PiS: Volhínia nélkül nincs EU-tagság

A lengyel fő ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság (PiS) a volhíniai háborús mészárlások emlékezetét a történelmi viták világából átvitte az EU-csatlakozási folyamatba. Ez Ukrajna szempontjából azért súlyos, mert a bővítésben minden tagállamnak többször is vétójoga van.

Jarosław Kaczyński, a PiS vezetője szerint Ukrajna nem csatlakozhat az EU-hoz addig, amíg eltűri Sztepan Bandera dicsőítését. Bandera a második világháború idején működő ukrán nacionalista mozgalom jelképes alakja, akit Lengyelországban a lengyelek elleni tömeggyilkosságokkal kapcsolnak össze. Przemysław Czarnek PiS-képviselő be is jelentette, hogy határozati javaslatot nyújtanak be Ukrajna EU-tagságának elutasítására ezen az alapon (RMF24).

A sérelem nem kitalált. 1943–44-ben ukrán nacionalista alakulatok több tízezer lengyel civilt öltek meg Volhíniában, a mai Nyugat-Ukrajna területén. Családokat égettek rá házakra és templomokra. Sok lengyel számára ez lezáratlan ügy: a holttestek egy részét máig nem exhumálták, Ukrajnában pedig Bandera nemzeti hősként való állami és társadalmi emlékezete minden évfordulón újranyitja a sebet. A PiS most ezt a sebet alakítaná Ukrajna EU-tagságának feltételévé.

Miért számít a vétógép

Az EU-szerződés 49. cikke szerint a csatlakozáshoz egyhangú tanácsi jóváhagyás kell, vagyis minden kormány igent mond, majd a csatlakozási szerződést minden tagállami parlamentnek ratifikálnia kell (EUR-Lex, Council). A tárgyalásokat tematikus blokkokra, úgynevezett klaszterekre bontják, és a tagállamoknak minden klaszter megnyitását és lezárását is jóvá kell hagyniuk. Lengyelország tehát már jóval azelőtt visszatarthatja a beleegyezését, hogy a végső csatlakozási szerződés a szejm elé kerülne.

Az Európai Bizottság bővítési módszertana a jó szomszédi kapcsolatokat is politikailag releváns szempontként kezeli (European Commission). Ez nem kötelező jogi kritérium, de nyelvet ad bármely tagállamnak ahhoz, hogy kétoldalú vitáját uniós ügyként keretezze.

Magyarország már megmutatta, hogyan működik ez. Budapest engedte az egyik ukrán csatlakozási klaszter előkészítését, közben viszont hangsúlyozta, hogy az előkészítés nem azonos a megnyitással, mert a későbbi lépésekhez továbbra is egyhangúság kell (Világgazdaság, Euronews). A magyar kifogás másról szól, a kárpátaljai kisebbségi nyelvi jogokról, de a módszer ugyanaz: az egyhangúság a nemzeti sérelmet európai kapuvá változtatja.

Ki fizeti meg az árát

A PiS belpolitikailag nyerhet. A háborús emlékezet és a csatlakozás összekapcsolásával olyan helyzetbe kényszeríti Donald Tusk miniszterelnököt, amelyben vagy érzéketlennek tűnhet a lengyel áldozatokkal szemben, vagy kockáztatja az Ukrajna melletti támogatás megbontását. Tusk arra figyelmeztette az ellenzéket, hogy ne „játsszon a tűzzel” (Respublika). A nagyobb kockázat az, hogy az exhumálásokra és az áldozatok méltóságára vonatkozó követelések Varsóban pártok feletti konszenzussá válnak, és egy ellenzéki akció tartós akadállyá merevedik Ukrajna csatlakozási útján.

A legnagyobb költséget Ukrajna viseli. Az EU-csatlakozás eddig is lassú folyamat volt, most pedig olyan sérelem kerülhet elé, amely régebbi magánál az uniónál. Német elemzések az „asszociált tagságot” vetették fel lehetséges megoldásként: ez gazdasági integrációt adhatna Ukrajnának még azelőtt, hogy a teljes tagság körüli vétóproblémák rendeződnének (Euronews DE). A felélesztett weimari háromszög, vagyis Berlin, Párizs és Varsó diplomáciai együttműködési formátuma kezelheti a politikai feszültséget, de az uniós szerződés egyhangúsági szabályát nem írhatja át (IPG Journal).

Litván elemzések éppen azért tartják veszélyesnek az ütközést, mert akkor történik, amikor Lengyelország, Litvánia és Ukrajna Oroszországgal szemben próbálja egyben tartani a politikai és biztonsági együttműködést (LRT). Az LRT szerint Kirilo Budanov ukrán hírszerzési vezető azzal vádolta Lengyelországot, hogy „éretlen lépések egész sorát” készíti elő a vita eszkalálására. Ez azt mutatja, hogy Kijev stratégiai fenyegetésként, nem parlamenti mellékszálként kezeli az ügyet.

A döntés, amely Tuskra vár

Lengyelország egyelőre nem blokkolta Ukrajnát. A PiS nincs kormányon. A vétó lehetőség, nem tény. Az EU bővítési rendszere azonban lehetővé teszi, hogy a kétoldalú viták uniós feltételekké váljanak, ha egy tagállam értékekről és jogokról beszélve fogalmazza meg a követelését. Lengyelország pozíciója akkor a legerősebb, amikor exhumálásokat és az áldozatok méltóságának elismerését kéri. Akkor a leggyengébb, amikor azt várja Ukrajnától, hogy átvegye Lengyelország saját nemzeti történelmi narratíváját.

Tusknak most arról kell döntenie, hogy elszigeteli-e a PiS eszkalációját, vagy beemeli a lengyel álláspontba. Ha az utóbbit választja, Ukrajna EU-csatlakozása könnyen a kontinens nemzeti emlékezetpolitikáinak túszává válhat: nem a brüsszeli csatlakozási kritériumok, hanem egymást követő történelmi sérelmek szabhatják meg a tempót.