Portugália elérte a helyreállítási pénzek 60%-át

Portugália 13,193 milliárd EUR-t fizetett ki hazai kedvezményezetteknek a nemzeti helyreállítási terv, a PRR keretében, vagyis elérte a jóváhagyott terv értékének 60 százalékát (Observador). Néhány nappal korábban az Európai Bizottság előzetesen jóváhagyta Portugália kilencedik kifizetési kérelmét is, ami további nagyjából 2,321 milliárd EUR felszabadítását teszi lehetővé (ECO).

Közigazgatási mércével ez jó teljesítmény. Az EU járvány utáni helyreállítási alapja azonban most abba a szakaszba lép, amikor már nem az a fő kérdés, hogy mozgásban van-e a pénz, hanem az, hogy mi épült belőle.

Hogyan mozog a pénz, és hol akad el

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, vagyis az RRF az EU fő járvány utáni beruházási programja. Más logika szerint működik, mint a régebbi uniós alapok: a Bizottság nem utólag téríti meg a számlákat, hanem részletekben fizet a kormányoknak, ha azok igazolják, hogy teljesítették az előre rögzített vállalásokat (Európai Bizottság).

Ezek a vállalások kétfélék lehetnek. A „mérföldkövek” reformlépések, például egy törvény elfogadása; a „célok” mérhető eredmények, például bizonyos számú lakás átadása. Ha egy ország teljesíti őket, megkapja a pénzt. Ha nem, a kifizetés megáll.

A portugál 13,193 milliárd EUR-s adat ezért többet mond, mint elsőre látszik. Ez nem pusztán azt mutatja, mennyi pénzt utalt Brüsszel Lisszabonnak, hanem azt, mennyi jutott el ténylegesen portugál vállalatokhoz, önkormányzatokhoz és állami intézményekhez. Az EFE beszámolója szerint Portugália a kilencedik csekkel együtt körülbelül 17,23 milliárd EUR-t kapott az RRF-ből, ami a teljes keretének nagyjából 78,7 százaléka (Infobae/EFE).

A két szám közti különbség mutatja meg a rendszer valódi kockázatát. A pénz megérkezhet Lisszabonba, szerződésbe kerülhet egy építőipari céggel, de ettől még nem biztos, hogy működő iskola, digitális közigazgatási rendszer vagy használható szolgáltatás lesz belőle. Ezzel a végrehajtási lánccal minden uniós ország küzd. Portugáliában a rés kisebb, mint sok más tagállamban, de nem tűnt el.

Spanyolország megmutatja, hogy a feltételeknek van súlya

Spanyolország példája teszi kézzelfoghatóvá, hogyan működik a feltételességi rendszer. Brüsszel csak részben hagyta jóvá Madrid hatodik kifizetését: 51 mérföldkövet teljesítettnek fogadott el, három cél azonban elmaradt. Ennek következményeként 537 millió EUR-t visszatartottak a kétnyelvű szakképzés, a távellátási szolgáltatások és a sérülékeny csoportok támogatása körüli hiányosságok miatt (El País).

A Bizottság tehát jóváhagyhatja egy részlet nagyobb részét, miközben a fennmaradó összeget felfüggeszti. Ez a részleges kifizetési jogkör ad súlyt Portugália hátralévő vállalásainak is, még akkor is, ha az összesített számok kedvezőek.

Olaszország, amely az EU legnagyobb helyreállítási tervét viszi, azt mutatja meg, hol nyílhat szélesre a végrehajtási rés. Egy elemzés szerint a lekötött összegek aránya 71,9 százalék, a tényleges kifizetéseké viszont csak 41,1 százalék; a befejezett projektek értéke mintegy 3,7 milliárd EUR, miközben 44,9 milliárd EUR értékű beruházás még folyamatban van (contabilita-pubblica.eu). Azok az önkormányzatok, amelyek nem tudnak időben teljesíteni, uniós támogatást veszíthetnek, vagy saját költségvetésükből kényszerülhetnek fedezni a kiadásokat (Corriere Bergamo).

A számla még csak most érkezik

Portugália számai valódi előrelépést jeleznek. Az RRF örökségét azonban nem az alapján fogják megítélni, hogy mennyi pénz mozdult meg. Az Európai Számvevőszék, vagyis az EU független költségvetési ellenőrző intézménye arra figyelmeztetett, hogy az eszköz monitoringrendszere gyenge pontokat hordoz, és nem méri megfelelően, teremtett-e az uniós pénz olyan többleteredményt, amely nélküle nem jött volna létre (ECA SR 13/2024). 2028-tól a NextGenerationEU, vagyis az RRF-et finanszírozó közös uniós hitelfelvétel törlesztése belép az EU költségvetési ciklusába (ECA Opinion 2026-08).

A nettó befizetők, köztük Németország, azzal a feltétellel fogadták el a közös uniós eladósodást, hogy az átmeneti, ellenőrzött és hatékony lesz. Portugália jó lehívási teljesítménye ezt az érvet erősíti. 2028-ra azonban a kormányoknak már nem kifizetési kérelmeket kell majd felmutatniuk a választóknak, hanem működő iskolákat, használható digitális rendszereket és mérhető termelékenységi javulást. Ha ezt nem tudják megtenni, sokkal nehezebb lesz politikailag megindokolni, miért érdemes megismételni a kísérletet.