Lengyelország amerikai Patriot-rakétákat gyárthat

A megállapodást ellátási válság kényszerítette ki. Lengyelország május 26-án előzetes amerikai jóváhagyást kapott arra, hogy lengyel területen vegyen részt PAC-3 MSE Patriot-elfogórakéták gyártásában; Cezary Tomczyk védelmi miniszterhelyettes szerint a kör a HIMARS-rakétákra és a Hellfire-rakétákra is kiterjed (Fakt). Az Egyesült Államok év eleji Irán elleni hadjárata nagyjából 2 330 PAC-3 elfogórakétát használt fel, ami a globális készlet körülbelül fele (CSIS). Az amerikai gyárak ezt a hiányt nem tudják gyorsan pótolni. Washingtonnak új gyártósorokra van szüksége, Lengyelország pedig kész fogadó félnek bizonyult.

A megállapodás korlátja ugyanakkor világos: minden alkatrész, tervrajz és újrakiviteli döntés amerikai jogi ellenőrzés alatt marad az ITAR-on keresztül (International Traffic in Arms Regulations, vagyis Washington védelmi technológiai exportot szabályozó rendszere). Lengyelország gyárat kap, önállóságot nem.

Jelzés, nem gyártási engedély

Az „előzetes jóváhagyás” politikai üzenet, nem termelési engedély. Mielőtt egyetlen rakéta is elhagyná a lengyelországi összeszerelősort, Varsónak és Washingtonnak gyártási licenc- és technikai segítségnyújtási megállapodásokat kell kötnie. Ezekhez a külügyminisztérium jóváhagyása és a kongresszus értesítése is szükséges. Lengyel cégek már most gyártanak indítóállvány-alkatrészeket és rakétamotor-elemeket (Army Recognition), de a teljes rakéta összeszerelése más szint. Az Unian szerint szakértők öt-tíz évre becsülik, mire Lengyelország komplett elfogórakétákat tudna gyártani. A keresőfej, a robbanófej és az irányítórendszer továbbra is amerikai szellemi tulajdon marad. A tervezési jogkört a Lockheed Martin tartja kézben.

Lengyelország nem egyedül kap ilyen ajánlatot. Az éves PAC-3-gyártás jelenleg körülbelül 620 darabnál tart, a cél 2030-ra 2 000 darab (Lockheed Martin). A NATO rendelésállománya meghaladja a 4 300 rakétát, ami a mai termelési ütem mellett hét évnyi kibocsátás (CSIS). Spanyolország, Szaúd-Arábia és Japán párhuzamos társgyártási ajánlatokat kap. Egyetlen arkansasi, camdeni gyár nem tudja ellátni a világot.

Ütközés Brüsszellel

A közvetlen konfliktus Brüsszelben jelenik meg. Az EU SAFE-eszköze (Security Action for Europe, egy 150 milliárd EUR-s védelmi hitelkeret) előírja, hogy az alkatrészek értékének legalább 65 százaléka Európából származzon (EU Defence). A Lengyelországban összeszerelt PAC-3 rakéták ezt a küszöböt szinte biztosan nem érik el. Az irányítórendszer, a robbanófej és a rakétamotor amerikai szellemi tulajdon.

Ez két pályára bontja az európai védelmi ipart. Az európai tervezésű fegyverek, például a francia-olasz SAMP/T vagy a német IRIS-T, jogosultak lehetnek uniós finanszírozásra. Az amerikai licenc alapján gyártott rendszerek nem, függetlenül attól, hol történik az összeszerelés. Lengyelország 43,7 milliárd EUR-t kaphat a SAFE-ből (Breaking Defense), de a légvédelmi programja éppen kimaradhat ebből a forrásból. Ugyanez a bizonytalanság érinti Belgium tervét is, amely szerint F-35-ösöket szerelnének össze Olaszországban (Army Recognition). Brüsszelben még nem döntötték el, hogy az „amerikai tervek alapján, Európában gyártva” európainak számít-e.

Négy légvédelmi irány, koordináció nélkül

A lengyel megállapodás tovább mélyíti a már előrehaladott széttagoltságot. Varsó tudatosan kívül maradt a német vezetésű ESSI-n (European Sky Shield Initiative, 23 ország légvédelmi beszerzési együttműködése), és saját nemzeti rendszer építését választotta (DBwV). Franciaország a SAMP/T-t kínálja európai alternatívaként; a francia vezérkari főnök a szenátusban azt mondta, ez olyan manőverező ballisztikus rakétákat is képes elfogni, amelyekkel a Patriot nehezebben boldogul (Opex360). Májusban Kijevben külön, 13 országot tömörítő koalíció indult azzal a céllal, hogy Európán belül gyártson ballisztikus rakéták elleni rendszereket (Euromaidanpress).

Európa így legalább négy párhuzamos légvédelmi programot futtat, miközben a SAFE, vagyis az európai védelmi ipar összehangolására szánt alap még azt sem tisztázta, melyik jogosult támogatásra. Lengyelország valódi gyártási kapacitáshoz jutna közelebb a keleti frontvonalhoz. Amíg Brüsszel nem dönti el, hogy az európai összeszerelés önmagában európai gyártásnak számít-e, az EU legnagyobb védelmi alapja és legnagyobb keleti szövetségese részben egymás ellen dolgozik.