Lengyelország és Románia a Németországból kivont 5,000 amerikai katonáért verseng

A transzatlanti biztonsági alku országonként másként repedezik. Washington 5 ezer katonát von ki Németországból, és lemondta egy dandár lengyelországi rotációját. A döntés nem európai egyeztetést indított el, hanem különalkukért folyó versenyt: a kormányok egymásra licitálva keresik az amerikai jóindulatot, miközben a saját közvéleményük egyre kevésbé támogatja ezt a biztonsági berendezkedést.

Verseny az amerikai katonákért

Lengyelország és Románia is Washingtonnál lobbizik azért, hogy a kivont katonák hozzájuk kerüljenek. A B9, vagyis a NATO keleti szárnyának egyeztető fóruma május 13-i bukaresti csúcstalálkozóján Nicușor Dan román elnök azt mondta, Románia „a lehető legtöbb amerikai katonát” szeretné az országban látni (Agerpres). Nawrocki lengyel elnök hasonlóan fogalmazott: „Lengyelország készen áll ezeknek a csapatoknak a fogadására” (Brussels Signal). Közös ajánlat nincs. Az Eurasia Review elemzése szerint ez a kétoldalú versengés „katasztrofális” lehet a keleti szárny megítélésére nézve (Eurasia Review).

A Pentagon még nem döntötte el, hová kerülnek a katonák, és azt sem, hogy egyáltalán Európában maradnak-e. Egy amerikai tisztviselő újságíróknak azt mondta, végleges elosztás még nincs (Digi24). Washington a B9-csúcsra nem miniszteri szintű képviselőt, csak államtitkári rangú tisztviselőt küldött. Az üzenet egyértelmű volt: ennek az amerikai kormányzatnak a kétoldalú alkuk fontosabbak, mint a többoldalú fórumok.

Németország rakétahiánya

Berlin másfajta szorításba került. Merz kancellár kormánya tavaly júliusban hivatalosan kérte 400 Tomahawk rakéta megvásárlását. Tíz hónappal később a Pentagon még nem válaszolt. Müller védelmi államtitkár azt sem erősítette meg, hogy Washington egyáltalán visszaigazolta-e a levelet (Defense News).

Közben az amerikai külügyminisztérium május 18-án jóváhagyott egy 11,9 milliárd dolláros német haditengerészeti csomagot, radarrendszerekkel és tűzvezető berendezésekkel (Ground News). A két beszerzési folyamat külön fut, eltérő bürokratikus tempóban. A kontraszt mégis feltűnő: a haditengerészeti elektronika milliárdjait átengedték, miközben a Berlin által ténylegesen kért stratégiai rakétákra nincs válasz.

Németország tartalékmegoldása az ELSA, a Nagy-Britanniával közösen fejlesztett európai nagy hatótávolságú csapásmérő program. Amikor arról kérdezték a tisztviselőket, képes lehet-e 2030 előtt eredményt hozni, nem vállaltak határidőt. Elemzők szerint az ELSA lehet „politikai márka, beszerzési klub vagy valódi európai védelmi struktúra” is; az irányítása továbbra sincs tisztázva (ESUT).

Törésvonalak a kormányokon belül

Az amerikai támogatásért folyó verseny a belpolitikát is feszíti.

Lengyelországban Nawrocki elnök május 3-án azt mondta Trumpnak, hogy Lengyelország szívesen fogadná a kivont katonákat. Tusk miniszterelnök erre azzal vádolta Nawrockit, hogy „sárral dobálja a saját országát”, amikor azt sugallja, hogy a kormány nem teljesít a biztonságpolitika terén (Rzeczpospolita). A Nemzetbiztonsági Hivatal közölte, hogy a védelmi minisztériumtól előzetesen nem kapott tájékoztatást a rotáció lemondásáról (Radio ZET). A lengyel társbérlet, vagyis az egymással rivalizáló pártokból érkező államfő és kormányfő együttélése, biztonságpolitikai kockázattá vált.

Olaszországban a törésvonal a védelmi és a gazdasági tárca között húzódik. Crosetto védelmi miniszter a NATO kiadási céljainak teljesítését sürgeti, Giorgetti gazdasági miniszter viszont azt mondja, előbb az energiaszámlákat kell rendezni (Askanews). A költségvetési vita olyan közvélemény előtt zajlik, amely nagyrészt elfordult a szövetségtől: több európai lap által ismertetett felmérések szerint Trump Amerikájában az olaszoknak már csak 17 százaléka bízik, kevesebben, mint Kínában vagy Oroszországban (L'Unità, Euractiv).

Magyarország egyedüliként nem írta alá a B9 közös nyilatkozatát, amely Oroszországot „a szövetségesek biztonságára leselkedő legjelentősebb és közvetlen fenyegetésnek” nevezte. Budapest lábjegyzete szerint a „hivatalba lépő magyar kormány” később dönt (Norwegian Government). Az új Tisza-kormány azt ígéri, hogy „megbecsült nyugati szövetséges” lesz, de minden konkrét vállalásnál továbbra is kivár: nem küld fegyvert Ukrajnának, és nem vesz részt az EU közös védelmi hitelfelvételében sem (Világgazdaság).

A próba még hátravan

A júliusi ankarai NATO-csúcs dönti el, hogy a Németországból kivont amerikai katonák Európában maradnak-e, vagy hazatérnek. A mélyebb szerkezeti kérdés azonban később jön. Több szövetséges kormány már a GDP 4-5 százalékát kitevő védelmi költségvetésről beszél. Egyikük sem állt még választók elé úgy, hogy szociális programok visszavágásával kellett volna megfizetnie ezt az árat. A szövetség megmentéséért folyó verseny közben belülről gyengíti a szövetséget, és a költségek választói elszámoltatása még el sem kezdődött.