Cosmos 2546 zavarta Európa GPS-jeleit

Nagyjából 36 000 kilométerrel a fejünk felett egy orosz katonai műhold rádióimpulzust küld a Föld felé. Kevesebb mint öt másodpercig tart. A telefon térképe megakad, majd helyreáll. Egy Varsó közelében repülő pilóta rövid figyelmeztetést lát a műszerfalon, aztán visszatér a jel. Egy balti-tengeri teherhajó autopilótája egy pillanatra bizonytalanná válik.

Ilyen láthatatlan impulzusok 2019 októbere óta érik Európát. A múlt hétig azonban senki nem tudta bizonyítani, honnan jönnek. Kutatók most konkrét orosz katonai műholdakhoz kötötték őket, ezzel feltárva a GPS-zavarás olyan űrből érkező formáját, amelyet az európai biztonsági intézmények eddig nyilvánosan nem ismertek el.

Villám bemérése az űrből

A "Chasing Lightning" című tanulmány hét év adatait vizsgálta: a kutatók a Nemzetközi GNSS Szolgálat 165 GPS-referenciaállomásának NASA-nál archivált méréseit elemezték. A Todd Humphreys, a Texasi Egyetem kutatója által vezetett csoport 75 különálló napot azonosított, amikor Svalbardtól Spanyolországon át Grönlandig hirtelen és egyszerre esett vissza a GPS-jel. Az események három-öt másodpercig tartottak.

Az egyidejűség volt a döntő nyom. Földi adó, még Oroszország 36 antennából álló kalinyingrádi rendszere sem képes ekkora területet egyszerre lefedni. A forrásnak az űrben kellett lennie.

A bizonyíték 2026 februárjában állt össze, amikor két különösen érzékeny követőállomás, Amszterdamban és Trondheimben, ugyanazt az impulzust rögzítette. Norvégiába 139 mikroszekundummal korábban érkezett meg. Ez olyan, mintha két helyről hallanánk a mennydörgést, és ebből számolnánk ki, hol csapott le a villám. Az időkülönbség kijelöli azt a térbeli felületet, ahol a forrásnak lennie kell. Amikor ezt összevetették minden követett műhold pályájával, egyetlen objektum illett rá: a Cosmos 2546, egy orosz katonai korai előrejelző műhold (arXiv:2606.03673, Boston Globe). Az egyezés 200 méteres pontosságú volt. A Galileo fő ESA-beszállítójaként dolgozó spanyol GMV külön vizsgálatban jutott ugyanerre a következtetésre.

Menetrend szerint érkező jel

A zavarás 1 577,5 MHz körül tetőzik, közel a polgári GPS frekvenciájához; ereje elég ahhoz, hogy egyszerre nyomja el a GPS-t, a Galileót és a kínai BeiDout, miközben az orosz GLONASS érintetlen marad. Az események főként hétköznap, európai munkaidőben sűrűsödnek. Egy véletlen műszaki hiba nem igazodik naptárhoz.

A tanulmány egyelőre preprint, vagyis szakértői bírálaton még nem ment át, és a kutatók elismerik: a szándékot nem tudják bizonyítani. Az első rögzített esemény azonban 2019 októberében történt, egy hónappal azután, hogy Oroszország első működő EKS-műholdja pályára állt. Az EKS Oroszország rakétaészlelő korai előrejelző rendszere, az időzítést pedig nehéz puszta véletlenként kezelni.

Egy probléma két rétege

Európa figyelme eddig főként a Kalinyingrádból érkező, folyamatos földi zavarásra irányult, amely órákon át téríthet el drónokat és akadályozhatja a hajózást. Az űrből érkező impulzusok más természetűek, és nehezebb ellenük védekezni. Június 5-én egy ukrán tengeri drón elvesztette a kapcsolatot az irányítóival, majd önmegsemmisítést hajtott végre a romániai konstancai kikötőben, miután hosszan tartó GPS-zavarás érte. Nyílt forrású megfigyelőplatformok az előző órákban az alapérték 200 százalékát elérő zavarást mértek. Az ilyen tartós zavarás földi adóktól származik.

Az öt másodperces műholdas impulzusok nem zuhantatnak le drónokat. Finomabb hatásuk van: egyszerre rontják a navigáció megbízhatóságát egy egész kontinensen. Az EUROCONTROL 2024 augusztusi adatai szerint naponta nagyjából 1 500 járat tapasztalt GPS-zavarást. Finnország egymaga 1 200 incidenst jelentett egy év alatt, szemben az előző évi 239-cel. A repülőgépek azért maradnak biztonságban, mert a pilóták átállhatnak inerciális navigációra. A tartós, nehezen bizonyítható romlás azonban aláássa a bizalmat azokban a rendszerekben, amelyekre az időszinkron, a logisztika és a modern közlekedés épül.

Kilenc év védelem nélkül

Európa fő ellenlépése, a Galileo OSNMA hitelesítési protokollja 2025 júliusában indult el. Ez azt ellenőrzi, hogy a navigációs jel valódi műholdról érkezik-e, nem pedig egy földi hamisítótól. Ebben az esetben az OSNMA nem segít, mert a spoofing, vagyis hamis jel ellen véd, nem a jamming, vagyis a jel elnyomása ellen.

A valódi megoldást a Céleste jelentheti: egy tervezett alacsony pályás műholdkonstelláció, amely erősebb, nehezebben elnyomható jeleket sugározna. Az ESA 2026 márciusában két demonstrátort indított, ezek április 8-án küldték el első navigációs jelüket. A működő konstelláció 2035 körülre várható.

Ez kilencéves időszakot hagy hatékony védelem nélkül az űrből érkező zavarás ellen. Az Egyesült Királyság és Franciaország eLorant telepít, egy nagy teljesítményű földi tartalékrendszert, amely ellenállóbb az űralapú zavarással szemben, de a kontinens többi részén nincs rögzített menetrend. Oroszország az állításokra reagálva azt követelte Európától, hogy „mutasson be legalább valamilyen bizonyítékot”. A kutatók most megtették. Innentől az számít, Európa kutatási érdekességként vagy infrastruktúra-vészhelyzetként kezeli-e az ügyet.