Románia €4.5 billion-t kockáztat

Romániának augusztus 31-ig hat reformtörvényt kell elfogadnia, köztük az egységes közszféra-bértörvényt. Ha ez nem sikerül, az ország több mint 4,5 milliárd EUR még hátralévő kifizetést veszíthet el az EU Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközéből, vagyis abból az alapból, amelyből a tagállamok a járvány utáni gazdasági helyreállítást finanszírozzák (Romania Insider, Rador). A határidő után az Európai Bizottság véglegesen csökkentheti a kifizetéseket (Regulation (EU) 2021/241).

A hat törvény közül a bérreform a legnehezebb politikai ügy. Egy olyan jogszabályról van szó, amely egyszeri uniós pénzt nyithat meg, de közben tartós állami kiadásokat betonozhat be.

Egyszeri pénz, tartós költség

Románia a helyreállítási forrásokért cserébe vállalta a bérreformot. Brüsszel csak akkor utalja a pénzt, ha a törvény teljesíti ezt a vállalást (Commission Romania RRP page, Council RRF explainer). A negyedik román kifizetési kérelemnél már részleges felfüggesztéshez vezetett, hogy egyes mérföldkövek nem teljesültek (European Commission).

Az „egységes bértörvény” a mostani, ágazatonként külön alkuval kialakult rendszert váltaná fel. Ma külön szabályok és politikai megállapodások rendezik a tanárok, orvosok, rendőrök és köztisztviselők fizetését. Az új rendszer egyetlen bértáblába sorolná az állásokat, a szolgálati időt és az ágazatokat.

A döntő kérdésekre azonban még nincs nyilvános válasz. Nem tudni, hogy a végleges változat szűkíti-e a bérkülönbségeket, plafont húz-e a magasabb fizetések fölé, emeli-e az alacsonyabb béreket, vagy elhalasztja a már megígért növeléseket. Bértáblát egyelőre nem tettek közzé.

A koalíciós számítás

A bértörvény a román kormánykoalíciót kiszámítható törésvonal mentén osztotta meg. Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök szerint pártja, a PNL megszavazza azt a változatot, amelyet az Európai Bizottság elfogadhatónak tart. Érvelése szerint csak a bértörvény miatt 770 millió EUR uniós kifizetés forog kockán (Gândul, Agerpres). Ez a szám politikai nyilatkozatokból származik, nem valamelyik nyilvános bizottsági dokumentumból.

A PSD részéről Lia Olguța Vasilescu azzal érvel, hogy az új bértörvény alkalmazása kétszer annyiba kerülne az államnak, mint amennyit Románia a helyreállítási alapból nyer (Agerpres). Az összevetés két különböző költségvetési kategóriát kever: az egyik oldalon évente ismétlődő bérkiadás áll, a másikon egyszeri uniós átutalás. A kockázat ettől még valós. Ha Románia tartós béremeléssel vált ki egy egyszeri pénzügyi részletet, a hosszú távú költség könnyen meghaladhatja a rövid távú uniós bevételt.

Dragoș Pîslaru munkaügyi miniszter szerint az Európai Bizottság jóváhagyta Románia újratárgyalási javaslatát, és a szakszervezetek által elutasított májusi változat után „kellemes meglepetéseket” ígér az átdolgozott tervezetben (Rador). Hogy ez a fizetési kategóriákban és a tényleges bérekben mit jelent, azt a tervezőasztalon kívül egyelőre senki nem tudja.

Ki viseli a költséget

A legnagyobb bizonytalanság a közszférában dolgozókat érinti. Ők vannak leginkább kitéve a reformnak, miközben még nem tudják, hogy a Bizottság számára elfogadható tervezet csökkenti-e a bérkülönbségeket, korlátozza-e a magasabb fizetéseket, vagy későbbre tolja-e a megígért emeléseket.

Ha a törvényt szigorú formában fogadják el, a magasabb keresetű közalkalmazottak járhatnak rosszabbul. Ha a törvény elakad, és az uniós kifizetések befagynak, a román adófizetők állják a számlát. A kormánynak akkor a nemzeti költségvetésből kellene finanszíroznia azokat a projekteket, amelyeket uniós pénzből tervezett. Románia közben már az EU túlzottdeficit-eljárása alatt áll, vagyis Brüsszel fegyelmi pályára tette a túl sokat költő és túl sokat hitelből finanszírozó államot; ez szűkíti a további eladósodás mozgásterét (European Commission).

Románia nincs egyedül ezzel a nyomással. Bulgáriától körülbelül 100 millió EUR kifizetést tartottak vissza három befejezetlen reform miatt, noha a 26 mérföldkőből 23-at teljesített (24 Chasa). Lengyelország a helyreállítási tervének utolsó módosításával olyan projektek felé csoportosította át a forrásokat, amelyeket még a határidő előtt be tud fejezni (Polish Ministry of Funds). Most minden olyan ország ugyanazzal a besűrűsödött politikai helyzettel szembesül, amely a nehéz reformokat a folyamat végére hagyta.

A román ügy azért látszik különösen élesen, mert a koalíció legnagyobb pártja, a PSD a további együttműködést egy vezetőváltáshoz köti, amelynek nincs közvetlen köze sem a bérekhez, sem a költségvetéshez. A parlament előtt ezért nem technikai feladat áll. A kérdés az, hogy a kormánykoalíció képes-e különválasztani a bérvitát a hatalmi alkutól, mielőtt elfogy az uniós pénz.