Lengyelország ragaszkodik 123 milliárd euróhoz

Lengyelország világossá tette: a következő hétéves EU-költségvetésből neki szánt 123 milliárd EUR nem alku tárgya (gov.pl, Polskie Radio). Németország és öt másik tehetős tagállam ezzel szemben több száz milliárd euróval vágná vissza az Európai Bizottság csaknem 2 billió EUR-s kiadási tervét. A többéves pénzügyi keret, vagyis az EU kötelező erejű hétéves kiadási plafonja csak a 27 kormány egyhangú döntésével fogadható el, ezért egyetlen tagállam is megakaszthatja az alkut. Varsó és Berlin is tudja, hogy van vétóereje.

António Costa, az Európai Tanács elnöke szeptember 9-én Varsóba utazik, egy négyhetes fővárosi körút részeként. A cél az, hogy az októberi csúcs előtt felmérje, hol húzódnak a kormányok vörös vonalai. Írország, amely a Tanács soros elnökségét adja, és a tagállami tárgyalásokat vezeti majd, decemberig szeretne megállapodást (Euronews, European Movement Ireland). Ahogy Berlin múlt heti ellenblokk-szervezésénél írtuk (To Brief), az idő fogy, a táborok pedig merevednek.

Mit fed valójában a lengyel keret

A 123 milliárd EUR jóval többről szól, mint utakról és hidakról. A lengyel fejlesztési alapokért felelős minisztérium szerint az ország egyetlen tervbe vonná össze a kohéziós támogatásokat, az agrárpénzeket, a határigazgatási és migrációs forrásokat, a klímakompenzációt, valamint az új, védelemhez kapcsolódó kiadásokat (gov.pl). Ha ezt a keretet megvágják, nem egyetlen program kap kevesebbet: egyszerre szorulnának a gazdák, a határőrizet és a regionális infrastruktúra.

Lengyel sajtóbecslések szerint Lengyelország a hétéves időszakban mintegy 73 milliárd EUR-t fizetne be az EU-költségvetésbe, vagyis a teljes keret megőrzése esetén nagyjából 50 milliárd EUR maradna a nettó nyeresége (Next Gazeta, Interia). Varsó nincs egyedül. Románia elnöke Costának azt mondta, hogy a kohéziónak és a mezőgazdaságnak továbbra is jelentős forrásokra van szüksége (Mediafax), Bukarest szerint pedig 17 tagállam vitatja a Bizottság tervezetében szereplő, nagyjából 10 százalékos vágást az agrár- és regionális kiadásoknál (RRI). Spanyolország is ezt az álláspontot támogatja: Madrid szerint az új védelmi és versenyképességi kiadások nem mehetnek az agrártámogatások rovására (Infobae).

Mit akarnak helyette a nettó befizetők

Friedrich Merz kancellár augusztus 27-én Dániát, Hollandiát, Ausztriát, Finnországot és Svédországot hívta össze. Közös nyilatkozatuk szerint a Bizottság tervét „kiegyensúlyozott módon több száz milliárd euróval” kell csökkenteni, és minden kiadási fejezetnek, köztük a mezőgazdaságnak és a kohéziónak is hozzá kell járulnia a megtakarításhoz (Bundesregierung). A hat ország az új közös EU-hitelfelvételt is elutasítja (ORF). A nemzeti költségvetések szűkülnek, a Bizottság által javasolt, akár 60 százalékos emelés pedig Merz szavaival „megfizethetetlen” (FAZ).

Litvánia példája mutatja, miért nem lehet ezt a vitát egyszerűen a mezőgazdasági és regionális pénzek védőire, illetve a védelmi kiadások növelését követelőkre bontani. Gitanas Nausėda elnök Vilniusban azt mondta Costának, hogy a költségvetésnek tükröznie kell Európa megváltozott biztonsági helyzetét, ezért több pénz kell védelemre és katonai mobilitásra. Szerinte ugyanakkor az új prioritásokat „nem a kohéziós politika gyengítésével” kell finanszírozni (Delfi). A keleti tagállamok mindkettőt akarják. Ezért a pénzt nem lehet egyszerűen egyik fejezetből a másikba áttenni.

A költségvetési matek nem jön ki

A védelemre, a versenyképességre, az ukrajnai vállalásokra és a pandémia idején felvett közös hitel 149,3 milliárd EUR-s törlesztésére is forrást kell találni (Európai Parlament). Ha a lengyel keretet megvédik, Spanyolország és Románia megóvja az agrárkiadásokat, közben pedig nőnek a védelmi tételek, akkor három lehetőség marad: a nettó befizetők többet fizetnek, az EU új saját bevételi forrásokat teremt, vagy valahol máshol vágnak. Piotr Serafin költségvetési biztos azt mondja, derűlátó az ír elnökség alatti megállapodással kapcsolatban (Irish Times), Costa pedig arra figyelmeztet, hogy ha a programok 2028-as kifutása előtt nincs alku, az egész kontinensen finanszírozási szakadások jöhetnek (Brussels Times).

A derűlátás azonban nem tárgyalási pozíció. Amíg nem dől el, hogy az EU új bevételeket von be, mélyebb vágásokat fogad el, vagy ismét közösen vesz fel hitelt, a lengyel és a német vörös vonal ugyanazon kiadási plafon alatt feszül egymásnak. Valamelyiknek mozdulnia kell.