Üzemanyaghiányt hoztak a finomítócsapások

Az ukrán támadások kettévágták az orosz energia-gazdaságot: a nyersolaj továbbra is áramlik, de a feldolgozott üzemanyagból már nem jut elég a kutakhoz, a mezőgazdaságba és a front mögötti logisztikába. Moszkva üzemanyag-exporttilalmat vezetett be, hozzányúlt a tartalékokhoz, és nyilvánosan is elismerte a hiányt. A világ harmadik legnagyobb nyersolajtermelője most benzint adagol.

A nyersolaj még nem üzemanyag

A föld alatt lévő olaj önmagában nem hajt meg sem autót, sem traktort, sem harckocsit. Előbb finomítókban benzinné, dízellé vagy repülőgép-üzemanyaggá kell alakítani, majd csővezetéken vagy közúton el kell juttatni a felhasználókhoz. Oroszországnak megvolt ehhez a kapacitása, de a tartalék kisebb volt, mint kívülről látszott. A támadások előtt az ország évente nagyjából 41 millió tonna benzint állított elő, miközben a belföldi kereslet körülbelül 36 millió tonna volt (Meduza). Ez mozgásteret adott, de nem sokat.

Ezt a vékony puffert ütötték ki az ukrán drón- és rakétacsapások. Júniusban a finomítói áteresztés, vagyis az a nyersolajmennyiség, amelyet az üzemek ténylegesen üzemanyaggá dolgoztak fel, éves alapon 25 százalékkal, napi 3,95 millió hordóra esett vissza, a benzintermelés pedig 17 százalékkal csökkent (AP). A Reuters iparági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a mostani benzintermelés a szezonális keresletnek nagyjából 65 százalékát fedezi. Ez becslés, de Moszkva saját lépései is ugyanabba az irányba mutatnak: a kormány megtiltotta az üzemanyag exportját, stratégiai tartalékokat szabadított fel, átütemezte a finomítói karbantartásokat, és engedélyezte gyengébb minőségű üzemanyag gyártását (The Star/Xinhua, TASS).

Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes először „nem tervezett javításokkal” magyarázta a kiesést. Később már azt mondta: „el kell ismernünk, hogy a támadások miatt problémák és hiány alakult ki”. Szerinte a pánikvásárlás 20–30 százalékkal növelte a keresletet, vagyis a fizikai hiányt a készletezés is súlyosbította (TASS). Amikor egy kormány betiltja az üzemanyag exportját, devizabevételt áldoz fel azért, hogy a belföldi ellátás ne essen szét.

Ki jut üzemanyaghoz, és ki nem

A hiány nem egyformán ér mindenkit. A nagy tételben kötött, tőzsdei nagykereskedelmi árak előbb feszülnek meg, mint ahogy a kiskereskedelmi kutakon teljesen megjelenne az áremelkedés. Azok a független benzinkutak kerülnek először szorításba, amelyek a nyílt piacon vásárolnak. A vertikálisan integrált olajcégek, például a Rosznyefty és a Lukoil, könnyebben átirányítják az ellátást a saját kúthálózatukba (Meduza). A dízelre támaszkodó gazdák, fuvarozók és távoli régiók érzik a legélesebben a szűkösséget.

A háború szempontjából a dízel fontosabb, mint a benzin. Ezzel mennek a katonai teherautók, a nehézgépek, a vasúti logisztika, és erre épül az a mezőgazdasági ellátás is, amely egyszerre táplálja a hadsereget és hoz bevételt a költségvetésnek. Oroszország békeidőben a dízelfelesleg exportjából jut bevételhez és költségvetési mozgástérhez. Ha a finomítói áteresztés visszaesik, az államnak a front, a mezőgazdaság és a civil autósok között kell rangsorolnia (Business Insider Polska, RMF24). Egyelőre nincs elég bizonyíték arra, hogy az orosz hadsereg üzemanyag-korlátba ütközik-e, vagy a hiányt főként a civilekre terhelik.

Mit figyel Európa

A legtöbb uniós fővárosban ezt úgy olvassák: az orosz downstream gazdaságra, vagyis a finomításra és az üzemanyag-elosztásra gyakorolt nyomás működik. Magyarország és Szlovákia közelebb ül a kockázathoz, mert a Barátság kőolajvezetéken keresztül továbbra is kapcsolódik az orosz nyersolajhoz. Magyar elemzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az „ukrán csapás = magasabb magyar benzinár” képlet túl egyszerű. A kutakon látható árakat a globális nyersolajárak, az árfolyam, az adók és a finomítói árrések együtt mozgatják, nem egyetlen ellátási zavar (Portfolio, Telex).

Görögország kitettsége nem a benzinkutaknál, hanem a tengeri szállításban jelenik meg. Görög hajózási cégek az elmúlt három évben legalább 3,8 milliárd dollárt kerestek orosz olaj szállításával, májusban pedig az orosz tengeri nyersolajexport nagyjából 15 százalékát vitték (euro2day.gr). Ez az üzlet a G7 olajársapkája köré épült: a szabály szerint nyugati hajózási és biztosítási szolgáltatók csak akkor vehetnek részt orosz olaj szállításában, ha azt egy meghatározott plafonár alatt adják el. Ha a támadások kockázatosabbá teszik a tankerek útvonalait és átrendezik a kereskedelmi áramlásokat, a görög szereplők egyes fuvarokon magasabb díjakat, másokon nagyobb megfelelési kockázatot látnak.

Ukrajna azt állította, hogy az Azovi-tengeren akár 21 orosz tankert is támadás ért. Orosz tisztviselők négyet ismertek el; a sajtójelentések nyolc és 21 közötti számokról szóltak (AP, newsit.gr). A pontos számnál fontosabb a minta. Oroszország nem nyersolajból szorul meg. Abból a finomítói kapacitásból és biztonságos szállítási hálózatból van hiánya, amely a nyersolajat tankba vagy traktorba tölthető üzemanyaggá alakítja. Ezt nehezebb gyorsan pótolni, mint egy szokásos árkilengést kezelni, és minden újabb hónapnyi támadás hosszabb javítási sort hagy maga után.