Lengyelország viszi a SAFE-hitelek javát

Az EU legnagyobb védelmi finanszírozási eszköze már pénzt folyósít, az első eredmények pedig nem úgy alakultak, ahogy Párizs várta. A SAFE (Security Action for Europe) lehetővé teszi, hogy az EU legfeljebb 150 milliárd EUR értékben vegyen fel hitelt a tőkepiacokon, majd ezt védelmi beszerzésekre továbbhitelezze a tagállamoknak (Európai Bizottság, 2025/1106-os rendelet). A konstrukció célja az volt, hogy az uniós közös hitelfelvétel az európai hadiipart erősítse. A származási szabályok azonban most éppen Franciaországot büntethetik, amely korábban ezekért lobbizott, miközben a gyorsan lépő keleti tagállamok viszik el a legnagyobb összegeket.

Hogyan működik a származási szabály, és kit ért utol?

A SAFE nem támogatás, hanem hitel. A tagállamok nemzeti védelmi beruházási terveket nyújtanak be. Ezeket a Tanács, vagyis a tagállami kormányok fóruma hagyja jóvá, így a politikai kontroll a fővárosoknál marad. Ezután az Európai Bizottság köti meg a hitelmegállapodásokat, és szakaszosan folyósítja a pénzt.

A fő korlát az, hogy minden SAFE-ből finanszírozott szerződés értékének legalább 65 százalékban az EU egységes piacáról, az EGT-EFTA-országokból vagy Ukrajnából kell származnia. A nem uniós tartalom felső határa 35 százalék (2025/1106-os rendelet, BSS). Ha egy projekt ezt túllépi, a harmadik országgal kötendő különmegállapodáshoz mind a 27 kormány beleegyezése kell.

Ezeket a korlátozásokat Franciaország szorgalmazta. A gond az, hogy az európai védelmi gyártás nem áll meg az EU jogi határainál. Az MBDA, amely a Storm Shadow/SCALP manőverező robotrepülőgépet gyártja, francia–brit–olasz vállalat. Az erre épülő projektekben annyi brit tartalom lehet, hogy az már átlépi a küszöböt. Az FT-re hivatkozó sajtóbeszámolók szerint Franciaország 16,2 milliárd EUR-t kért, de végül 15,1 milliárd EUR-ról írt alá megállapodást; a mintegy 1,1 milliárd EUR-s különbséget brit kötődésű jogosultsági problémákkal magyarázták (Upday). Ezt az összefüggést ugyanakkor egyetlen nyilvános bizottsági dokumentum sem bontja le tételesen, ezért valószínű, de hivatalosan nem igazolt magyarázatról van szó.

Lengyelország elsőként lépett, és mindenben benne van

Lengyelország éppen az ellenkező irányból közelít. Varsó elsőként írta alá a SAFE-megállapodást, és 43,7 milliárd EUR kedvezményes hitelt kötött le, ami a legnagyobb nemzeti keret. Ennek 15 százalékát előlegként már meg is kapta (Breaking Defense, Notes from Poland). Litvánia követte, amely június 29-én 956,3 millió EUR első kifizetéshez jutott (Európai Bizottság).

Lengyelország az Európai Bizottság július 3-án elindított mind az öt közös védelmi projektjében is részt vesz: ezek a drónokra, a lég- és rakétavédelemre, a tengeri biztonságra, az űrre és a keleti határra terjednek ki (RMF24). Így Varsót nehéz megkerülni. Ha egy beszállító, partnerkormány vagy uniós intézmény azt akarja bizonyítani, hogy a SAFE kézzelfogható eredményt hoz, lengyel részvétel nélkül aligha tudja megtenni.

Két beszerzési modell, egy költségvetés

A francia és a lengyel megközelítés közötti különbség arról szól, mit jelent a gyakorlatban az „európai védelem”.

Franciaország modellje szerint az uniós védelmi pénznek a nagy európai fővállalkozók és olyan programok keresletét kell növelnie, amelyek csökkentik a nem európai beszállítóktól való függést. Lengyelország más logikát követ: a SAFE-hiteleket az európai forrású, a származási szabályoknak megfelelő projektekre használja, miközben a nemzeti költségvetésből finanszírozza az amerikai kötődésű rendszereket, például az F-35-ösöket és az Abrams harckocsikat, és közben északi, illetve balti partnerekkel épít határokon átnyúló együttműködéseket. Ebbe illeszkedik Svédország mintegy 50 milliárd svéd koronás tengeralattjáró-megállapodása is, amelynek keretében a Saab három A26-os hajót szállít Lengyelországnak egy szélesebb balti-tengeri paktum részeként (SVT, svéd kormány).

Németország közben elismeri a feszültséget, de nem oldja fel. Boris Pistorius védelmi miniszter szerint Európa még évekig rá lesz utalva amerikai fegyverrendszerekre, miközben saját kapacitásait próbálja kiépíteni (Tagesschau).

A SAFE azokat az államokat jutalmazza, amelyek gyorsan tudnak sürgős, határokon átnyúló, európai forrású védelmi terveket összerakni. Ebben a körben ez Varsónak kedvez Párizzsal szemben. A konstrukció ugyanakkor elszámoltathatósági kérdést is felvet. Mivel a SAFE-ből finanszírozott beszerzéseknél nyilvános tender nélküli, tárgyalásos eljárást is lehet alkalmazni, az ellenőrzés részben minősített mellékletekbe kerül át (Bird & Bird, 2025/1106-os rendelet). A hitelt felvevő országok polgárai látják a hitelkereteket, de nem feltétlenül látják a mögöttük álló beszerzési táblákat. A következő elosztási kör előtt a Bizottságnak, a Tanácsnak és a hitelt felvevő kormányoknak annyi beszerzési részletet kell adniuk a parlamenteknek, hogy ellenőrizni lehessen: a SAFE valódi katonai képességet vásárol, vagy iparpolitikai alkukat takar el.