Portugália mentené az EU-s milliárdot

Hat héttel az uniós helyreállítási alap gyakorlati határideje előtt a portugál kormány már elismeri: a lakásépítési, iskolai és egészségügyi beruházások egy része nem készül el időben. A javasolt megoldás nem az, hogy Lisszabon visszafizeti a pénzt, hanem az, hogy a félbemaradt projekteket átteszi a következő uniós költségvetési ciklusba. Ez a portugál államháztartást megvédheti. Az ígért infrastruktúrát viszont ettől még nem építik meg gyorsabban.

Mi csúszik

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, vagyis az RRF az EU fő járvány utáni beruházási programja. Nem úgy működik, mint egy hagyományos támogatás, amelynél Brüsszel számlánként téríti meg a kiadásokat. Minden tagállam konkrét vállalásokat tett: elfogad egy törvényt, megépít bizonyos számú lakást, digitalizál egy szolgáltatást. Az Európai Bizottság csak akkor fizet, ha ellenőrizte, hogy ezek a vállalások teljesültek (EUR-Lex, 2021/241 rendelet). A még nyitott munkák gyakorlati lezárási határideje 2026. augusztus 31., hogy Brüsszelnek maradjon ideje az eredmények ellenőrzésére a decemberi jogi zárás előtt (Európai Bizottság).

Portugália támogatásokból és hitelekből álló terve 22,2 milliárd EUR értékű, de a végrehajtás elmaradt az ütemtervtől. Manuel Castro Almeida miniszter most már nyíltan azt mondja, hogy lakásépítési, oktatási, egészségügyi és önkormányzati infrastrukturális projektek sem fogják tartani az augusztusi határidőt (Observador).

Márciusig Portugália a 2026-ra módosított, 11,4 milliárd EUR-os kiadási céljának mindössze 8,1 százalékát költötte el az UTAO, a parlamenti költségvetési ellenőrző szerv szerint. A fennmaradó rész teljesítéséhez kilenc hónap alatt többet kellene elköltenie, mint amennyit a program indulása óta eltelt öt évben összesen sikerült (ECO). Független monitoring alapján a beruházások nagyjából harmada kritikus vagy aggasztó állapotban van (Notícias de Viana).

A kiskapu ára

A kormány egy új törvényt akar, amelyet „folytonossági diplomának” neveznek. Ez lehetővé tenné, hogy a be nem fejezett RRF-projektek a PT2030, vagyis Portugália következő uniós költségvetési ciklusa, illetve a nemzeti költségvetés terhére folytatódjanak. Ehhez olyan szabályokat kell módosítani, amelyek éppen azt hivatottak megakadályozni, hogy ugyanazért a munkáért kétszer fizessenek. Castro Almeida szerint e menekülőút nélkül Portugáliának több mint 1 milliárd EUR-t kellene visszafizetnie Brüsszelnek (ECO).

A miniszterek az augusztusi határidő előtt a közbeszerzési ellenőrzést is gyorsítanák. A portugál Számvevőszék, a Tribunal de Contas előzetes jóváhagyását jelenleg 950 000 EUR feletti kiadásoknál kell kérni; ezt a küszöböt 10 millió EUR-ra emelnék. A bíróság így nem a pénz lekötése előtt vizsgálná a szerződéseket, hanem utólag ellenőrizné őket. A testület válasza erre az volt, hogy előzetes kontrollja csak 2025-ben 159,4 millió EUR szabálytalan kiadást akadályozott meg (Jornal Económico). Ha gyorsítanak, nő a pazarlás kockázata. Ha maradnak az ellenőrzések, az óra viheti el az uniós pénzt.

Portugália nincs egyedül. Spanyolország Brüsszellel tárgyal arról, hogy a fel nem használt RRF-maradványokat megtarthassa, és ugyanazon szakpolitikai területen belül újraoszthassa, miközben az elérhető források 76 százalékát már lehívta (El Español, Plan de Recuperación). Romániában más természetű a gond: több mint 4,5 milliárd EUR kerülhet veszélybe, mert hat reformtörvény politikai patthelyzet miatt elakadt (Digi24). Portugáliában az építkezések tempója a szűk keresztmetszet. Romániában az, hogy a parlament egyáltalán képes-e törvényt alkotni.

Ki fizeti az átcímkézést

Ha a portugál megoldás átmegy, Lisszabon megvédi az abszorpciós rátáját, vagyis azt a mutatót, amellyel a kormányok igazolni tudják, hogy sikeresen felhasználták az uniós pénzt. A kivitelezők fizetési folyamatai nem szakadnak meg. Az önkormányzatok számára a projektek nem halnak el egy határidő miatt, hanem tovább élnek. Mafrában például, ahol egy 4,5 millió EUR értékű hangarchívum és lakásépítési beruházások is kockázatosként szerepelnek, ez a folytonosság valódi tét (Jornal de Mafra).

A lakók ettől még ugyanúgy várnak a megígért otthonokra, rendelőkre és tantermekre. Egy szociális bérlakásra számító családnak vagy egy új egészségügyi központot váró településnek a „2026-ra elkészül” és a „következő költségvetésből folytatódik” közötti különbség nem adminisztratív részlet. Években mérhető csúszást jelent. Ráadásul a PT2030-ból a tegnapi projektek befejezésére elköltött pénz hiányozni fog a következő helyi beruházási körből: közlekedési kapcsolatokból, zöld infrastruktúrából, digitális fejlesztésekből, amelyekre az önkormányzatok már ebben a ciklusban számítottak.

Az RRF-et teljesítményalapú finanszírozásnak tervezték: a kormányok nem az erőfeszítésért, hanem az eredményekért kapnak pénzt. Portugália most olyan megoldást keresett, amellyel a számokat megvédheti anélkül, hogy az épületek elkészülnének. Ez jogilag működhet. De nem ugyanaz, mint teljesíteni az ígéretet.