Portugália adóperei elakadnak

Egy portugál közigazgatási bíróságon ma átlagosan 861 nap kell ahhoz, hogy lezárjanak egy adóügyet. Ezek a bíróságok évente a beérkező ügyeknek mindössze 48 százalékát dolgozzák fel, vagyis a hátralék nem csökken, hanem tovább nő (Executive Digest, Bizottság). A romlást az Európai Bizottság a július 17-én közzétett 2026-os jogállamisági jelentésében emelte ki.

Ugyanez a jelentés egy másik ponton is figyelmeztetett: kérdésessé vált, hogy a portugál állami hírügynökség, a Lusa meg tudja-e őrizni szerkesztőségi függetlenségét attól a kormánytól, amely ma már a tulajdonosa és az irányítója is. A két ügy együtt pontosan mutatja az EU jogállamisági felügyeletének egyik alapvető korlátját. Brüsszel látja az intézményi romlást, de csak akkor tud kikényszeríteni változást, ha egy külön uniós jogszabály jogi hatáskört is ad hozzá.

Kétéves várakozás — és akiket ez véd

A közigazgatási és adóbíróságok ott húzzák meg a gyakorlati határt az állam és az állampolgár között: adómegállapításokról, engedélyezési döntésekről, közbeszerzésekről döntenek. Ha egy ilyen ügy több mint két évig tart, és a bíróságok a beérkező ügyek felénél is kevesebbet zárnak le, az állami döntések a gyakorlatban nehezen megtámadhatóvá válnak. Ez azoknak a kormányzati szerveknek és adóhatóságoknak kedvez, amelyek döntései évekig érvényben maradnak, miközben a panaszosok várnak.

Portugália ezzel nem áll egyedül: a lassú igazságszolgáltatás több dél-európai országban visszatérő probléma. A Bizottság Olaszországnál azt írta, hogy az eljárások továbbra is „az EU leghosszabbjai közé” tartoznak (Euronews Italia). Spanyolországot a magas szintű korrupciós ügyek túl hosszú elhúzódása miatt bírálta (elDiario.es). Görögországnál csak korlátozott előrelépést látott a korrupciós ügyek üldözésében (gr.euronews).

Az éves jogállamisági jelentés mind a 27 tagállamban vizsgálja az igazságszolgáltatást, a korrupció elleni fellépést, a médiaszabadságot és az intézményi fékeket. Nyomot hagy a papíron, és reputációs nyomást teremt. Önmagában azonban nem indít szankciót, nem vág el uniós forrásokat, és nem visz ügyet az Európai Unió Bírósága elé.

A Lusa és az a jogszabály, amelynek már lehet következménye

A hírügynökségi ügy közelebb van ahhoz a ponthoz, ahol az EU már érvényesíthető jogra támaszkodhat. Miután a magánrészvényesek kivonultak a Lusából, a portugál állam lépett a helyükre, és ma az ügynökség tőkéjének 100 százalékát ellenőrzi. A 2026 januárjában jóváhagyott új alapszabály a kormánynak adta az igazgatósági tagok kinevezésének jogát, és politikai képviselőkkel bővítette a tanácsadó testületet (CMPF).

A Lusa újságírói tiltakoztak, mert szerintük az új szerkezet lehetőséget ad a kormány által kinevezett szereplőknek arra, hogy hatással legyenek a szerkesztőségi döntésekre. A Portugál Újságírók Szakszervezete ezután hivatalos panaszt tett Brüsszelben. A beadvány szerint az alapszabály sérti az európai médiaszabadságról szóló rendeletet, vagyis azt a 2024-es uniós jogszabályt, amely a közszolgálati médiaszolgáltatóktól szerkesztőségi függetlenséget vár el, és védi őket a politikai beavatkozástól (NUNS, 2024/1083 rendelet).

A panasz még nem megállapítás. A Bizottság nem mondta ki, hogy Portugália megsértette az uniós jogot. Az európai médiaszabadságról szóló rendelet azonban olyan konkrét jogi kapaszkodót ad Brüsszelnek, amelyet az éves jelentés önmagában nem: ha a Lusa alapszabálya sérti a kötelező uniós médiaszabadsági szabályokat, a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat az EUMSZ 258. cikke alapján. Ez az az út, amelyen egy tagállamot uniós jogsértés miatt az Európai Unió Bírósága elé lehet vinni.

A politikai takarójáték

A magyar kormány gyorsan megpróbálta pajzsként használni a jelentés szélességét. Bóka János miniszter úgy keretezte a megállapításokat, mintha azok azt bizonyítanák: jogállamisági problémák mindenhol vannak az EU-ban, nem csak Budapesten (Origo, kormányközeli médium). A független magyar sajtó ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország helyzete érdemben más: az uniós források egy részét már befagyasztották külön költségvetésvédelmi szabályok alapján. Ide tartozik a jogállamisági feltételrendszer, amely lehetővé teszi pénzek visszatartását, ha a jogállamisági hiányosságok veszélyeztetik az uniós költségvetést, valamint a helyreállítási alap mérföldkövei, amelyeknek közvetlen pénzügyi következményük van (HVG, 2020/2092 rendelet).

Ez az érvelés azoknak a kormányoknak hasznos, amelyekre az EU már keményebb nyomást gyakorol: elmossa a határt a puha ajánlásokkal szembesülő országok és azok között, amelyeknél pénzeket is visszatartanak. Politikai üzenetként működhet. Jogi értelemben nem változtat semmin. Az éves jelentés minden tagállamra ugyanazt a diagnosztikai keretet alkalmazza. A következmények azért térnek el, mert külön eszközöktől függenek, saját jogi feltételekkel.

Ahol a felügyelet papírmunkává válik

A portugál ügy jól mutatja, hogyan épül fel az uniós rendszer. A Bizottság meg tudja állapítani, hogy egy bírósági rendszer a beérkező ügyek felénél is kevesebbet zár le. Rögzíteni tudja azt is, hogy egy állami hírügynökség irányítási modellje aggasztja az ott dolgozó újságírókat. Mindezt 27 tagállamra kiterjedő jelentésben közzé tudja tenni, közös hivatkozási pontot adva a hazai reformokat sürgető szereplőknek.

Ha azonban nincs szerződésszegés, nincs költségvetési kiváltó ok, és nincs médiaszabadsági jogsértés, a Bizottság nem tudja rákényszeríteni Portugáliát a változtatásra. A Lusa ügyében most a Bizottság jogi szolgálatainál van a kérdés: indokol-e kötelezettségszegési eljárást a panasz? Ha igen, az éves jelentés egy kötelező erejű bírósági ítélet első lépésévé válhat. Ha nem, Portugália azoknak a tagállamoknak a sorát gyarapítja, ahol Brüsszel pontosan leírja az intézményi romlást, évente nyilvánosságra hozza a diagnózist, majd figyeli, ahogy a folyamat megy tovább. Itt válik el egymástól az uniós jogállamisági felügyelet mint hatalom és mint papírmunka.