Tovább nő az orosz LNG-behozatal

A dániai Fyn szigetén működő Fayard hajógyár olyan tankereket dokkol és javít, amelyek orosz cseppfolyósított földgázt szállítanak. Ezt uniós szabály nem tiltja. A hajógyár minden hajót összevet a szankciós listákkal, és a listázott hajókat elutasítja (WirtschaftsWoche). A dán miniszterelnök „érthetetlennek” nevezte a helyzetet, de az EU-szabályok módosításáig nincs jogi eszköze a leállítására.

Ez a politikai szándék és a jogi valóság közötti rés mutatja meg, hol tartanak az európai energiaszankciók. Oroszország 2026 első negyedévében még mindig az EU LNG-importjának 17,3 százalékát adta (Eurostat). Az import 2026 elején éves alapon 11 százalékkal nőtt, majd az ACER, az EU energiaszabályozó hatóságának monitoringadatai szerint a márciusi új korlátozások hatálybalépése után további 17 százalékkal emelkedett (Euronews). Európa hivatalosan kivezeti az orosz gázt. A tényleges mennyiségek egyelőre ellenkező irányba mozognak.

Miért enged át több gázt a kivezetés

Az LNG, vagyis a hajóval szállíthatóvá hűtött cseppfolyósított földgáz hosszú szolgáltatási láncra épül: tankerekre, szárazdokkra, hajótestjavításra, kikötői kiszolgálásra, biztosításra, termináltárolásra és visszagázosításra, amikor a folyadékot újra vezetéken továbbítható gázzá alakítják. Az EU 2024 júniusában elfogadott 14. szankciós csomagja ennek a láncnak egyetlen elemét zárta le: megtiltotta, hogy uniós terminálok orosz LNG-t rakodjanak át az EU-n kívüli országokba irányuló szállításra (az EU Tanácsa). Az Európában felhasznált orosz LNG vásárlását nem tiltotta meg, és a hajózási szolgáltatásokat sem érintette (EEAS).

Új orosz gázszerződéseket 2026 márciusától már nem lehet kötni. A korábbi, a tilalom előtt aláírt megállapodások viszont a szigorúbb 2027-es határidőkig tovább futhatnak; teljes importtilalom január előtt nem várható (Euronews). Ez a kivételi időszak magyarázza a növekvő mennyiségeket: a meglévő szerződésekkel rendelkező vevőknek érdekükben áll átvenni a szállítmányokat, amíg a jogi út nyitva van, és egy részük vélhetően a határidő előtt készleteket is épít. A Fayard nem gázt, hanem hajókarbantartást értékesít. Pontosan abban a térben működik, amelyet az uniós jog nyitva hagyott.

A kiskapunak több címe van

Nem a Fayard az egyetlen rés a rendszeren. A belgiumi Zeebrugge terminált a Fluxys üzemelteti; tárolási, rakodási és visszagázosítási szolgáltatásokat nyújt. Ezeket a szolgáltatásokat az EU-ba belföldi felhasználásra érkező orosz LNG esetében is igénybe lehet venni, vagyis éppen azon az útvonalon, amelyet a szankciók nem zártak le (Fluxys, az EU Tanácsa). Egy hajógyár üzemben tartja a tankert. Egy terminál felhasználható gázzá alakítja a rakományát. Mindkettő a szankciókon kívül marad.

A politikai törésvonalat kereskedelmi érdekek rajzolják ki. Franciaország Európa legnagyobb LNG-belépési pontja: 2025-ben 249 TWh LNG-import érkezett az országba, ami a francia gázellátás 56 százalékát fedezte a Les Énergies Renouvelables szerint. A TotalEnergiesnek 2032-ig érvényes vásárlási szerződése van az orosz Jamal LNG-projekttel (Executive Digest). Spanyolországban hat visszagázosító üzem működik, és az EU-ban ott a legnagyobb az LNG-belépési kapacitás; a kikötői szereplők nyilvánosan azzal érvelnek, hogy egy gyors tilalom magasabb árakat és erősebb amerikai beszállítói függést hozna (upday Spain). Franciaországnak és Spanyolországnak pénzügyi érdeke fűződik a lassabb menetrendhez. A balti államok ezzel szemben gyorsabb teljes tilalmat sürgetnek, mert szerintük a fennmaradó import továbbra is Oroszország hadigazdaságát finanszírozza (english.nv.ua).

Brüsszelnek hat hónapja maradt a 2027. januári határidőig. A komolyság próbája nem egy újabb politikai nyilatkozat lesz, hanem a részletszabályokban látszik majd: megszűnik-e korábban a régi szerződések mentessége, kapnak-e új kötelezettségeket a terminálüzemeltetők az orosz gázszállítmányok kezelésére, és kiszolgálhatja-e továbbra is a Fyn szigetén működő dán hajógyár az ezeket szállító tankereket.