Leállt Románia atomtermelése

Románia egyetlen atomerőműve augusztus 13-án leállt az áramtermeléssel. A cernavodăi 2-es blokk, az utolsó még működő reaktor aznap reggel állt le, mert a Duna vízszintje a reaktorok hűtéséhez szükséges minimum alá csökkent (ABC News/AP, Digi24). Az 1-es blokk ugyanezért már július 28-án kiesett. A két reaktor együtt nagyjából 1,4 GW folyamatos, éjjel-nappal rendelkezésre álló kapacitást adott, vagyis Románia áramtermelésének körülbelül ötödét (Agerpres, Reuters via Global Banking & Finance). Ez a termelés most nulla.

A működési logika egyszerű. Az atomreaktorok nagy hőt termelnek, ebből készül a gőz, a biztonságos működéshez pedig nagy mennyiségű hűtővíz kell. Ha a folyó túl alacsonyra apad, az üzemeltető már nem tudja garantálni, hogy elegendő víz jut a hűtőrendszerbe. A reaktorok nem sérültek meg, de így nem működtethetők.

Bukarest több mint 2 millió eurót költött sürgősségi folyami munkákra: kotrásra, illetve olyan uszályok elsüllyesztésére, amelyek a vízáramlást az erőmű vízkivétele felé terelték volna (Al Jazeera, Firstpost). Ez sem volt elég. A Duna vízhozamát Baziásnál augusztus 17-ig nagyjából 1 400 köbméter/másodpercre várták, ami az augusztusi átlagnak körülbelül a harmada (Agerpres).

Naplemente után jön a szűk keresztmetszet

A román rendszer igazán este feszül meg. Napközben a napelemek részben pótolják a kieső termelést, naplemente után viszont a légkondicionálók és a háztartások kereslete magas marad, miközben a napenergia-termelés eltűnik. Ilyenkor Romániának importra van szüksége.

Az energiaügyi minisztérium szerint az esti importigény elérheti a 2 300 MW-ot, miközben a határkeresztező átviteli kapacitás körülbelül 4 000 MW (Digi24). Csakhogy a kapacitás csak a vezeték méretét mutatja, nem azt, hogy a szomszédoknak este kilenckor tényleg van-e eladható többletáramuk.

A nyomás már a teljes leállás előtt látszott. Augusztus 5-én Románia esti kereslete 7 675 MW volt, miközben a hazai termelés 5 321 MW-ot tudott adni. Az import a fogyasztás közel 31 százalékát fedezte, a másnapi szállításra vonatkozó nagykereskedelmi ár pedig 48 százalékkal, megawattóránként körülbelül 178 euróra ugrott (Brussels Signal). Ha a hiány mélyül, a román készenléti terv alapján a Transelectrica hálózatüzemeltető 10–30 százalékkal visszafoghatja a nagy ipari fogyasztókat, és felfüggesztheti az exportot (Balkan Green Energy News).

Ugyanaz a folyó, ugyanaz a gond, közös számla

A paksi atomerőmű ugyanazon a Dunán működik, és ugyanabba a korlátba ütközött. Augusztus 7-én Paks a 2 000 MW-os kapacitásából nagyjából 230 MW-ot termelt (HVG, kormany.hu). Vagyis csaknem 1 770 MW folyamatos magyar termelés esett ki éppen akkor, amikor Románia is elvesztette a saját nukleáris kapacitását.

A költség gyorsan megjelent. Magyarország napi nettó importszámlája július végén még körülbelül 0,6 milliárd forint volt, augusztus elejére viszont közel 4 milliárd forintra nőtt, mert az ország nagyrészt a drága esti órákban vásárolt áramot, amikor az árak 200 euró/MWh fölé mentek (Telex/G7, Portfolio). Ezek nagykereskedelmi árak, vagyis az áramszolgáltatók és nagy vevők piaci árai. A lakossági számlákon nem jelennek meg egyik napról a másikra, de növelik a szolgáltatók költségét, amit idővel továbbháríthatnak.

Mindkét ország ugyanabból a térségből próbált esti áramot venni, ahol közben egyre kevesebb volt az eladható többlet.

Ki nyer, ki fizet

Rövid távon Bulgária volt a leglátványosabb nyertes. A kozloduji atomerőmű permetezőmedencéket és tartalékkutakat használ hűtésre, vagyis olyan vízkészletre támaszkodik, amely időt ad alacsony folyószintnél. Ettől ellenállóbbnak bizonyult. Iva Petrova energiaügyi miniszter napi 32 000–33 000 MWh exportról számolt be, augusztus 7-én pedig körülbelül 1 355 MW áram ment Románia felé (Club Z, economic.bg).

A bolgár nagykereskedelmi árak 150–170 euró/MWh-ra emelkedtek az egy héttel korábbi 100–120 euró/MWh-ról (Mediapool). Szófia tehát felárral tudott eladni egy szűkös piacon. Kozloduj előnye azonban nem korlátlan: bolgár tisztviselők szerint az erőmű a jelenlegi vízállás mellett nagyjából még másfél hétig tud működni (BTA).

A vesztesek a román és magyar ipari fogyasztók, amelyek termeléskorlátozással nézhetnek szembe, az árambeszerzők, amelyek a szokásos nyári nagykereskedelmi árak kétszeresét-háromszorosát fizetik, valamint az adófizetők, akik olyan sürgősségi folyami munkákat finanszíroztak, amelyek késleltették, de nem akadályozták meg a leállásokat.

Románia villamosenergia-rendszere nem az összeomlás szélén áll. A stabilitása viszont most több feltételtől függ egyszerre: fúj-e elég szél, tud-e még termelni a vízerőművi rendszer a szűkülő korlátok között, marad-e eladható többlet a szomszédoknál, és kezelhető marad-e az esti kereslet. Bukarest erre fogad, miközben a Duna tovább apad.