Qatargate: elfogatóparancs Avramopoulos ellen

A görög sajtó ismét bevonta Dimitrisz Avramopuloszt a Qatargate-ügybe. A beszámolók szerint a belga igazságügyi hatóságok európai elfogatóparancsot adtak ki vele szemben a Fight Impunitytől, Antonio Panzerihez kötődő NGO-tól kapott kifizetések miatt (in.gr). Az eddig nyilvánosan elérhető anyagokban azonban nincs belga igazságügyi közlés, és belga sajtómegerősítés sem került elő. Ez az ügy első kemény korlátja.

Az elfogatóparancs kérdése

Ha az elfogatóparancs valóban létezik, az ügy az európai elfogatóparancs rendszerén keresztül menne tovább. Ez az uniós eszköz teszi lehetővé, hogy az egyik tagállam igazságügyi hatósága egy másik tagállamtól kérje egy személy letartóztatását és átadását büntetőeljárás vagy büntetés-végrehajtás céljából (2002/584/IB kerethatározat, európai igazságügyi portál).

Ez nem diplomáciai alku lenne. Belgium benyújtaná a kérelmet, Görögország pedig a bíróságain keresztül döntene arról, végrehajtja-e. A lényeg: a görög hatóságok nem vizsgálnák újra a belga ügyet az alapoktól, de a görög bírák ellenőrizhetnék, hogy van-e jogi akadály, alapjogi probléma vagy belső szabály, amely érinti az elfogatóparancsot.

Itt válik fontossá Avramopulosz jelenlegi státusza. Ma görög parlamenti képviselő. A görög alkotmány 62. cikke szerint a képviselőt a parlamenti ciklus alatt a parlament hozzájárulása nélkül nem lehet letartóztatni, büntetőeljárás alá vonni vagy más módon korlátozni, kivéve, ha bűntetten érik tetten (görög alkotmány). Az a neki tulajdonított kijelentés, hogy nem él a mentelmi jogával, politikailag csökkentheti a feszültséget. A jogi kérdést viszont nem zárja le: előbb kell-e döntenie a parlamentnek?

Miért számítanak a kifizetések?

A Fight Impunity az a kapocs, amely miatt az ügy több egyszerű görög belpolitikai történetnél. Panzeri azután alapította az NGO-t, hogy távozott az Európai Parlamentből. Az Euronews 2022-ben arról írt, hogy Avramopulosz elismerte: 60 000 EUR-t kapott a szervezettől, de azt állította, a kifizetés jogszerű volt, és be is jelentette (Euronews).

A görög beszámolók most magasabb összegekről, nagyjából 70 000-75 000 EUR-ról írnak, de ezt az eltérést nyilvánosan még nem tisztázták (in.gr). A különbség azért lényeges, mert a nyilvános iratok alapján a kép továbbra is hiányos. Egy kifizetés lehet releváns a nyomozóknak anélkül, hogy önmagában vesztegetést, bűnös szándékot vagy bűnszervezetben való tudatos részvételt bizonyítana.

A belga ügy azután vált súlyosabbá, hogy Panzeri együttműködési megállapodást kötött az ügyészekkel. A Reuters szerint azt ígérte, információkat ad a módszerekről, a pénzmozgásokról, valamint az állítólag érintett országokról és személyekről (Reuters). Ez magyarázhatja, miért maradnak politikailag veszélyesek a régi kifizetések. A központi jogi kérdés ettől még nyitva marad: pontosan mit ró fel Belgium Avramopulosznak, ha egyáltalán felró neki bármit?

Az elszámoltathatósági rés

A Qatargate már korábban rákényszerítette az Európai Parlamentet, hogy szigorítson a belépési, vagyonnyilatkozati és lobbiszabályokon, miután a botrány megmutatta a belső kontrollok gyengeségét (Európai Parlament). A későbbi uniós etikai testület közös magatartási normákat hozott az intézmények között, de büntetőügyet nem vihet, és elfogatóparancsot sem hajthat végre (Európai Bizottság).

Ez a különbség számít. Az Európai Bizottság reputációs kárt szenvedhet attól, ha egy újabb volt magas rangú uniós szereplő neve bekerül az ügybe. Az eljárást azonban nem a Bizottság irányítja. A belga ügyészek, a görög bíróságok és adott esetben a görög parlament döntenek.

A mozgástér ezért kényelmetlen helyeken van. A belga nyomozók, ha valóban van elfogatóparancs, átvihetik az ügyet a határon. A görög intézmények lassíthatják, szűrhetik vagy feltételekhez köthetik a következő lépést. Avramopulosz ígérhet együttműködést, de az alkotmányos útvonalat nem döntheti el egyedül.

A nyitott kérdések szűkek, de fontosak. Belgium kiadott-e elfogatóparancsot? Görögország hivatalosan megkapta-e? Milyen bűncselekményeket jelöltek meg? A görög hatóságok csak a parlamenti mentelmi jog felfüggesztése után léphetnek-e?

Amíg ezekre nincs válasz, az ügyet az állítás és a bizonyítás közötti térben kell tartani. A Qatargate utóélete most azt teszteli, hogy az európai jogi gépezet képes-e követni a bizonyítékokat akkor is, ha tisztség, mentelmi jog vagy korábbi uniós státusz homályosítja a képet.