Oroszország 115,000 határkatonára készül

Egy közös svéd, norvég, dán és balti oknyomozás műholdfelvételei szerint Oroszország több katonai helyszínen is gyorsította az építkezést az Arktisztól a Balti-tengerig. Az éjszakai fényadatok alapján a vizsgált 19 katonai objektumból legalább 16 erősebb fényt mutatott az elmúlt évben; Pechengánál, Petrozavodszknál, Lugánál és Baltijszknál új laktanyák, lőszerraktárak és járműgyülekeztető területek látszanak (SVT). A felvételek nem közelgő támadást bizonyítanak. Azt mutatják, hogy az orosz haderő átszervezése már betonban és logisztikai infrastruktúrában is megjelenik. A kérdés így az, hogy a NATO meg tudja-e erősíteni a Németországtól Finnország arktiszi határáig futó utánpótlási folyosót, mielőtt ezek a létesítmények megtelnek katonákkal.

Mit tesznek hozzá a műholdak

Az SVT, az NRK, a DR és a Delfi vizsgálata a Kola-félszigettől a kalinyingrádi exklávéig rajzolja ki az építkezések ívét. Nem ismeretlen helyszínekről van szó: a Leningrádi Katonai Körzet újjászervezéséről és a Finnország közelében állomásozó egységek bővítéséről korábban is lehetett tudni (Arctic Today). A műholdas bizonyíték inkább azt erősíti meg, hogy Moszkva egyszerre több ponton építi ki a terveihez szükséges infrastruktúrát, és a munka Svédország, illetve Finnország NATO-csatlakozása óta gyorsult fel.

A létszámadatokat óvatosan kell kezelni. Pasi Välimäki finn hadseregparancsnok szerint az Ukrajna elleni háború után a Finnország közelében állomásozó orosz erők létszáma nagyjából 20 000-ről körülbelül 80 000-re nőhet (GP, Meduza). A 115 000-es szám viszont nem már odavezényelt katonákat jelent, hanem a vizsgált helyszínek becsült befogadóképességét (Militarnyi, SVT). Thomas Nilsson, a svéd katonai hírszerzés vezetője súlyos fenyegetésnek nevezte az építkezést, de olyan struktúraként írta le, amelyet Oroszország akkor tölthet fel, ha az ukrajnai háború ezt lehetővé teszi. Brian Nissen dán vezérőrnagy az azonnali fenyegetést alacsonynak ítélte (Berlingske).

Oroszország most az infrastruktúrát építi. Az, hogy katonákkal is fel tudja-e tölteni, attól függ, milyen erőforrásai maradnak az ukrajnai háború után.

A NATO frontvonala gyorsabban mozdul, mint a hátországa

A NATO válasza néhány nappal az oknyomozás megjelenése előtt érkezett. Június 6-án megkezdte működését a finnországi előretolt szárazföldi erő: egy svéd vezetésű, körülbelül 600 fős harccsoport, amely a svédországi Bodenben állomásozik, míg a többnemzeti törzselem a finnországi Rovaniemiben működik. Mindkettő a NATO európai szövetséges erőinek főparancsnoksága alá tartozik (Finnish Government, NATO). Az alakulatot úgy tervezték, hogy szükség esetén dandárszintre bővíthető legyen, és gyorsan áttelepülhessen Finnországba.

Finnország nem pánikreakcióban, hanem megerősítési logikában gondolkodik. Egy finn intézeti kutató szerint a petrozavodszki bővítés önmagában „nem különösebben jelentős” Finnország biztonsága szempontjából, mert Helsinki és a NATO már a csatlakozási folyamat alatt számolt az orosz újrafegyverkezéssel (Yle).

Németország: a szűk keresztmetszet a frontvonal mögött

A nehezebb kérdés hátrébb van. Németország nem frontállam, de a keleti és északi szárnyat német vasút, közút és légtér nélkül nem lehet érdemben megerősíteni. A Luftwaffe nemrég Hamburg polgári repülőterén gyakorolta, hogyan lehetne azt háborús logisztikai csomópontként használni az északi légvédelemhez (Bundeswehr). Litvániában közben állandó jelleggel állomásoztatnak egy nagy harci dandárt, ez a Bundeswehr első ilyen telepítése volt szovjet területen; a teljes műveleti készenlétet 2027-re tervezik (Süddeutsche Zeitung).

Berlin Európa legerősebb hagyományos haderejét akarja felépíteni, de ezt 2039-es célként fogalmazza meg. A GDP-arányos védelmi kiadások alapján Németország jelenleg nagyjából a tizenegyedik helyen áll az európai NATO-tagok között (ZDFheute). Dánia ezzel szemben a drónincidensek után 2,1 milliárd koronát fordít új képességekre, és a tengerszorosait, illetve hídjait nem pusztán belső infrastruktúrának, hanem NATO-szűkületeknek kezeli (BT).

Európa tényleges védelmi tartaléka a NATO előretolt telepítései és a mögöttük álló logisztikai lánc közötti résben van. A frontállamok, vagyis Finnország, a balti országok és Svédország gyorsan integrálódnak. Az átvonulási államok, mindenekelőtt Németország, már tesztelik a polgári infrastruktúra katonai használatát, de a kapacitásépítést évtizedes ütemtervhez kötik. Az orosz építkezések rövidebb időhorizonton futnak. A beton már köt.