Portugália útvonal nélkül kínál marokkói kábelt

Maria da Graça Carvalho portugál energiaügyi miniszter július 6-án azt mondta, továbbra is „napirenden van” egy Marokkóba vezető villamosenergia-kábel terve (Correio da Manhã). Portugália azonban nem tett közzé útvonaltervet, kapacitásadatot, költségbecslést vagy finanszírozási modellt. Néhány nappal korábban az ország valódi összekötő vezetéket adott át, vagyis két hálózatot összekapcsoló határkeresztező villamosenergia-kapcsolatot. A különbség jól mutatja, miért inkább diplomáciai üzenet a marokkói kábel, mint készülő infrastruktúra.

A létező fejlesztés és a zárva maradó kapu

Spanyolország és Portugália július 2-án új, 400 kV-os galíciai összeköttetést adott át, amely nagyjából 1 000 MW cserekapacitást ad a rendszerhez (La Voz de Galicia, Eco). Megnevezett hálózatüzemeltetők, kijelölt útvonal, mérhető teljesítmény: egy tényleges projekt így néz ki.

A valódi korlát északabbra van. Az Ibériai-félsziget összeköttetése Európa többi részével a beépített kapacitás 3 százaléka alatt marad, messze az EU 2030-ra kitűzött 15 százalékos céljától (Infobae/EFE, Európai Bizottság). A szűk keresztmetszet a Pireneusokon át, Franciaország felé húzódik. A probléma megoldására szánt fő projekt, a Vizcayai-öböl alatti tengeralatti vezeték továbbra is függőben van. Spanyolország, Portugália, Franciaország és az Európai Bizottság szeptemberben ül össze, hogy megpróbálja felgyorsítani az ügyet (Europa Press).

Egy Marokkó felől érkező kábel déli belépési pontot adna a közös ibériai hálózatnak. A közép-európai piacra tartó áramnak azonban továbbra is Franciaországon kellene áthaladnia. Franciaország ellenőrzi az Ibériai-félsziget fő kijáratát a szélesebb uniós piac felé. Egy új déli ajtó nem nyitja ki az északi kaput.

Mennyibe kerül egy valódi projekt

A legközelebbi összehasonlítási alap az olasz ELMED projekt, a Szicília és Tunézia közé tervezett kábel. Az ELMED mögött megnevezett átviteli rendszerirányítók állnak, a Terna és a STEG; van kijelölt tengerfenéki útvonal, uniós társfinanszírozás, valamint az Európai Beruházási Bank és a Világbank támogatása (fr.allAfrica). A projekt körülbelül 1,42 milliárd EUR-ba kerül 600 MW kapacitásért és nagyjából 220 km vezetékért, ebből 307 millió EUR-t az EU Európai Hálózatfinanszírozási Eszköze ad (Industry EMEA, kikai-news). A portugál-marokkói tervnél ezekből egyelőre semmi sem nyilvános.

Egy hosszabb, mélyebb tengerszoroson át vezető nyomvonal feltehetően többe kerülne. A megválaszolatlan kérdés az, ki fizetné. A határokon átnyúló kábelek költségei rendszerint a lakossági villanyszámlák, az uniós támogatások és a szűk keresztmetszeti bevételek valamilyen keverékében jelennek meg. Utóbbiak azok a díjak, amelyek akkor keletkeznek, amikor a korlátozott kábelkapacitás miatt eltérnek az árak a határ két oldalán. Nyilvános elemzés nem mutatta meg, hogyan oszlana meg ez a teher.

A black start nem azt a problémát oldja meg

Carvalho azt is állította, hogy Portugáliának már négy olyan erőműve van, amely képes black startra, vagyis teljes hálózati összeomlás után külső áramellátás nélkül is újra tud indulni (Correio da Manhã). Az uniós szabályok előírják, hogy a rendszerirányítóknak fenn kell tartaniuk ilyen helyreállítási kapacitást (EU Restoration Code). Ez valóban hasznos, ha a rendszert újra kell építeni.

Csakhogy a black start az összeomlás után segít. A megelőzéshez más szolgáltatások kellenek: feszültségszabályozás, frekvenciaválasz és kiegyenlítés. Ezek tartják megfelelő „nyomáson” és ritmusban az áramrendszert, miközben a termelés és a fogyasztás másodpercenként változik. Az ENTSO-E, vagyis az európai átviteli rendszerirányítókat koordináló szervezet az ibériai hálózat 2025. áprilisi leállásáról készített elemzésében azt állapította meg, hogy a fő hiba a feszültségszabályozásban volt, nem a termelőkapacitás hiányában. A black startra képes erőművek és a kapacitásdíjak a rendszer más rétegeihez tartoznak. Egyik sem helyettesíti azokat a valós idejű szolgáltatásokat, amelyek megakadályozzák az áramszünetet.

Marokkó a Világbank támogatásával tárolói és megújuló kapacitásokat épít (Világbank), de egy exportkábelhez stabil és kiegyensúlyozott forráshálózat is kell, ezt Marokkó még nem fejezte be. Ha a kábel egyszer megépülne, szűkös órákban mindkét oldalon nyerhetnének a fogyasztók az olcsóbb áramból, feltéve, hogy a két piac közötti árkülönbség indokolja a több milliárd eurós beruházást. Ezt nyilvános elemzés egyelőre nem vizsgálta.

A marokkói összeköttetés stratégiai szempontból releváns, műszakilag pedig nagy vonalakban elképzelhető. Gazdaságilag viszont nincs dokumentálva. Amíg nem jelennek meg a megnevezett üzemeltetők, az útvonal és a finanszírozási terv, ez inkább áramszünet utáni diplomácia, mint energiapolitikai tervezés.