Pistorius lefújja az 5 milliárd eurós holland fregattüzletet

Hat fregatt, több milliárd eurónyi kiadás, évekkel csúszó szállítás: Boris Pistorius német védelmi miniszter most lezárná a programot, és német hajógyárra építené újra a beszerzést.

Az F126, Németország legnagyobb hidegháború utáni haditengerészeti projektje a törlés felé tart. Pistorius a hat nagy F126-os fregatt helyett nyolc kisebb MEKO A-200-as hajót venne, amelyeket a német TKMS építene (Reuters, Handelsblatt). Hivatalos felmondás vagy új szerződés még nem jelent meg, de a beszámolók ugyanabba az irányba mutatnak.

Hogyan omlott össze a bizalom

A projekt 2020-ban még MKS 180 néven indult: négy fregattról szólt, nagyjából 5,27 milliárd EUR értékben, a holland Damen Naval fővállalkozásával. A rendelést később hat hajóra bővítették. Az első átadást 2028 körülre várták.

A menetrend ezután szétesett. A Spiegel szerint a szállítás legkorábban 2032-re csúszott. Berlin elvesztette a bizalmát a holland vezetésű konstrukcióban. A minisztérium tavaly év végén levette a Dament a fővállalkozói szerepről, bár nem világos, pontosan milyen feladat maradt volna a cégnél. A Rheinmetall tulajdonában lévő NVL Group azt vizsgálta, megmenthető-e a program. A MEKO-terv arra utal, hogy ez a kísérlet sem hozott áttörést.

A hat hajóból négy NATO-vállalásokhoz kapcsolódott. A csúszás ezért nemcsak német beszerzési ügy, hanem rést nyit a szövetségi tengeri tervezésben is (Reuters).

Több hajótest, kisebb hajók

A MEKO A-200 a TKMS kész fregattkonstrukciója: kisebb, olcsóbb és gyorsabban építhető hajó. Nyolc ilyen egységgel Németország több hajótestet kapna járőrözésre, kíséretre és megfigyelésre. A NATO balti műveleteihez éppen ilyen tartós jelenlét kell: a szövetség éves balti gyakorlata, a BALTOPS 2026 ebben a hónapban tengeralattjáró-elhárítást és aknamentesítést gyakorolt (Stars and Stripes).

A hat nagyobb fregatt nyolc kisebbre cserélése ugyanakkor megváltoztatja, mire lesz képes a német haditengerészet. Ma még nem lehet megítélni, elfogadható-e ez a csere. Berlin nem tett közzé összehasonlítást a szenzorokról, a fegyverzetről, a hatótávról vagy a szállítási dátumokról.

Ki fizet, ki dönt

A beszámolók szerint az F126-ra már több mint 2 milliárd EUR ment el (Spiegel). A Bundestag, vagyis a német parlament emellett több mint 250 millió EUR előkészítő forrást hagyott jóvá a MEKO-hoz kapcsolódóan (Handelsblatt). Ez arra utal, hogy Berlin már a nyilvános botrány előtt menekülőutat épített. A hivatalos törléshez és az új szerződéshez is a Bundestag jóváhagyása kell. Egyelőre nyitott kérdés, ki viseli az elsüllyedt költségeket, és a Damen megtámadja-e jogilag a kilépést.

Az ipari kár átnyúlik a határokon. A Damen kiszorítása egy holland cégtől vesz el kiemelt német védelmi szerződést. A holland NL-PROV szakpolitikai portál szerint az, hogy Németország végül nemzeti bajnokhoz fordul, szűkíti az európai haditengerészeti beszállítói láncokat (NL-PROV). Lengyelország aggodalma egyszerűbb: a működési megbízhatóság. Varsó és Berlin nemrég kétoldalú védelmi megállapodást írt alá a katonai mobilitásról és a balti biztonságról (PISM). Varsónak az számít, hogy a német hajók megjelenjenek, nem az, ki építi őket.

A szerződések hazafelé húznak

Az F126 kudarca a FCAS, a francia-német hatodik generációs vadászgépprogram bukása után jön. Az a projekt azon esett szét, ki kapja a munkát, és milyen szuverenitási igények járnak ezzel együtt (ICDS). Ebben a hónapban az Élysée új megállapodást jelentett be a KNDS-ről, a francia-német szárazföldi rendszereket fejlesztő közös vállalatról (Élysée). Párizs és Berlin továbbra is együttműködésről beszél. A szerződések közben egyre inkább hazafelé mozognak.

A minta világos: amikor nő a szállítási nyomás, az európai kormányok visszahúzódnak a nemzeti ipari kontroll mögé. Az együttműködési programok akkor maradnak életképesek, ha egyértelmű a fővállalkozó, hihetők a mérföldkövek, és a feladat határai nem tágulnak túl messzire. A nagy projektek, amelyek technológiai ambíciót és határokon átnyúló munkamegosztást csomagolnak egybe, akkor kezdenek repedni, amikor egy biztonsági válságban a sebesség fontosabbá válik a tervezési kompromisszumoknál.

Németország lehet, hogy pragmatikus megoldást talált egy NATO-képességhiányra. Ezt azonban csak akkor lehet majd megítélni, ha Berlin nyilvánosságra hozza a MEKO-program szállítási dátumait, költségeit, képességadatait és vállalkozói felelősségi szabályait. Addig egy akadozó beszerzést váltott le egy ígéretre.