Lengyelország €4.2bn-ért vesz svéd tengeralattjárókat

A Balti-tenger sekély, hideg, és tenger alatti kábelek, gázvezetékek, szenzorok hálózzák be. Ilyen szűk víztérben egy csendesen mozgó tengeralattjáró minden parti állam biztonsági számításait átírja.

Lengyelország június 29-én kötelező érvényű szerződéseket írt alá három Saab A26/Blekinge osztályú tengeralattjáróra a régóta halogatott Orka program keretében. A csomag a hajókat, a fegyverzetet, a kiképzést és a Lengyelországban kiépítendő karbantartási kapacitást is tartalmazza, nagyjából 47-50 milliárd svéd korona, vagyis körülbelül 4,2 milliárd EUR értékben (Saab, Defense News). Az üzlet erősíti a balti elrettentést, és azt is megmutatja, hol van ténylegesen az európai védelmi erő: nem az uniós intézményekben, hanem a kétoldalú ipari kapcsolatokban.

Egy negyvenéves hiány lezárása

A lengyel tengeralattjáró-flotta mára egyetlen öregedő hajóra, az ORP Orzełre zsugorodott. Az Orka program célja, hogy Lengyelország ne veszítse el teljesen a víz alatti műveletekhez szükséges tudást, mire az új platformok megérkeznek (DW). Az átmeneti időszakban Svédország egy régebbi A17/Södermanland osztályú tengeralattjárót ad a lengyel személyzet kiképzéséhez, amíg az A26-osokat megépítik. Az első szállítással 2030-2031 körül számolnak (CTV, RMF24).

Az A26 légfüggetlen meghajtást használ, ami egy hagyományos dízel-elektromos tengeralattjárónál jóval hosszabb merülési időt tesz lehetővé. A Balti-tenger szűk vizein ez rejtett járőrözést és megfigyelést jelenthet Kalinyingrád, a Finn-öböl, valamint a kritikus energetikai infrastruktúra, például az LNG-terminálok és a tenger alatti kábelek közelében (n-tv).

Ki jár jól, ki veszít

A Saab Kockums évtizedekre szóló hajógyári munkát biztosít Karlskronában és Landskronában; a svéd média történelminek nevezte a szerződést (SVT). Lengyelország visszaépíti a víz alatti képességét, és erősíti a keleti szárnyon betöltött szerepét. Donald Tusk miniszterelnök szerint az üzlet „minőségileg változtatja meg a balti-tengeri biztonsági helyzetet” (Polsat News).

A legnagyobb vesztes a TKMS (ThyssenKrupp Marine Systems), a kieli német tengeralattjáró-gyártó, amely az U212 CD típust ajánlotta, de szerződés nélkül maradt (Zeit). Berlinnek ez azért különösen kellemetlen, mert a német haditengerészeti beszerzések amúgy is gondokkal küzdenek: Boris Pistorius védelmi miniszter nemrég a késések és az elszálló költségek miatt leállította az F126 fregattprogramot (Bundeswehr). Litvánia hosszabb távon a klaipėdai LNG-terminál és a tenger alatti kábelek védelmében nyerhet, bár Vilnius jelenleg a szárazföldi erőket és a balti védelmi vonalat kezeli prioritásként (LRT).

Nemzeti szerződésenként épül az európai újrafegyverzés

Az Orka azt mutatja, hogyan fegyverkezik újra Európa a gyakorlatban: nemzeti szerződésenként. Az uniós eszközök célja az lenne, hogy az országokat közös beszerzések felé tereljék. Az EDIRPA, vagyis a legalább három tagállam közös beszerzését jutalmazó program, valamint a tervezett EDIP, az Európai Védelmi Ipari Program azt próbálja csökkenteni, hogy minden ország külön vásároljon, külön költségekkel és párhuzamosságokkal (Európai Bizottság). A NATO képességcélokat határoz meg, de nem ír ki tendereket és nem köt beszerzési szerződéseket (NATO).

Ha egy frontország sürgős képességhiánnyal szembesül, ahhoz a kétoldalú beszállítóhoz fordul, amelyik szállítani tud. Ettől az uniós eszközök még nem válnak jelentéktelenné. A SAFE, az EU új védelmi hiteleszköze finanszírozhat ilyen vásárlásokat, a közös szabványok pedig segíthetik, hogy a tagállamok eszközei együttműködjenek. De a platform kiválasztása, az átmeneti kiképzési megoldás, valamint az eladást követő évtizedes karbantartás és fejlesztés továbbra is nemzeti döntés marad.

Ami nyitva maradt

A nyilvánosan elérhető dokumentumokból nem derül ki, kap-e az Orka SAFE-finanszírozást. Az átmeneti tengeralattjáró jogi feltételeit nem tették közzé. A szállítási dátumokban körülbelül egy év bizonytalanság van. A lengyel karbantartási létesítmények megépítése egyelőre ipari vállalás, nem lezárt tény. Ellenőrzött orosz reakció eddig nem jelent meg.

A tengeralattjárók csak évek múlva érkeznek meg. A szerződés mégis világosan jelzi, hol összpontosul az erő az európai védelemben: azoknál az államoknál, amelyek döntenek, azoknál a beszállítóknál, amelyek gyártani tudnak, és azokban a kétoldalú kapcsolatokban, amelyek ténylegesen mozgásba hozzák a beszerzéseket. Az európai védelmi integrációt egyelőre kevésbé a brüsszeli közlemények, inkább a szerződések, hajógyárak és karbantartóüzemek írják.