Rendőrök távolították el Özelt a CHP-ből

Törökországban vasárnap rohamrendőrök könnygázt vetettek be a legnagyobb ellenzéki párt székházánál, majd kiszorították onnan azt a megválasztott pártelnököt, akit négy nappal korábban bírósági döntéssel mozdítottak el. A CHP, vagyis a Köztársasági Néppárt, Törökország legrégebbi politikai pártja. A székház elleni akció egy olyan igazságügyi művelet végét jelezte, amely Recep Tayyip Erdoğan elnök legveszélyesebb választási ellenfelét tette félre. Európa egy szóvivői nyilatkozattal reagált.

A bíróság a győztest a vesztesre cserélte

Özgür Özel vezetésével a CHP a 2024-es török helyhatósági választásokon a legtöbb polgármesteri posztot szerezte meg, ami két évtizede a párt legerősebb eredménye volt (Handelsblatt). A közvélemény-kutatások egy nemzedék óta először azt mutatták, hogy az ellenzék versenyben lehet Erdoğan AKP-jával.

Ezt a helyzetet oldotta meg május 21-én egy ankarai fellebbviteli bíróság. A testület vesztegetési vádakra hivatkozva semmisnek nyilvánította a CHP 2023-as tisztújító kongresszusát, és Kemal Kılıçdaroğlut rendelte vissza a párt élére. Kılıçdaroğlu a 2023-as elnökválasztáson kikapott Erdoğantól.

A bíróság ezzel azt az ellenfelet távolította el, aki győzhetett volna, és azt állította vissza, aki már veszített. Paul Levin, a Stockholmi Egyetem Török Tanulmányok Intézetének kutatója így fogalmazott: „Erdoğan eldöntötte, hogy nem engedheti meg, hogy vele is az történjen, ami Orbánnal történt” (GP).

Miután Özel nem volt hajlandó elhagyni a CHP székházát, több mint száz rendőr átvágta a kaput, és könnygázt lőtt az épületbe. Özel az esőben a parlamenthez vonult, majd azt mondta támogatóinak, hogy a párt az utcára viszi az ügyet.

Európa mérlegel, aztán hallgat

Az EU hivatalos reakciója még a rendőri akció előtt érkezett, és politikai szint alatt maradt. Az Európai Külügyi Szolgálat, vagyis az EU diplomáciai szervezetének szóvivője annyit közölt, hogy a bírósági döntés „kérdéseket vet fel a jogállamisággal kapcsolatban” (EEAS). Ursula von der Leyen bizottsági elnök nem adott ki nyilatkozatot. Kaja Kallas külügyi és biztonságpolitikai főképviselő sem. Johann Wadephul német külügyminiszter „aggodalmát” fejezte ki (Handelsblatt). Franciaország nem szólalt meg.

Ez az óvatosság illeszkedik ahhoz a mintázathoz, amely az EU külkapcsolataiban újra és újra látszik: minél nagyobb befolyása van egy országnak európai érdekekre, annál gyengébben érvényesülnek vele szemben a demokratikus feltételek. Törökország kulcsszereplő a migráció kezelésében, a NATO parancsnoki struktúrájának része, és fegyveres drónokat ad el több európai partnernek. Egyetlen kormány sem jelentett be szakpolitikai felülvizsgálatot. Egyetlen főváros sem kezdeményezte a védelmi együttműködés újraértékelését.

Gönül Tol Törökország-szakértő arra figyelmeztetett, hogy Ankara „orosz mintájú rendszert” épít, „ahol az uralkodó határozza meg az ellenzéket” (Handelsblatt). Az EU befagyott csatlakozási folyamata, amely elvben éppen arra szolgálna, hogy demokratikus feltételeket szabjon a tagjelölt országoknak, érintetlen maradt.

Az ellentmondás, amelyet senki nem mond ki

Özel új CHP-kongresszust sürget. Törökország Legfelsőbb Választási Tanácsa, az a alkotmányos testület, amely a pártkongresszusok felügyeletéért is felel, rendkívüli ülést tartott annak mérlegelésére, hogy egy polgári bíróság dönthet-e belső pártügyekben. Ha a testület Özel javára dönt, a török igazságszolgáltatás két ága kerül szembe egymással.

A geopolitikai ellentmondás már most látható. A NATO-szövetségesek olyan házigazdával ülnek majd tárgyalóasztalhoz, aki rohamrendőröket küldött ellenfele pártszékházába. Az EU-nak van egy csatlakozási keretrendszere is, amelyet pontosan ilyen helyzetekre találtak ki: amikor egy tagjelölt ország bírósági eszközökkel bontja le az ellenzéki politikát. Mindkét eszköz rendelkezésre áll. Egyiket sem használják.

A rendelkezésre álló mechanizmusok és a politikai akarat közötti távolság pontosan követi Törökország stratégiai súlyát. Magyarországgal szemben, amelynek kisebb az európai mozgástere, befagyasztott uniós forrásokat, a demokratikus normák megsértése miatt indítható legsúlyosabb uniós eljárást, a 7. cikk szerinti eljárást, valamint tartós intézményi nyomást alkalmaztak. Törökország, amely ellenőrzi a menekültáramlások egy részét, és katonailag kulcsfontosságú térségben fekszik, egy olyan szóvivői mondatot kap, amely szerint kérdések merülnek fel. A számonkérés annál gyengébb, minél nagyobb a függőség. Ankara ezt tudja, és ennek megfelelően cselekszik.