megoldások helyett.

Franciaország nukleáris pillért épít, Németország hagyományos katonai pillért, de egyik sem fogadott el egységes parancsnoki rendszert. A keleti tagállamok amerikai jelenlétért versenyeznek, miközben olyan európai forrásokra támaszkodnak, amelyeknek éppen az amerikai függőség csökkentése lenne a céljuk. Grynkewich évekre mérhető határidőt adott Európának. Azt viszont egyelőre senki sem magyarázta el, ki dönt, ki vezényel, és ki fizet, amikor az utolsó amerikai dandár is hazamegy.