Fegyverkezés emeli 91.2%-ra az eurózóna adósságát

Az eurózóna államadóssága idén a GDP 90,2 százalékára nő, 2027-re pedig 91,2 százalékig emelkedik az Európai Bizottság tavaszi előrejelzése szerint. A pálya meredekebb annál, amit Brüsszel tavaly ősszel várt. Az európai újrafegyverkezés és a költségvetési korlátok ütközése már az idei költségvetésekben látszik.

A kockázat mértékét a múlt heti nicosiai informális uniós pénzügyminiszteri találkozó tette kézzelfoghatóbbá. Alex Pienkowski, az IMF szakértője olyan forgatókönyvet mutatott be, amely szerint érdemi költségvetési kiigazítás nélkül az átlagos európai ország államadóssága 2040-re a GDP 130 százalékára nőne (Athens Times, Asharq Al-Awsat). Ez nem előrejelzés, hanem figyelmeztetés: azt mutatja meg, hová vezet a jelenlegi pálya, ha a védelmi kiadások emelkednek, de más kiadásokhoz nem nyúlnak hozzá (Cyprus Mail).

Az újrafegyverkezés számtana

A mechanizmust az IMF korábbi fegyverkezési ciklusokról szóló elemzése jól leírja. Az áprilisi World Economic Outlook szerint azokban az országokban, ahol a katonai kiadások tartósan, több mint két és fél éven át nőnek, a védelmi költés átlagosan a GDP 2,7 százalékpontjával emelkedik. Ennek nagyjából kétharmadát nem más kiadások visszavágásából, hanem hitelből finanszírozzák. Az államadósság három éven belül mintegy 7 százalékponttal nő.

Ezt a nyomást elvileg az EU megújított költségvetési szabályrendszerének, a Stabilitási és Növekedési Paktumnak kellene kezelnie. Ez határozza meg azokat a hiány- és adósságkorlátokat, amelyeket a tagállamok vállalnak. Az EU tavaly létrehozott egy „nemzeti mentesítési záradékot”, amely átmenetileg lehetővé teszi, hogy a tagállamok védelmi célokra évente a GDP legfeljebb 1,5 százalékával túllépjék a kiadási korlátokat. Eddig 17 tagállam aktiválta a lehetőséget, Németországtól Görögországig.

A záradék azonban azoknak segít, amelyek eleve közel voltak a szabályok betartásához. Franciaország és Olaszország, az eurózóna második és harmadik legnagyobb gazdasága, nem kérte az alkalmazását. Mindkét ország többet költene védelemre, de a költségvetési mozgástér hiányzik. Franciaország hiánya nagyjából a GDP 5,5 százaléka, Olaszországé körülbelül 7,4 százalék (Európai Bizottság). Mindkét ország ellen túlzottdeficit-eljárás van folyamatban, vagyis az EU hivatalos fegyelmi eljárása a 3 százalékos hiányplafont megsértő tagállamokkal szemben. Ha valaki már eleve a limit kétszeresénél jár, az 1,5 százalékpontos többlettér nem oldja meg a problémát.

Ki tud hitelből költeni, és ki nem

Németország körülbelül 64 százalékos GDP-arányos adósságról indul, ezért képes hitelből finanszírozni a védelmi kiadásokat úgy, hogy az adósságpálya kezelhető maradjon. A Bizottság szerint a német adósságráta 2027-re is csak 68 százalékra emelkedik (Európai Bizottság). Hasonló helyzetben vannak a balti államok, Lengyelország és az északi országok.

Franciaország adóssága ezzel szemben 2027-re meghaladja a GDP 120 százalékát (Európai Bizottság). Olaszországé 139,2 százalékra nő (EUNews). Mindkét ország csatlakozott a SAFE-hitelekhez, vagyis a Security Action for Europe programhoz. Ez az EU új eszköze, amelyben az unió közösen vesz fel 150 milliárd EUR hitelt, majd kedvező kamattal továbbhitelezi a tagállamoknak védelmi beszerzésekre (Az EU Tanácsa). A feltételek kedvezőek, de a hitelek így is nemzeti adósságként jelennek meg.

A költségvetési szabályrendszer így éppen a leginkább kitett országokat szorítja be, miközben azoknak kedvez, amelyeknek eleve volt mozgásterük. Az ECFR szerint ez az a költségvetési törésvonal, amelyet az EU eddig nem kezelt.

A politikai számla

A nicosiai találkozón nem született megállapodás közös uniós védelmi hitelfelvételről, a költségvetési célok módosításáról vagy a magas adósságú országoknak szánt új eszközökről. Az IMF maga is jelezte, hogy a védelem, az energiabiztonság és az innováció európai közjavaknak tekinthetők, vagyis gazdaságilag indokolható lenne a közös finanszírozás. Ezt azonban csak az egyik lehetőségként említette a strukturális reformok és a költségvetési konszolidáció mellett, konkrét receptet nem adott.

A Bruegel már arra jutott, hogy a frissen átalakított uniós költségvetési szabályokat újra reformálni kellene. Az OECD arra figyelmeztet, hogy a védelmi kiadások rövid távon élénkíthetik a gazdaságot, de hosszabb távon növelik a költségvetési nyomást, miközben nem oldják meg a gyenge növekedés alapvető okait.

Nicosiában arra nem született válasz, ki fizeti meg Európa biztonságának árát, és mi marad el, amikor a számlák megérkeznek. A mentesítési záradékok és a túlzottdeficit-eljárások között végül a választott kormányoknak kell eldönteniük, mely közszolgáltatások szűkülnek. Eddig egyiküknek sem kellett világosan megmondania, melyek lesznek ezek.