Lengyelország küzd a 4,200 amerikai katonáért

A Pentagon lemondta annak a nagyjából 4 200 amerikai katonának a tervezett lengyelországi rotációját, akik a következő váltásban érkeztek volna. Varsó nem klasszikus diplomáciai tiltakozással reagált, hanem közvetlenül Washingtonban kezdett nyomást építeni: Don Bacon és Brian Fitzpatrick republikánus képviselők azzal fenyegetnek, hogy blokkolják a Pentagon finanszírozásának egy részét, ha a telepítést nem állítják vissza (Politico, RMF24). Marcin Przydacz lengyel külügyminiszter-helyettes külön is tárgyal Marco Rubio külügyminiszterrel az ügyben. Az egyetlen dandár körüli vita azt a szerkezeti problémát teszi láthatóvá, hogy a Lengyelországba vezényelt amerikai páncélos erők elrettentő hatásáról és a balti megerősítési útvonalak hitelességéről szóló érvelés politikai ígéreteken, nem jogi garanciákon nyugszik.

Az ígéret és a garancia közötti rés

Amerikai páncélos alakulatok 2017 óta rendszeresen megfordulnak olyan lengyel bázisokon, mint Żagań és Świętoszów, de rotációs rendszerben, nem állandó helyőrségként (Rzeczpospolita). A NATO 2022-es madridi csúcsa erősebb keleti védelmet és „ahol és amikor szükséges”, dandárméretre skálázható erőket ígért. Ez Lengyelországnak nem adott jogi igényt egy konkrét amerikai dandárra (NATO). A 2020-ban aláírt kétoldalú Enhanced Defense Cooperation Agreement lehetővé teszi, hogy amerikai erők lengyel területről működjenek, de Washingtont nem kötelezi arra, hogy ott is tartsa őket (US State Department).

Lengyelország most éppen ebben a résben mozog. A Kongresszus nem rendelhet el konkrét katonai telepítéseket, de megdrágíthatja a kivonást. A National Defense Authorization Act, vagyis az amerikai védelmi politika éves kerettörvénye, valamint a költségvetési törvények valódi eszközöket adnak a képviselők kezébe: előírhatják a Pentagonnak, hogy csapatkivonás előtt igazolja a kockázatokat, terveiről számoljon be a kongresszusi bizottságoknak, vagy elveszítse a kivonásra elkülönített pénzekhez való hozzáférést (CBO). Mike Rogers, a képviselőház fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának elnöke már nyilvánosan azzal vádolta a Pentagon vezetését, hogy az európai erőátcsoportosításoknál megkerülte a Kongresszust (The Hill). Varsó arra számít, hogy elég kongresszusi szövetséges jogszabályba tudja keményíteni a telepítést, mielőtt a következő költségvetési ciklus lezárja ezt a lehetőséget.

Miért nem csak Varsóról szól?

Lengyelország kongresszusi offenzívája annak a leglátványosabb változata, ami a NATO keleti peremén több országban is zajlik: a kormányok bázisokat, parancsnoki struktúrákat és politikai függéseket építenek, hogy egy jövőbeli amerikai kivonást nehezebb legyen eladni.

Litvánia a lengyelországi amerikai páncélos jelenlétet saját védelmének logisztikai horgonyaként kezeli. A Suwałki-folyosó, vagyis a Lengyelországot és Litvániát összekötő keskeny szárazföldi sáv Oroszország kalinyingrádi exklávéja és Belarusz között, a két országot katonai értelemben egy térséggé teszi. Gitanas Nausėda elnök szerint az amerikai európai jelenlét „pótolhatatlan” (LRT). Vilnius közben a lengyel határhoz közeli Rudninkainál állandó német dandárbázist is épít, vagyis egy második horgonyt, amely már nem Washingtontól függ (Reuters).

Románia más logikát követ: olyan bázisokat kínál, amelyekre Washingtonnak eleve szüksége van. Bukarest ad otthont a Mihail Kogălniceanu légibázisnak és a deveselui Aegis Ashore rakétavédelmi létesítménynek, amely a fekete-tengeri térség ballisztikus fenyegetéseit követi (Stirile ProTV, Agerpres). Románia nem elsősorban a Kongresszust próbálja megdolgozni, hanem azt az érvet építi, hogy földrajzi helyzete túl értékes ahhoz, hogy az Egyesült Államok feladja.

Németország azt a szerepet tölti be, amely nélkül az előretolt telepítések nem működnek: a hátországi logisztikai és parancsnoki központét. Boris Pistorius védelmi miniszter Berlin új keleti szárnyi parancsnoki felelősségeit „Washingtonnak szóló jelzésként” írta le (n-tv). A német-holland hadtest jelenleg az Észtországban és Lettországban állomásozó szövetséges erők napi katonai tervezését irányítja: összehangolja a csapatrotációkat, a gyakorlatokat és a megerősítési terveket (Deutschlandfunk). Lengyelország az előretolt páncélos erőknek ad helyet; Németország azt szervezi, hogyan jutnak oda és hogyan maradnak működőképesek.

Mennyire erősek ezek a horgonyok?

A katonai tét valós. A RAND sokat idézett balti hadijátéka arra jutott, hogy a NATO-nak nagyjából hét dandárra, köztük három nehéz páncélos dandárra lenne szüksége ahhoz, hogy megakadályozzon egy gyors orosz előrenyomulást a balti fővárosok felé (RAND). Washingtonban ezzel verseng az a nézet, amelyet Elbridge Colby Pentagon-politikai vezető nevéhez kötnek: eszerint az elrettentés kisebb amerikai jelenléttel és nagyobb európai tehervállalással is működhet (Baird Maritime).

Egyelőre nem világos, hogy Bacon és Fitzpatrick finanszírozási fenyegetéséből kötelező erejű jogszabály lesz-e, vagy csak lábjegyzet marad egy költségvetési vitában. Az epizód mégis megmutat valamit magáról a garanciáról. Ha Varsónak két kongresszusi képviselőre van szüksége egyetlen dandárrotáció megvédéséhez, az amerikai elköteleződés soha nem volt olyan rögzített, mint amilyennek a csúcstalálkozók közleményei mutatták. A keleti szárny minden új horgonya, a kongresszusi nyomásgyakorlástól az infrastruktúrán át a bázishozzáférésig, egy olyan ígéret kerülőútja, amelyet egy Pentagon-feljegyzés is átírhat.