Retatrutide: 25%-os fogyás, közvetlen összevetés nélkül

A cukorbetegségben nem szenvedő résztvevők, akik hetente egyszer a legnagyobb adagot kapták az Eli Lilly kísérleti gyógyszeréből, 80 hét alatt átlagosan 25,0%-kal csökkentették testsúlyukat. A placebót kapó csoportban 3,9%-os volt a fogyás. Ez derül ki a New England Journal of Medicine-ben szeptember 29-én megjelent teljes tanulmányból (NEJM-tanulmány). Egy még vizsgálat alatt álló gyógyszernél ez jelentős eredmény, a Lilly pedig az év elején ugyanerről a vizsgálatról ennél magasabb adatot jelentett be.

A Lilly által szponzorált TRIUMPH-1 vizsgálatban 2 339 felnőttet véletlenszerűen osztottak be heti 4, 9 vagy 12 milligrammos adagokra, illetve placebóra (a vizsgálat regisztrációja). Mindannyiuknak elhízása volt, vagy túlsúlyuk mellett legalább egy, a testsúlyukkal összefüggő betegségük. Mivel a véletlen döntötte el, ki melyik kezelést kapja, a csoportok hasonló helyzetből indultak; a placebocsoport pedig azt mutatja, mennyit fogyhatnak az emberek pusztán a vizsgálatban való részvétel mellett. A kisebb adagok kisebb fogyással jártak, ami szintén amellett szól, hogy a gyógyszer okozta a súlycsökkenést.

Miért volt nagyobb a Lilly első száma?

Május 21-én a Lilly a legnagyobb adag mellett 28,3%-os fogyást közölt, míg a placebót kapóknál 2,2%-osat (a Lilly májusi közleménye). Mindkét adat ugyanabból a vizsgálatból származó, érvényes becslés, de más kérdésre válaszol.

A Lilly száma egy modellezett „mi lett volna, ha” forgatókönyv: azt becsüli meg, átlagosan mennyit fogytak volna a résztvevők, ha mindannyian végig az eredetileg kijelölt adagot kapják, és közben nem vesznek igénybe más, fogyást segítő kezelést. A tanulmány fő adata ezzel szemben mindenkit abba a csoportba számít, ahová eredetileg besorolták, azokat is, akik később abbahagyták az injekciózást vagy más kezelést kezdtek.

A való életben a betegek abbahagyhatják a kezelést, ezért a 25,0%-os adat a gyógyszerre kijelölt teljes csoportot írja le, míg a 28,3% azt mutatja, hogyan alakult volna a fogyás egy ideális forgatókönyvben. A 25,0% nem az egyéni fogyás rekordja, és nem is a placebohatás levonásával kapott érték (HCPLive).

Egy molekula, három hormonjelzés

A hormonok olyanok, mint a kulcsok, a sejtek felszínén lévő receptoraik pedig a hozzájuk illő zárak. Ha a megfelelő kulcs elfordul, a sejt reagál az üzenetre. A retatrutide egyetlen molekula, amelyet úgy terveztek, hogy egyszerre három ilyen receptort kapcsoljon be.

A három receptor közül kettő a GLP-1 és a GIP nevű bélhormonra reagál. A szervezet étkezés után bocsátja ki ezeket, és a vércukorszint szabályozásában segítenek. A GLP-1 az étvágyat is csökkenti. A harmadik receptor a glukagonhoz kapcsolódik: ez a hormon normál esetben arra készteti a szervezetet, hogy felszabadítsa a raktározott energiatartalékokat (Cell Metabolism).

A glukagon bevonásának ötlete korábbi laboratóriumi kutatásokból ered: ez a jelzés fokozhatja a tartalékok felhasználását, miközben a másik két hormonjelzés mérsékli az étvágyat. A TRIUMPH-1 ezt a feltevést nem vizsgálta külön, mert a résztvevők csak a teljes molekulát kapták, glukagonjelzés nélküli változatot nem. Ezért a glukagon fogyáshoz való hozzájárulását csak a korábbi kutatások alapján lehet feltételezni.

A mellékhatások és a még hiányzó összevetés

A mellékhatások gyakoribbá váltak a nagyobb adagok mellett. A Lilly májusi közlése szerint a legnagyobb adagot kapók 42,4%-ánál jelentkezett hányinger, míg a placebocsoportban ez az arány 14,8% volt. Bármilyen nemkívánatos esemény miatt a résztvevők 11,3%-a hagyta abba a kezelést, szemben a placebocsoport 4,9%-ával (a Lilly májusi közleménye). A cég a leggyakoribb emésztőrendszeri panaszokat többnyire enyhének vagy közepesnek nevezte.

Kézenfekvőnek tűnhet a retatrutide eredményeit a fogyásra leginkább ismert, jelenleg felírt gyógyszerek, a tirzepatide és a semaglutide eredményeihez mérni, de a TRIUMPH-1-ben csak placebóval vetették össze. A két másik gyógyszert egy külön vizsgálatban, a SURMOUNT-5-ben tesztelték egymással szemben (a SURMOUNT-5 tanulmánya). A résztvevők, a vizsgálat hossza és a módszerek is eltérnek a TRIUMPH-1-éitől, ezért félrevezető lenne egymás mellé tenni a két vizsgálat eredményeit.

A TRIUMPH-1 csak addig mérte a testsúlyt, amíg a résztvevők folytatták az injekciózást. Egy korábbi semaglutide-vizsgálat kiterjesztésében azok, akik abbahagyták a kezelést, jelentős súlyt szedtek vissza (a STEP 1 vizsgálat kiterjesztése). Ez indokolja, hogy a retatrutide-kezelés abbahagyását is vizsgálják, de nem jelzi előre, mi történne. Egy ekkora vizsgálat ritka mellékhatások megbízható kimutatására sem alkalmas.

A retatrutide továbbra is vizsgálati gyógyszer. A Lilly 2027 első negyedévére tervezi beadni az amerikai engedélykérelmet, de ez a vállalat terve, nem annak a dátuma, amikor a betegek hozzájuthatnak a szerhez (Scientific American).

Ez a placebokontrollos vizsgálat igazolja, hogy a retatrutide jelentős fogyást eredményez cukorbetegségben nem szenvedőknél. Azt azonban még nem tesztelték, felülmúlja-e valamelyik, orvosok által már felírható gyógyszert. Aki új viszonyítási alapnak nevezi, annak előbb meg kell várnia a Lilly közvetlen összehasonlító vizsgálatát, valamint egy olyan kutatást is, amely megmutatja, mi történik az injekciózás abbahagyása után.