Putin szabad kezet kapott a csapatküldéshez

Amikor a Szovjetunió 1968-ban tankokat küldött Csehszlovákiába, a 200 000 hívatlan katona jelenlétét „testvéri segítségnyújtással” igazolta. Ehhez nem kellett jogi keret: elég volt a nyers erő és az engedelmes Varsói Szerződés. Putyin Oroszországa más módszerrel dolgozik. Május 25-én olyan törvénymódosítást írt alá, amely két szövetségi jogszabály átírásával egyoldalú felhatalmazást ad neki a fegyveres erők külföldi bevetésére, ha orosz állampolgárokat Moszkva által el nem ismert bíróságok „letartóztatással, fogva tartással vagy büntetőeljárással” fenyegetnek. A Dumában, az orosz parlament alsóházában 381-0 arányban ment át a törvény. A felsőház, a Föderációs Tanács egyhangúlag hagyta jóvá (Kyiv Independent, Meduza). A jogszabály napokon belül hatályba lépett.

Ezzel Moszkva jogi formába öntötte azt a mechanizmust, amelyet korábban háromszor már kipróbált: Grúziában 2008-ban, a Krímben 2014-ben, Kelet-Ukrajnában pedig 2022-ben. Előbb orosz útleveleket osztanak, aztán üldöztetésre hivatkoznak, végül jön a beavatkozás.

Az útlevéltől a beavatkozásig

A törvény működéséhez kell egy másik eszköz is: az orosz állampolgárság tömeges kiosztása azoknak a közösségeknek, amelyeket Moszkva később „megvédene”. Kilenc nappal a katonai törvény aláírása előtt Putyin külön rendeletben eltörölte a szokásos állampolgársági feltételeket Transznisztria lakói számára. Moldova orosz támogatású szakadár területén így nem kell sem tartózkodási időt igazolni, sem nyelvvizsgát, sem történelmi ismereteket felmutatni (Meduza). A Lansing Institute ezt „koherens hibrid hadviselési mechanizmusnak” nevezte, amely „közvetlenül kiegészíti” a bevetési törvényt (Lansing Institute).

A korábbi orosz szabályok szerint minden külföldi katonai bevetéshez a Föderációs Tanács jóváhagyása kellett. Putyin a Krím esetében ezt informálisan megkerülte, de a formális keretet még megtartotta. Az új törvény az „állampolgárok védelmére” hivatkozó műveleteknél ezt a feltételt teljesen kiveszi a rendszerből: a bevetés immár tisztán elnöki döntés (United24 Media).

A szöveg azokra a bíróságokra céloz, „amelyekben Oroszország nem vesz részt”. Ez pontosan illik a Nemzetközi Büntetőbíróságra és az agresszió bűntettének kivizsgálására létrehozott különleges törvényszékre is. Utóbbit az Európa Tanács 34 tagállama május 15-én, Chișinăuban hozta létre, tíz nappal azelőtt, hogy Putyin aláírta a katonai törvényt (Euronews).

Két Európa, két kockázatértékelés

Az európai fővárosok nagyon eltérő fenyegetettségi szintet olvasnak ki a lépésből. Észtország május 21-én bekérette Oroszország ügyvivőjét, kiutasított egy katonai tartalékost, és korlátozta az orosz diplomaták mozgását (Estonian MFA). Emellett olyan törvényen dolgozik, amely megtiltaná az orosz állampolgároknak az ingatlanvásárlást (ERR). Finnország bejelentette, hogy június 1-jétől nem fogadja el a nem biometrikus orosz útleveleket, és vállalta a NATO 5 százalékos GDP-arányos védelmi kiadási célját (Yle). Az Európai Parlament közben kimondta: „a balti államok fenyegetése az egész Európai Unió fenyegetését jelenti” (European Parliament).

A legélesebb fordulatot Magyar Péter új Tisza-kormánya jelenti. Budapest május 4-én kiutasította Artur Szuskov SZVR-tisztet, amit az Orbán-kormány korábban blokkolt, majd jelezte, hogy kész támogatni uniós szankciókat olyan szereplőkkel szemben is, akiket Orbán személyesen védett. Köztük van Kirill pátriárka is (Euronews Hungary). Oroszország ezzel egyszerre veszítette el uniós vétóközvetítőjét és budapesti hírszerzési infrastruktúráját.

Szlovákia egyedül maradt. Robert Fico kormánya nem adott ki közleményt a törvényről, miközben visszaengedi az orosz diplomáciai és katonai attaséi jelenlétet, amelyet elődei felszámoltak (Denník N). Az Európai Parlament erre 347-165 arányú szavazással válaszolt, és a feltételességi mechanizmus aktiválásával fenyegetett. Ez az EU eszköze arra, hogy forrásokat fagyasszon be a jogállamiságot aláásó kormányokkal szemben, vagyis Szlovákia esetében milliárdok kerülhetnek veszélybe (Aktuality.sk).

A NATO-rés

Petr Pavel cseh elnök fogalmazta meg a legpontosabban a szerkezeti problémát: Oroszország olyan magatartásformát alakított ki, amely „majdnem eléri az 5. cikkely küszöbét, de mindig valamivel alatta marad” (Novinky.cz). Egy kisméretű, tagadható, humanitáriusnak keretezett „állampolgárvédelmi” művelet éppen ezt a bizonytalanságot használja ki. A NATO 2016-os varsói csúcson elfogadott doktrínája szerint hibrid támadás is kiválthatja a kollektív védelmet, vagyis az 5. cikkely alkalmazását. A szövetség azonban eddig még a fizikai légtérsértéseket is inkább konzultációs ügyként, a 4. cikkely keretében kezelte, nem kollektív védelmi helyzetként.

A NATO intézményei egyelőre nem adtak konkrét választ erre a mechanizmusra. Az Európai Bizottság a 21. szankciós csomagot készíti elő. A NATO Eastern Sentry művelete a keleti szárny légvédelmét hangolja össze. A legfontosabb kérdésre azonban nincs formális válasz: mikortól számít egy idegen ország lakosságának orosz útlevelekkel való ellátása agresszió előkészítésének? Észtországban nagyjából 78 000, Lettországban 40 000 orosz állampolgár él (Kyiv Independent), ezért ez nem elméleti probléma.

Oroszország nyilvánosan, tizenkét hét alatt, egyetlen ellenszavazat nélkül fogadta el ezeket a törvényeket. Európa válasza még csak alakul.