Lengyelország Saab A26-os tengeralattjárókat rendel

Lengyelország június 29-én írja alá a szerződést három Saab A26-os tengeralattjáróra, vagyis olyan dízel-elektromos egységekre, amelyeket kifejezetten a sekély balti vizeken végrehajtott rejtett műveletekre terveztek (Defence24, Euronews). Az üzlet nagyjából harminc év beszerzési kudarcait zárja le. Varsó nemcsak eszközöket vesz, hanem egy katonai képességet próbál újra felépíteni: képzett legénységet, karbantartási tudást, valamint azt az emberi és ipari hátteret, amely nélkül a tengeralattjárók nem maradnak bevethetők.

Mit vesz valójában Lengyelország

Az A26 egy 66 méteres tengeralattjáró levegőtől független meghajtással. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy egy hagyományos, nem nukleáris tengeralattjáró akár hetekig a víz alatt maradjon anélkül, hogy az akkumulátorok töltéséhez fel kellene bukkannia. Az egység torpedócsöveket és egy moduláris rekeszt kap, amelyet különleges műveleti erők vagy pilóta nélküli víz alatti eszközök is használhatnak (Marine Poland). A Saab éppen arra a környezetre tervezte a típust, amelyben Lengyelországnak működnie kell: sekély tengerekre, sűrű hajóforgalomra, erős parti zajra és rövid távolságokra a NATO- és az orosz haditengerészeti térségek között (Saab).

A szerződés nem áll meg a hajótesteknél. Tartalmazza a legénységek képzését és a lengyel hajógyárakba irányuló beruházásokat is, hogy Varsó idővel belföldön tudja karbantartani és javítani a tengeralattjárókat, ne pedig svéd létesítményektől függjön egy háborús helyzetben (Defence24).

A legégetőbb elem mégis egy régebbi svéd Södermanland-osztályú tengeralattjáró átmeneti lízingje lehet. Erre azért van szükség, hogy a lengyel tengeralattjárós állomány ne essen ki a gyakorlatból, amíg az A26-osokat megépítik. Lengyelország tengeralattjáró-flottája mára egyetlen egységre, az 1985-ben szolgálatba állított ORP Orzełre zsugorodott (Fakt). Az első A26-os érkezését 2030 és 2032 közé várják (Rzeczpospolita). Áthidaló megoldás nélkül a haditengerészet még azelőtt elveszítheti az utolsó képzett tengeralattjárós legénységeit, hogy az új egység megérkezne.

NATO-tenger, amelyből még hiányoznak a NATO tengeralattjárói

Finnország 2023-as és Svédország 2024-es NATO-csatlakozása óta Oroszország kivételével minden balti parti állam a szövetséghez tartozik (Puolustusvoimat). Ez átrajzolta a stratégiai térképet, de a tagság önmagában nem hoz létre elrettentést. A NATO parancsnoki struktúrákat és tervezési kereteket ad. Tengeralattjárót, legénységet és karbantartó rendszert nem vásárol egyetlen tagállam helyett sem.

Lengyelország most egy nemzeti hiányt próbál betölteni egy északi-balti víz alatti környezetben, ahol Svédország évtizedes működési tapasztalattal rendelkezik (Marine Poland). Egy csendes A26-os arra kényszerítheti az ellenfelet, hogy számoljon egy rejtett NATO-platform jelenlétével a szorosok és kikötői megközelítések közelében. Ez önmagában is bonyolítja az ellenséges tervezést (BAE Systems).

Az iparpolitika is formálta a döntést. A német nyelvű beszámolók a Thyssenkrupp Marine Systems vereségeként írták le az eredményt, mivel a német vállalat szintén versenyben volt (Euronews DE). Nyilvános pontozás nem magyarázta el, miért a svédek nyertek. A valószínű magyarázat egyszerűbb: a Saab azt kínálta, amire Lengyelországnak a leginkább szüksége volt, vagyis balti környezetre szabott típust, átmeneti hajót a legénységi tudás megőrzéséhez, valamint utat az önálló javítási kapacitás felé (Rzeczpospolita).

A kábelkérdésre a tengeralattjárók önmagukban nem adnak választ

A szerződés olyan időszakban érkezik, amikor a balti víz alatti infrastruktúrát egyre több szürkezónás fenyegetés éri: horgonyvonszolás, adatkábelek, villamosenergia-összeköttetések és vezetékek feltételezett szabotázsa (FIIA). A kormányzati kommunikáció könnyen összekapcsolhatja a tengeralattjárókat az infrastruktúravédelemmel, de a kapcsolat közvetett. Az A26-osok rejtett megfigyelési képességet és elrettentési bizonytalanságot adnak. A kábelek tényleges védelméhez tartós érzékelés, parti őrségek, drónok, attribúciós eszközök és javítóhajók kellenek (War on the Rocks). Finnország már kipróbált egy konkrét módszert: a meglévő kábeleken alkalmazott elosztott akusztikus érzékelést, amellyel még a károkozás előtt észlelni lehet a horgonyfenyegetést (Elisa).

Az EU közben saját védelmi réteget épít. Az Európai Bizottság június 23-án finanszírozta az első két regionális kábelközpontot: ebből 2,5 millió EUR jut egy balti központra, emellett külön 40 millió EUR-s pályázatot indítottak a tengeralatti kábelek gyors javítási kapacitására (European Commission, 2EU Brussels). A balti központot Finnország koordinálja Dániával, Németországgal, Észtországgal, Lettországgal és Svédországgal együtt. Lengyelország nincs a résztvevők között: Varsó kétoldalú svéd vonalon vásárol víz alatti katonai képességet, miközben az EU első kábelbiztonsági koordinációja más országcsoporton keresztül indul.

A június 29-i aláírás három évtizedes beszerzési hiányt zár le. A nehezebb kérdés az, hogy Lengyelország három tengeralattjárója beépül-e a szenzorokból, járőrözésből, javítóegységekből és NATO-parancsnoki kapcsolatokból álló szélesebb rendszerbe, mielőtt a következő kábeles incidens kikényszeríti a választ.