A Pentagon csökkenti NATO-erősítési vállalásait

A NATO hetvenöt évig egy egyszerű alku köré épült: az Egyesült Államok garantálta Európa védelmét, Európa pedig helyet adott az amerikai erőknek. Az amerikai katonai tervezés most egyszerre két ponton bontja ezt a rendszert: csapatokat von ki a kontinensről, és csökkenti azokat a háborús erősítési vállalásokat is, amelyekre a NATO védelmi tervei épülnek.

Alexus Grynkewich tábornok, a NATO európai főparancsnoka május 19-én azt mondta a szövetség védelmi vezetőinek, hogy „további áttelepítésekre mindenképpen számítani kell” (Stars and Stripes). Ugyanezen a héten a Pentagon hivatalosan is lépett az amerikai hozzájárulás csökkentése felé a NATO Force Modelben, vagyis abban a minősített keretrendszerben, amely rögzíti, háborús helyzetben hány katonát ajánlanak fel a tagállamok. Erről a Reutersnek három forrás beszélt (Military Times).

A látható folyamat már 5 000 katonát vitt ki Európából: Washington lemondta egy páncélos dandár lengyelországi rotációját, és kivont egy nagy hatótávolságú rakétazászlóaljat Németországból (Defense News). A kevésbé látható döntés magát az erőmodellt érinti, amely azt szabályozza, válság esetén mennyi erősítés érkezik. A NATO 2023-as vilniusi csúcson elfogadott regionális védelmi terveit konkrét amerikai vállalásokra méretezték. Ezek nélkül a tervek nem ugyanazt a katonai valóságot fedik le.

Mark Rutte NATO-főtitkár a változást „vártnak” és „teljesen helyénvalónak” nevezte (Brussels Signal). Grynkewich az európai önállóság határidejét „mindenképpen 2035-re” tette (Breaking Defense). Ez öt-kilenc éves átmeneti időszakot jelent: Európa régi biztonsági garanciája már gyengül, az új viszont még nem áll készen.

Irán leapasztja a készleteket

A 2026 februárjában indított amerikai iráni háború, az Epic Fury hadművelet a CSIS szerint az amerikai precíziós lőszerek több kategóriájában a készletek 45-80 százalékát felélte (CSIS). A Pentagon „súlyos késésekről” értesítette az Egyesült Királyságot, Lengyelországot, Észtországot, Litvániát és Norvégiát a HIMARS-rakéták, NASAMS-elfogórakéták és Javelin páncéltörő rakéták szállításában (Euromaidanpress). Európa egyszerre veszít amerikai katonákat és amerikai fegyvereket.

Németország kapja a büntetést, a keleti szárny marad védtelenebb

A legnagyobb ütést Németország kapta. Merz kancellár nyilvánosan bírálta az Egyesült Államok iráni háborús magatartását, és a beszámolók szerint egy német közönség előtt azt mondta: nem szeretné, ha a gyerekei Amerikába költöznének. Washington erre 5 000 katonát vont ki német területről, és lemondta a tervezett Tomahawk cirkálórakéta-telepítést. Merz május 19-én elismerte, hogy a rakétaügylet lényegében halott (NTZ).

Németország mélyebb korlátja nem a pénz, hanem az emberhiány. A Bundeswehrnek 120 000 aktív katonája van, miközben a NATO 2030-ra nagyjából 280 000 katonát várna el. Berlin 108 milliárd EUR védelmi kiadással számol 2026-ban, de a költségvetés önmagában nem teremt újoncokat. Egy májusi felmérés szerint a németeknek már csak 41 százaléka tekinti szövetségesnek az Egyesült Államokat (YouGov).

A keleti szárnyon a kivonás külön ligákra bontotta a szövetségeseket. A GDP 4,48 százalékát védelemre költő Lengyelország tisztviselőket küldött Elbridge Colby védelmi miniszterhelyetteshez, aki a „NATO 3.0”-nak nevezett doktrína egyik kidolgozója. Ennek lényege, hogy Európa hagyományos katonai védelmét az európaiaknak kell vinniük, miközben az Egyesült Államok Kína felé csoportosít át erőket (Defence24). Lengyelország megkapta a „mintaszövetséges” címkét. A 4 000 fős dandárrotáció lemondása ettől még érvényben marad: a felszerelés megérkezett a lengyel kikötőkbe, de a működtetéséhez szükséges katonák nélkül.

Észtország külügyminisztere „összehangolatlan döntéseknek” nevezte az amerikai lépéseket, és azt kérte a szövetségesektől, hogy „sürgősen tisztázzák az indokokat és a következő lépéseket” (ERR). Románia közben ideiglenes amerikai felszerelés befogadására állt át, és Washington elismerését azzal vívta ki, hogy az iráni hadjárat idején megnyitotta bázisait.

Július Ankarában

A NATO július 7-8-i vezetői csúcsa azt teszteli majd, hogy az erőmodellben tervezett csökkentéseket bebetonozzák-e a szövetség hivatalos vállalásaiba. A kongresszusi ellenállás részben fékezheti a folyamatot. A fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságok republikánus héjái következményeket helyeztek kilátásba, ha a Pentagon az Európában állomásozó amerikai katonák számát a törvényben rögzített 76 000 fős minimum alá viszi (Notus). Colby logikája azonban, vagyis hogy Európának saját hagyományos védelmét kell megoldania, hogy Amerika Kínára koncentrálhasson, Trump előtt is létezett, és túlélheti őt.

Az amerikaiak távoznak; ezt Grynkewich megerősítette. Az dönti el, hogy a hiány tervezési probléma marad-e vagy biztonsági válsággá válik, mit tesznek az európai fővárosok mostantól 2035-ig.